Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-08-01 / 7. szám
A BETEG DSIDA JENŐHÖZ Ez a vers Duda Jenő végzetessé vált betegségének hírére fogant meg írójában. Azonban a hír csak lassan mozgott és csak lassan is mozdíthatott. Mire a kész vers megjelenhetett volna, irodalmunk fájdalmas vesztesége már be is teljesedett, így a vers mostani közlése már csak az idősebb testvér koszorúja lehet, amelyet könnyes szívvel tesz le fiatalabb testvérének korai sírdombjára. T. L. Testvér, gyöngyszínű sejtelmek, hibátlan Rímek mestere — mester már a kezdés korán alig túl — hallom, láz epeszt és Fekszel rendetlen szívvel, kínziláltan. Te férfiban is váltig csodagyermek, Szépséghivő, a vers vitéze, hidd el, Ma szükség van rád ékes rímeiddel, Melyek zsivajra zengéssel felelnek. Manap az embert annyi nyers, garázda Rikoltás, jelszó, síp, dob hajkurássza — Igézni kell, hogy félelmet felejtsen. Igézd te is hát: lendülj újra nászba Új szépségekkel-------élesszen a verseny — S inkább, ha tetszik, kapj hibát e versben!