Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 10. szám

Észrevételek tünemény. Kutassa fel történetét, vizsgálja meg különös gyökérzetét, ne a le­­pottyanó gyümölcsét szagellja. Előtte már a fa terebélyesen. Vizsgálja nedveit, ágazatát. Legyen természettudósa. Ezt a munkát neki kell elvégeznie. Erre hi­vatott ő elsősorban. Ez az a nagy szolgálat, amelyet az irodallomtudósnak kell teljesítenie abban a bölcs tudattal elképzelt nagy programmban, amelyet Tusa Gábor az erdélyi magyar szellemi elite számára felvázolt. Ha ezt a természete­sen adódó hivatását felismerte, a maga eleven és hatékony helyét találta meg az erdélyi magyar tudományos élet jövendőjében. Ennek a munkának kell el­sősorban hellyet kapnia abban a magyar tudományban, amelyet Erdélyben az Erdélyi Múzeumnak kellene tükröznie. KOVÁCS LÁSZLÓ AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI Az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház Drámabíráló Bizottsága azokra való tekintettel, akiknek figyelmét az »Erdélyi Helikon«-nak a Marosvécsi Napokról és határozatairól szóló beszámolója esetleg elkerülhette, a drámapályázatra vonatkozó közleményét mégegyszer megismétli. A Helikon írói közössége örömmel álllapítja meg, hogy a két drámapályá­zat eredményei és hatásai felébresztették az írók, a nagyközönség és a magyar színházak érdeklődését az erdélyi drámaírás gazdag lehetőségei iránt. A külön­böző magyar színpadokon bemutatott és az előkészületben lévő erdélyi dara­bok olyan izgalmas érdeklődést keltettek, amely biztosítja a jó erdélyi szín­padi művek megfelelő fogadtatását. Azt a célt tehát, melyet a pályadíj kitű­zése szolgálni akart, teljes mértékben sikerült elérni. A pályázati forma azonban azzal a következménnyel járt, hogy főképpen maguk az írók, de a közvélemény egy része is a célt elsősorban új tehetségek felfedezésében látta. Pedig a pályázat célja az volt, hogy a jó erdélyi dráma még eléggé töretlen útját egyengesse, ehhez a megfelelő légkört megteremtse, az erdélyi dráma számára az eddig reménytelennek látszott életfeltételeket bizto­sítsa és ezzel felkeltse érettebb íróink kedvét és érdeklődését is a drámaírás iránt. A további fejlődés érdekében éppen ezért kívánatosnak látszik, hogy a pályázati forma helyett a Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház a drámaírás serkentésére új megoldást találjon. Ezért elhatározzák az írók, hogy a megállapított 30.000 lejes jutalmat most már pályázat kiírása nélkül minden színházi évad elteltével ítélje oda az állandó drámabíráló bizottság annak a darabnak, amely a kitűzött feltételek­nek megfelel. Az odaítélés felételei: 1. a jutalomra csak erdélyi szerző tarthat igényt, 1. csak a Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház közös állandó drámabíráló bizottságához benyújtott és általa előadásra ajánlott művek jöhet-

Next