Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám
MÉCS LÁSZLÓ: KÉT VERS VALAMI NAGYON TETSZETT NÉKEM Tavasszal Pesten bandukoltam a nagyikörúti forgatagban s valahonnan szép süldő-lányok jöttek sietve, majdnem trappban, nagy lendülettel, piros-szépen s megvallom, mindez tetszett nékem. Minden kézben virágos ág volt, másik kezükben hosszú spárgán félméter széles nagy léggömbök lengtek lilán, pirosan, sárgán, zölden, fehéren, barnán, kéken és mindez nagyon tetszett nékem. Mögöttük fehér-pillangós, nagy bóbitával ment az apáca, nem ecet arccal s nem oly szívvel, mely a gyermekvágyat kijátssza: vastag anyaszövetben, kékben. Megvallom, ez is tetszett nekem. Szép a vidámság, tavasz-jókedv, szép a virágos tavasz-álom, ha valaki vigyázva virraszt és féket tart szeretet-szálon, ne bukjon el a láb a vétben! Bor, tréfa, bár így tetszik nékem! Valamikor víg tavaszomban így jártam én is, bevallom, egész májusfákat cipeltem s szivem lengett, mint bibor ballon minden magyar lakott vidéken és mindez nagyon tetszett nékem. 337