Erdélyi Helikon, 1941 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1941-05-01 / 5. szám

Kovács László: Az író és kritikusa egy-egy pillanatában Dosztojevszky ember­ világát juttatja eszünkbe, amikor már olyan alakokat lát, akiknél a rosszaság önmagáért való patologikus játékká változik... Schöpflin mintha túl szigorúan bánna Mikszáthnak éppen azok­kal a műveivel, amelyekkel legkönnyebb kivédeni azt az éle­tében már hangoztatott vádat, amely szerint ő a körülötte zajló életből csak a derűs könnyűséget, sőt a kedves léhaságot vitte mű­veibe. A világ majdnem minden nagy humoristája megkapta kortár­saitól ezt a vádat. Hiszen a humor majdnem azzal kezdődik, hogy valahogy más kilátó­ponton állva sok olyan dolog tűnik kicsinek és mosolyognivalónak, amit ott lemn olyan halálos komolyan vesz­nek. Néha szinte nem is egyéb a humor, mint a más szemmel nézés. Például, ha egy rendes, egyszerű falusi ember kezdi nézni, hogy hogyan él a városi, és meg is lehet fordítani a dolgot. Vagy pél­dául arra az álláspontra helyezkedünk, ahogy valaki beszél, s fi­gyeljük azt, ahogy cselekszik; vagy ezt is megfordítjuk, figyeljük a cselekvő embert, s hallgatjuk hozzá a szavak magas kísérőzenéjét. Sok ilyen játékot lehet elképzelni, amiből mind megszülethetik a humor. Nem is szólva, mondjuk, az olyan esetről, amikor Zrínyi, a szigetvári hős, sírjából kikél s bevonul a modern Budapestre, mennyi derűs és furcsa dolog kerül ki ebből, hiszen ő a maga korának sze­mével lát, őt meg a modern Budapest szemeivel nézik... Nem gondolva e majdnem elkerülhetetlen vádra, leginkább csök­ken a vád ereje, ha éppen az olyan érettebb műveire gondolunk, mint pld. a „Noszthy fiú esete Tóth Marival“. De életművében értékesebb helyet kell kapnia pld. a „Különös házasságinak is. Lehetetlen nem érezni e regényről, hogy minden ízében mennyire magyar. Hi­szen végig egyébből se áll, mint bírák és ügyvédek párbajából. Várjon írhattak volna valahol máshol, mint magyar földön, ilyen bűnügyi regényt, amelyben az olvasó előtt az első perctől kezdve nincs semmi titok, s csupán a jog és igazság végtelen hajszája foly felkavarva maga körül a társadalmat... A „Különös házasság“ a bűnügyi regény világszerte annyira népszerű műfajában azoknak a ritka műveknek egyike, amely az irodalom legmagasabb mértékével mérhető... A Schöpflin Mikszáthról írt könyvében így szeretnénk néha melegebb szavakat fűzni egy-egy felemlegetett műhöz. Az összkép egyébként nemesen megnyugtató, a kritikusoknál oly gyakori, ön­­tetszelgő ítéletmondásnak nyoma sincs benne; az ítélet megbízható otthonossággal, szinte önmagától alakul ki, majdnem természetes egyes­­ségként a könyv olvasója és írója közt. Irodalmunk egyik elmúlt nagyjáról szólva nem akar itt valaki mindenáron úíjat mondani, csu­pán nemesen egybefogni s tudatosítani azt, ami művei olvasása és élvezése közben bennünk felmerült, s amit biztosan helybenhagy az a nagy ítélet is, amely az irodalom folyamába állítja be az írót. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next