Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-11-01 / 9. szám
űvészeti Szemle IHÁZI NAPLÓ DEULA íme, a kitűnő példa, hogyan kell fnpadi játékot alkotni teljes színpadesteni tudással. Kiválasztani a legnaivabb, mindenki számára leghozzáféretőbb képzetanyagot, az első jelenet: mindjárt megadni a tételt, megteemteni hozzá az atmoszférát, szinte minden meglepetést előre kizárni, úgy tenni, mintha a legnaivabb néző bonyolítaná le a mesét. Semmi külön súllyt nem rakni rá, se költői kifakadásokkal, se művészi megszaladásokkal nem terhelni meg a darabban egy pillanatot se. Játékos pihenésében nem csalni meg a nézőt, nem vezetni föl játszva holmi magaslatok fölé, hogy ott embersége és élete örvényei fölött szédítse. Könnyed mozdulatokkal ugrik át árkokon és szakadékokon, úgy, hogy oda se pillant, lehetőleg ne is lássa, hogy a játék mélységek partjainál is megállhat, megborzonghat, s szépséges örvényekben fürdethet. Játék a színjáték, gondolja, minek csalni vele hát, még ha a léleknek olyan szépséges és felejthetetlen tükröződéseihez nyújtja is a lehetőségeit. S miért ne fejeződnék be valóban ott a darab, ahol játszik, a színpadon, minek vigye tovább a néző irént is, miután elhagyta a színházat, saját lelkét terhelve meg vele. Játék, hát legyen játék. Ne pedig művészet, a legszebb emberi alkalom a lélek zárjainak feltörésére, talán az egyetlen győzelmes szabadságharc kifejezés. Tudom, hogy erre viszont azt is lehet mondani jóhiszemű meggondolással: hátha éppen ez a játék, úgy amint van, teljes kifejezése egy léleknek, miért követelődzünk olyannal, amit, ha magával szemben őszinte, nem is adhatna. Talán éppen az, hogy ez a művészet semmi más, mint játék, olyan léleknek a kifejezése, amely alkatánál fogva, ha magát mesteri biztonsággal megmutatta, nagy közönséget éppen ezzel tudott kielégíteni. Olyan az író, mint a közönsége. Hiszen azt látjuk, hogy amikor Molnár Ferenc magasabbra törekedett darabjaiban, csak a puha, édeskés, melodramatikusan csöpögő, tündérkedő jóság volt a mondanivalója. Akkor már inkább játszon, anekdotázzon és könnyed asztal mellletti fölényéhez emeljen, s kerülje a nagy dolgokat. Maradjon mester, a szónak majdnem ipari értelmében, a színpadi formálás példamutató mestere. A Delila a jó Molnár Ferenc-i játékok közül való. Koloozsvári előadásáról általában jót lehet mondani. Két kifogás álljon csak itt: Fényes Alice játékának szerepfelfogása nem volt helyes. Neki egy pillanatig se kellett volna azt éreztetni a nézővel, mintha ő Virág úrba komolyan szerelmes volna, de tudatosan, számítóan és ravaszul, szinte bábszerűen kellett volna szerelmest játszania, úgy, hogy a néző, sőt a darab többi szereplői is mindent lássanak, csupán Virág ne tudjon semmit. Mégis játékában néha olyan hangokhoz és mozdulatokhoz tévedett, amelyek a komoly, valóságos érzelmet játszották. Tompa Sándor, ha a csapos hálás szerepének komikumát egy kissé fékezettebbé és öntudatlanabbá tette volna, még komikusabb és hatásosabb lehetett volna. EGY POHÁR VÍZ Seribe száz éves történelmi vígjátékát szerencsés gondolattal Budapesten Bárdos Arthur Művészszínháza újította föl, ahol sok mai darabot megszégyenítve, másfélszáz előadást ért meg. Így jutott azután el a mi színházunkhoz is, mint egy nagysikerű modern darab, amelynek előadása elől nem lehet kitérni. Az »Egy pohár víz« annak a történelmi tételnek mulatságos, könnyed és ötletes színpadi ábrázolása, amely a tankönyveknek, történettudományi beidegződéseknek nagy eseményekhez nagy okot kereső tendenciájával szemben azt mondja, hogy 7*5