Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-08-01 / 7. szám
KISS JENŐ: VERSEK AZ ELSŐ VACSORA A piactér! Itt megáll a nagy társasgépkocsi. Itthon vagyok végre hát, messzi elkerült mocsi! Lelépek a cirmos porba s míg szemem körültekint, mintha szintén idevaló volna, az est is megérkezik. Az est nem jön egyedül, hozza holdját, csillagát — én se jöttem csak magam, vélem az egész család. Asszonyom, mint hold a tájon, szétmosolyog nyájason, a karjai között kisleányom, nyolcsugaru csillagom. Ennyi fénnyel ragyogón ugyan ki ne látna meg? Jó is már a sok rokon, üdvözlések csengenek. Egyik a csomagjainkat, másik Dalmát kéri el, egyik erről, másik arról firtat — mindenre felelni kell. Időbe kerül, amíg kérdésre válthat a szám: Hát anyuka nincsen itt? — otthon vár — szól apám. Nosza fölkerekedünk mind, megtelik velünk az út, itt-ott kéz leng: barát, ismerős int — így vágjuk át a falut. 489