Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1940-05-01 / 5. szám

Művészeti Szemle ZENEI SZEMLE TEMPLOMI HANGVERSENY (1940 április 1-én este fél 9 órakor a Lutheránus templomban.) A Magyar Lutheránus Nőegylet évenkénti Bach-hangversenyei mellett ez évben estét rendezett a német zenei bárok mestereinek műveiből. Az elő­adásra kerülő szerzők neve nem isme­retlen a zene iránt érdeklődő közön­ségünk előtt. Ez alkalommal Bach, Händel, Schütz és Buxtehude szerze­mények állottak műsoron. Valamikor itt járt a németországi Schütz-egye­­sület énekkara. Akkoriban jutott szó­hoz városunkban utoljára a nagy kö­zépkori mester. Azóta nem találkoz­tunk nevével hangversenyeink műso­rán, így az estélyen énekelt »Eile mich Gott zu erzetten« meglepetésként ha­tott, drámai lendületével és szenvedé­lyével. Egy sorozat kisebb énekes mű került előadásra Bachtól (korálok, kantáta-részletek és dalok Anna Mag­dalena Bach nótásfüzetéből), melyeket olyan ritkán hallhatunk. Kis művein keresztül is igazi nagyságában mu­tatta e néhány ének a nagy protes­tánsnak egyszerű és meggyőző líráját. Nagyobb művészettel alig írtak va­laha ilyen apró műveket. Csak nép­dalaink tökéletes formai és tartalmi egyensúlya hasonlítható ezekhez a rö­vid remekművekhez. Igaznak bizo­nyult, amit már annyiszor hangsú­lyoztunk, hogy kisebb, ritkán hall­ható, de tökéletes zenei termékek jó előadásával többet lehet nyújtani a zenére vágyóknak, mint nagy és ne­hézségekkel agyonhalmozott szerze­mények közepes előadásával. Az orgonaművek közül Händel (g-moll) és Bach (G-dur) versenymű­veket kaptunk, majd Buxtehude Cha­conne-jét (e-moll) és Bach C-dur Tocca­­tát — Adagiot — és Fugát. Ez utób­bit legtöbbször zongorán játszák és így belénk idegződött ennek a hang­szernek egysíkúnak elképzelt hang­színe, mely meggyőzőbben hat a zon­gora kalapácsainak merev hangvételé­vel. A Bach korabeli klasszikus szer­kesztésű orgonához, úgy érezzük, kö­zelebb áll a zongorának színben ke­vésbé hajlékony hanghatása, mint a mai korszerű regiszterekkel megrakott, romantikus hangkeverési lehetősége­ket nyújtó, s villannyal hajtott hatal­mas hangszer. A lutheránus templom kétbillentyűs orgonája kétségtelenül városunk legjobb hangszere, de gyak­ran rakoncátlankodik, nem kis bosz­­szúságára az előadónak és a hallga­tónak. Az énekes és orgonaszámok között érdeklődést keltett Händelnek szvitszerűen szerkesztett emberi be­szédű, üdítő gondolatokban bővelkedő A-dúr hegedűszonátája. Az értékes műsor orgonaszámainak Zsizsmann Rezső volt tolmácsolója, kinek játékát mindig szívesen hallgat­ják zenekedvelőink. Zsizsmann roman­tikusan színes regiszter-kezelése túlnő az előadásra kerülő művek klasszikus elgondolásán és olykor az összhang és ritmusképleteknek tisztaságát veszé­lyeztetik. Az énekes szerzeményeknek Szeghő Julia volt hűséges, őszinte tol­mácsolója, kinek zenei ízlése és vilá­gos előadása különösen Anna Magda­léna Bach nótásfüzetéből vett egyik dalnál, Schütz szerzeményénél és Bach negyvenegyedik kantáta részleténél kárpótolt hangjának nem túlmérete­zett lehetőségeiért. Händel hegedű­­szonátáját Kemény Géza jó készült­séggel, a lassú részeknél és a záró­tételnél férfias lírával, szép hanggal hegedülte. TITO APREA ZONGORAMŰVÉSZ HANGVERSENYE (1940 április 16-án az egyetem hang­versenytermében.) Aprólékosan, lelkiismeretesen ki­dolgozott teljesen biztos játszó­kész­sége, finom árnyalási képessége, gyön- 347

Next