Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám

Kovács László: Székelyek a lány előtt, míg aztán a legény a viadalban ájultan összeesik. Ájulatból ébredve, most már emberi józanság fékével, az egyik állati erő megsem­misítve a másik állat erejével, vall szerelmet a legény a leánynak. Ilyen »ősemberi« romantika éled a Nyirő székely havasán. így nő meg Nyirőnél a természeti erők fékezhetetlenségéig az emberi indulat és érzelem. így lép át nála öröm és bánat az emberi fegyelem határán, s nő mesévé néha a leghétköznapibb történet is. így teremti a rendkívülit, az emberben, olvasóiban örökké élő szomjas nagy gyermekek számára. M­esevilág ez, mert bár a mi életünk mindennapi motívumaiból tevődik össze, mégis csupa exotikum. Nem rólunk írja meséit, csupán nekünk. A Nyirő elbeszélő művészetének meg van az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel, írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázs­latos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent láttunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. »Székelyek« című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novella-gyűjteménye, a »Jézusfaragó ember« óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. KOVÁCS LÁSZLÓ 621

Next