Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-06-01 / 6. szám

lagos munkáját végezte el ez a kisebbségi színház a cenzúra, és egyéb megszorító intézkedés fojtogató légkörében a látványossági és bé­lyegilleték formájában kirótt adó (amelyről külön táblázat beszél) okozta nehézségek között. Még több más kimutatás nyújt pozitív képet a kolozs­vári színjátszás e küzdelmes korszakának munkájáról. A nagy ablak­­párkányon Dezséri Gyula, Szentgyörgyi István, Miklóssy Margit, Csiky Endre, Hetényi Dömény Elemér és Réthely Ödön mellszobrait láthatjuk, s ezzel ki is merítettük a színházi rész anyagának ismertetését. A zenei részben kiállított anyagra nézve teljes mértékben illenek a fent elmondottak. A megszállás alatti erdélyi magyar zenei életnek és művelődésnek számos értékes dokumentumát találjuk itt meg képekben, hangszerekben, színlapokban, plakátokban, kéziratos hangjegyekben, le­­velekben, hangjegyes kiadványokban, könyvekben és tanulmányokban. Ám itt sem ártott volna a rendezésben és az anyag rendszerezésében didaktikus módszert követni, hiszen a kiállítás jelen esetben még csak nem is elsősorban a kolozsváriaknak, hanem a Művészeti Hetek más or­szágrészekből is ellátogató vendégeinek kedvéért készült. A zenei részben rendkívül hiányoztak a színházi részhez hasonló táblázatok, amelyek szel­lemes, ábrás megoldásban pozitív képet is nyújtottak volna a szemlélő­nek két évtized erdélyi zenei életéről. Plakátok, műsorok, hangjegyes ki­adványok, vagy fényképek bármekkora és önmagában bármennyire érté­kes tömege sem képes pótolni a könnyen áttekinthető, s a kiállított em­lékeket egyszerű tanulságos emlékezetben maradó számokban kifejező adatokat. Ebben a meggondolásban el kellett volna készíttetni például a Dalosszövetség működési térképét, mely a csoportkép mellé függesztve szuggesztiv módon ábrázolta volna az emberek mellett a cselekedetet s ennek hatósugarát. Ily módon készült többféle táblázattal, s az alapvető kiállítási elvek módszeres alkalmazásával lehetett volna beszédessé tenni e kiállítás anyagát. SZABÓ ISTVÁN HANGVERSENYEK A Kolozsvári Filharmóniai Társaság zenekara hetedik estjének ven­dége Rajter Lajos karmester volt, akit a budapesti rádióműsorból jól is­mer a közönség. (V. 4.). Rajter jó kézügyességű zenekari vezető, akinek képzelete van: ezt Brahms első szimfóniája két középső tételének gáncs­nélküli feltárásban láttuk, mert ezeknek komor színű, de mély költőies­séggel átitatott dallamait igaz őszinteséggel tudta érzékeltetni. E szim­fónia két saroktételében, miként az Egmont (Beethoven) zene nyitányá­ban a klasszikus formák tisztelőjeként mutatkozott be. Rafter műsorába iktatta Vaszy Viktor második szvitjét is. Ez a mű bár sok rokonságot mutat Bartók első két szvitjével, okos és ötletes gon­dolatokban bővelkedik. A lassú tételben (Sirató) mélyről jövő hangokat üt meg Vaszy. A Tánc és Körtánc dallamaiban és ritmikájában balkáni népi jellegű, hangszerelésének színei frissek és nagyon zeneies vérmér­séklet megnyilvánulásai. Strauss Richard hangszerelési csodája, a Don Juan szimfonikus köl­temény, eltáruló és részletekbe vesző volt, nem tudott meggyőzni sem 420

Next