Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-11-01 / 9. szám
644 ANNA Tavat hallok s vízre gondolok, Annát, s mindjárt te csillansz elém, nincs név, mely igy hozzádillenék, nincsen egy is a föld kerekén. Mint lágy szóra megnyílt két alak alt hangodon szól a párosa, közöttük a duplan pedig akárcsak szád vidám fogsora. S mily bűn fejezi ki jellemed mint te, oly elomlen asszonyos s ugyanakkor kandi, mint szemed, — sőt még fenyegetni sem haboz! És ha te magadhoz hű maradsz, ő sem lehet magához hamis: Anna marad bárhogy olvasom, Anna előre is, vissza is.