Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám
FELIRAT — BAUDELAIRE. — Ó nyájas, szelíd olvasó, te józan, gyermeklelkü jámbor, vesd el e könyvet, melyben mámor s mélabú fia mind a szó. Ha szóra nem ő oktatott, Sátán, az alattomos dékán, hajítsd el! meg sem értenéd tán, vagy azt hinnéd, bolond vagyok. De ha szemed örvénybe nézhet úgy, hogy nem rontja meg igézet, olvass engem, hogy megszeress, kiváncsi s bára kárhozott lélek, aki Édent keressz, szánj meg!... Ha nem, légy átkozott! SZABÉDI LÁSZLÓ fordítása. A RONTÁS - BAUDELAIRE. — Nem tágít oldalam mellől a nyugtalan Gonosz; itt l lebegő, testetlen levegő, beszívom s úgy tetszik, tüdőmben tüzet szít s bűnös, örökös vagy tüdőmre telepszik. ölti majd műértő nagy szerelmemért ő meztelen női test mezét, igézetest, s (álnokul áloknak), ürügyet vet oknak, így nyeri meg ajkam hitvány italoknak. Hol szemmell nem ér el Isten, így vezérel — lihegen, roskatag, — kietlen sivatag ölébe, hol lelkem’ Unottság várja csak, és megzavarodott szemeimbe dobott nyűtt rongyot, szétmetélt nyíllt sebet s a setét Rontásnak iszonyú véres gépezetét! SZABÉDI LÁSZLÓ fordítása.