Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám
Könyvek és írók kiábrándulással verekszik tovább e könyvvel s ha olvasás közben orront is némely illatokat, azok cseppet sem a siker mámoritó ózonjával azonosak. Csupa tiltakozás az olvasó s ha mégis végigkínlódja magát Benamy regényén, az az elementáris érzés fogja el, hogy sürgősen és alaposan testi és lelki fürdőt kell vennie, lehetőleg jó bő szappanozással. Nem, cseppet sem azért, mert ez a könyv egy tébolyodott szerelmes regénye és — mondjuk — az olvasó nem képviseli azt az álláspontot, hogy ma, amikor a világnak annyi nagy sebe lüktet, egy egészen abnormis szerelmi őrület önmagáért, csak az eset kórosságáért, művészi matéria lehessen. Sajnos, amíg a férfi és a nő kétneműsége természeti adottság marad, továbbra is számolnunk kell azzal a veszedelemmell, hogy egyes betűvetők hajlamosak lesznek , hol kellemes, hol tragikus életjelenséget a kuktusz felvirágoztatott talpazatán közszemlére kitenni. Az olvasó ellenszegülése azonban nem ennek szól, hanem az író sajátos emberszemléletének. Ez a szemlélet a nyomtatott betű szuggesztív hatalmával önkéntelenül azt akarja az olvasóval elfogadtatni, hogy a szerelmi gerjedelem testi és lelki rezdüléseinek szent nevében szabad, sőt kötelességünk a szellemi és fizikai nyomorúság legszennyesebb piszkaiban hemperegni. Mintha Schopenhauer fanyar maximáitól Forel és Russel apostoli melegségű bölcsességéig egy árva szó sem hangzott volna el az emberiség lelkiismeretében a sexualitás dzsungeljének feltárása érdekében, ez a regény tagadása minden józanságnak, minden jóságnak és minden tiszta illúziónak. Pedig Benamy regényének van néhány szép, emberi és meleg őszinteségű oldala is s nagy mulasztás az írótól, hogy nem a kezébe markolt életanyag szociális és emberi vonatkozásaira pazarolta palettája kirívó színeit. S kár azért is, mert ezek a tisztább és józanabb oldaliak a mű egészéhez képest csak a beteg szemlélet sivár Szaharájának vigasztalan ellentétét emelik ki és teszik egyeduralkodó jellegűvé. Viszont ennek ellenében a gondolat és művészet serpenyőjén vajmi kevés nyeresége az olvasónak, amikor olyan problémák megoldásához kell asszisztálnia, aminek a regény főhősében már az első huszonöt sorban felvetődnek. A budapesti hatóságok Benamy könyvének árusítását betiltották. Pedig ebben a könyvben szemernyi pornográfia sincsen, csak vallami zavaros és kimagyarázhatatlan lelki mosdatlanság. Hiszen, ha megtalálnák e könyvben például Pierro Aretino egészséges tr.alacságait, amelyeket a teremtő művész erejének fénye tesz elfogadhatóvá, gerincesen tiltakoznánk a hatósági cenzúra túlkapása ellen, épp a gondolat és a művészet szabadsága nevében. De így? Sietve nyúlunk egy más, jobb, egészségesebb könyv után, hogy borzongó lelkünket frissre zuhanyozzuk. Tinta Zoltán: JURI SZEMJONOV: A FÖLD KINCSEI. Athenaeum kiadása, Budapest. »Hogy az ember a mai gazdasági életet megértse, ezerféle legkülönbözőbb dolgot kell tudnia. Földrajzi, történelmi, közgazdasági, technikai ismeretekkel kell bírnia. És ami a legkülönösebb, meg is vannak ezek az ismeretei. Csak beszéljünk egy értelmes gimnazistával és bámulni fogunk, hogy milyen egyetemes zseni.« Lehet, hogy Szemjonovnak, a népszerű gazdasági földrajza legelső oldaláról idézett mondatokban igaza van a mai értelmes gimnazistákat illetőleg, de minket, akik a béke utolsó éveiben végeztük a középiskolát, a tanrend cseppet sem avatott egyetemes zsenikké, különösen a közgazdasági és