Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám

770 Kovács László: Tündöklő Jeromos pasztell-színeikkel és artisztikus fogantyúikkal tündérpalotába is beillet­tek volna. A székházak kopjafái »külön feltűnést« keltettek a nézőben, mint valami egzotikus virágok a falusi korcsma asztala körül. A darab belső hangulatához bőven elég lett volna a székek formáinak elferdült, düledező játéka. Szép volt azonban nemcsak önmagában, hanem a játék szelleméhez is teljesen hozzásimulva a harmadik felvonás színpada. * Minden színpadi előadásnak három főszereplője van: a Költő, a Színész és a Néző. Az előbbiekben a költő és a színész szerepléséről volt szó, ahogyan egy néző látta a játékot. A Néző egyébként »szuverén«, mondhat-e róla bírálatot más, mint egy másik, új megjelenítést látó, vagy maga is változáson áthaladó néző, aki elé nem csupán a költő lépett a művével, hanem, aki maga is közelebb jutott az újjal és frissel érkező költőhöz. Hadd menjen hát tőlünk, saját földjéről tovább más nézők színe elé is Tamási Áron »Tündöklő Jeromos«-a!... KOVÁCS LÁSZLÓ S O L W E I G Megmondtam neki, hogy gonosz vagyok, hogy várnia rám nincs miért, megcsalom a legelső uccalánnyall, elmondtam, hogy durva vagyok mindig, de tudom szívni elapadásig a más szeretetét, hogy mellettem csak szitok lesz a része, talán verés is — Még biztos jövőt, belső egyensúlyt sem adhatok neki, még nem érek semmit sem senkinek és önmagamban is kételyekkel harcolok éjszakánkint . És elmondtam neki, hogy véres fogú farkas az önzésem és hiúságom nem tűr más akaratot, még a más alázatának a fájdalma is sért­i a sebeket, miket én ejtek, még csak látni sem akarom, de mindemellett rátartni legbelső magamhoz közel nem engedem, mert féktelen, kegyetlen, kételyekkel küzdő, beteg és rossz vagyok. Megmutattam neki minden aljasságom, de ő egyszer belőlem felcsapó lángot látott s azt válaszolta, leül a tűz mellé, mond magának meséket rólam és vár rám. FEKETE FERENC

Next