Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1937-11-01 / 9. szám

Művészeti Szemle­ ségeiből, komolyabb igényeire ne is emlékeztetni, hogy kerüljön az ope­rett felelőtlenebb, de a maga felelőtlenségének szigorú törvényeit éppen­­úgy túl-nem­ hágható világába. Hogy a zene ne csupán ráakasztva lógjon, s csupán töréseket adjon, hanem legyen törvényesen beleágyazva. Az, amit Moliere csinált a felvonás körökben, hogy »no, most énekeljünk és táncoljunk egyet!«, más volt, mert ő ezt teljesen külön választotta a da­rabtól. Azt tette igazában, amit nem is oly régen a színházak általában, hogy a szünetekben, a felvonások közötti várakozásokban zenével szóra­koztatta a közönséget. E sorok írója bevallja, hogy maga is vétkesnek érzi magát, hogy a szerzőt segített meggyőzni abban, hogy darabját odaengedje operett kel­lékekkel való „feldíszítésre“, zenével való „injekciózásra.“ Mentsége csak az, hogy a darabot nem ismerte, csupán a szerző „szerény“ véleményét ismerte róla. Most, hogy a darab megtette próbáját az operett felé, félsikerrel, érdemes volna elindulva a másik úton vígjátékká, még­pedig szatírává növeszteni. Meséje könnyű és átlátszó, ami színpadi műnél nagy erény. Csak az írót kívánja, aki teljes képességével, egyénisége gazdag adottsá­gaival kitölti, a maga kifejezésévé alakítja. Ehhez el kell feledkezni arról, hogy a közönség mit kíván, ez amúgyis „szeszélyes“ és kiszámíthatatlan. Lám, itt is a tetszés szaktudósai, színház és színész, tévedtek, amikor a zenével megaggatott, operett felé könnyűsített darabtól a „nagy sikert“ várták. Hogy siker volt, ez a darab rokonszenves alapanyagának és az író el nem távolítható jelenlétének köszönhető. A darab alkalmat adott Sólymoson Magdának egyik legjobb, talán legzavartalanabbul jó szerepének eljátszására. Végig finom volt, fölényes és kedves, minden kiesés és eltévedés nélkül, ami pedig megszokott vele esni néha. (Például legutóbb a „Cigányszerelem“ mulató jelenetében, amelyet Lehár Ferenc betétként azért írt a darab huszonötödik előadá­sára a magyar előadások számára, hogy a primadonna megmutassa, mi­lyen szépen mulat a finom, spicces magyar úrinő. Sólymoson Magda olyan vad mulatást vágott ki ehelyett, mint egy eszeveszett legény.) Amit a „Rút kis kacsa“ címszerepének eljátszásával színészegyéniségéből megmutatott, az a legnagyobb színpadi sikerekre jogosítja fel a jövőben. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next