Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-11-01 / 9. szám
VERS KISS JENŐ: KÉT TÉLI ALMÁK Édesalma, árpánéző, vasalma korán érnek, el is múlnak nyaranta, van amelynek bús őszig kell érnie, de az aztán meg is marad télire. Nyárderekán mért kér számon a világ? Mért feni a fogát, mért feni miránk? téli alma még aligha piroslik s nincs köztünk egy, ki nem arra hasonlít. Várj, világ, várj! még ne fend ránk a fogad! minket a sors más időkre tartogat. Más időkre, zord, zimankós napokra, midőn táj, szív ott hever majd, kifosztva. Midőn mindent jégszuronyra tűz a tél s mind e kincsnek csupán emléke ha él — igen, világ, az lesz majd a mi időnkért illatunk minden zúgocskát betölt. Gyümölcsünkbe akkor illeszd fogaid, hadd érezd a nyár harsogó ízeit! Tudom: arcod elönti majd a mosoly, s úgy falsz minket — még csak meg se hámozol! 643