Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1940-02-01 / 2. szám
VIHARBAN Add a kezed. Szálljunk szembe a vágtató viharral s míg fent, a bércen vészt rikolt a karvaly: mi kéz a kézben, dölyfös diadallal, álljunk meg itt, a nyárégette réten. Nézd a felhőt! Hogy tépi szennyes kaftánját az orkán. Rohan... s most... fenn, a messzi bércnek ormán megsebzi lábát: kibuggyan a vére. Hús cseppje hull a tikkadt rét vögére. Riadtan fut most odvába az ürge. Sikolt a vén tölgy, oldalába fürge nyilát szegezte a szikrázó villám s ledől...De nézd, ott: szent szivárvány-hidján már jön az alkony. Feldereng a félhold. S míg csillagcsóktól terhesül az égbolt s közöttünk minden megtelik illattal: mi kéz a kézben, néma áhítattal boruljunk le a záporittas földre. FODOR VIOLA 97