Erdélyi Helikon, 1939 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1939-10-01 / 8. szám
LÖVÉS Valahol messze dördült egy lövés. Egyetlenegy. Riadt az erdő rá, s riadtam én S riadtan százszorozta meg a Hegy. Talán egy őz melegbarna szeme Valahol megtörött. A vére megadással bugyborékolt: Előrement Testvéreim: — jövök, Isten! Mióta itt vagyok e csendben. Ez a legelső bántó robbanás. A millió rettentő dördülés Messze a földön, mindennap. Az más. Nekem még mindég puszta gondolat. De ez, ez egy lövés volt, rettentő-igaz. Olyan valódi, mintha szivemet Ütötte volna át. S szivembe süvíttette volna: Hát Tudd meg, hogy naponta emberszemek Sok ezreinek fénye törik meg. Meleg-barna, tiszta-kék, szelid-szürke Szemek, ember-szemek! Ó szemek, hitt, e boldog, tiszta csendben Messziről törődtem csak veletek. Ó szemek, rémült, megtörő Ember-szemek, jaj bocsássatok meg! Egy lövés riasztott ma engem Rátok, Egyetlenegy! Milyen lehet, ha millió lövés Pergő-tüzét visszhangozza a Hegy?! Egy őz ártatlan szeme megtörött. De bugyborékol mindenütt a Vér: Előrement Testvéreim, jövök. (Hohe Rinne, Szebeni Havasok, 1939 IX. 19. REMENYIK SÁNDOR