Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
lagos munkáját végezte el ez a kisebbségi színház a cenzúra, és egyéb megszorító intézkedés fojtogató légkörében a látványossági és bélyegilleték formájában kirótt adó (amelyről külön táblázat beszél) okozta nehézségek között. Még több más kimutatás nyújt pozitív képet a kolozsvári színjátszás e küzdelmes korszakának munkájáról. A nagy ablakpárkányon Dezséri Gyula, Szentgyörgyi István, Miklóssy Margit, Csiky Endre, Hetényi Dömény Elemér és Réthely Ödön mellszobrait láthatjuk, s ezzel ki is merítettük a színházi rész anyagának ismertetését. A zenei részben kiállított anyagra nézve teljes mértékben illenek a fent elmondottak. A megszállás alatti erdélyi magyar zenei életnek és művelődésnek számos értékes dokumentumát találjuk itt meg képekben, hangszerekben, színlapokban, plakátokban, kéziratos hangjegyekben, levelekben, hangjegyes kiadványokban, könyvekben és tanulmányokban. Ám itt sem ártott volna a rendezésben és az anyag rendszerezésében didaktikus módszert követni, hiszen a kiállítás jelen esetben még csak nem is elsősorban a kolozsváriaknak, hanem a Művészeti Hetek más országrészekből is ellátogató vendégeinek kedvéért készült. A zenei részben rendkívül hiányoztak a színházi részhez hasonló táblázatok, amelyek szellemes, ábrás megoldásban pozitív képet is nyújtottak volna a szemlélőnek két évtized erdélyi zenei életéről. Plakátok, műsorok, hangjegyes kiadványok, vagy fényképek bármekkora és önmagában bármennyire értékes tömege sem képes pótolni a könnyen áttekinthető, s a kiállított emlékeket egyszerű tanulságos emlékezetben maradó számokban kifejező adatokat. Ebben a meggondolásban el kellett volna készíttetni például a Dalosszövetség működési térképét, mely a csoportkép mellé függesztve szuggesztiv módon ábrázolta volna az emberek mellett a cselekedetet s ennek hatósugarát. Ily módon készült többféle táblázattal, s az alapvető kiállítási elvek módszeres alkalmazásával lehetett volna beszédessé tenni e kiállítás anyagát. SZABÓ ISTVÁN HANGVERSENYEK A Kolozsvári Filharmóniai Társaság zenekara hetedik estjének vendége Rajter Lajos karmester volt, akit a budapesti rádióműsorból jól ismer a közönség. (V. 4.). Rajter jó kézügyességű zenekari vezető, akinek képzelete van: ezt Brahms első szimfóniája két középső tételének gáncsnélküli feltárásban láttuk, mert ezeknek komor színű, de mély költőiességgel átitatott dallamait igaz őszinteséggel tudta érzékeltetni. E szimfónia két saroktételében, miként az Egmont (Beethoven) zene nyitányában a klasszikus formák tisztelőjeként mutatkozott be. Rafter műsorába iktatta Vaszy Viktor második szvitjét is. Ez a mű bár sok rokonságot mutat Bartók első két szvitjével, okos és ötletes gondolatokban bővelkedik. A lassú tételben (Sirató) mélyről jövő hangokat üt meg Vaszy. A Tánc és Körtánc dallamaiban és ritmikájában balkáni népi jellegű, hangszerelésének színei frissek és nagyon zeneies vérmérséklet megnyilvánulásai. Strauss Richard hangszerelési csodája, a Don Juan szimfonikus költemény, eltáruló és részletekbe vesző volt, nem tudott meggyőzni sem 420