Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-08-01 / 8. szám

SZEMLÉR FERENC: VERSEK AZ ÖNGYILKOS Jaj Istenem, mit tegyek, mit tegyek? rámborulnak a hegyek, agyonnyomnak, meghalok, meghalok s nem várnak rám angyalok. Esteledik feketén, feketén, és van szívem közepén. Kormosodik a szemem, a szemem és a lelkem meztelen. Sűrűszálú fellegek, fellegek nyomják földre az eget, nincs számomra oltalom, oltalom, nincs már, csak a sírhalom. Nedves fákon csügg az ág, csügg az ág. Ki akasztja föl magát? Jaj, a lelkem merre van, merre van? merre száll most hontalan? VACSORA (Illyés Gyula nótájára) Nagyokat hallgatunk. Hideg van. Este van. Nehezen gyűl a tűz, riadáz nyugtalan. Fáradtan iramlik gőze a teának, fáradtan lengedez közöttünk a bánat. Jaj, de vigasztalnék! ... De kinek, van inkább oka köztünk sírni ? ... kinek háborítják elméjét sötétebb, félelmesebb gondok?... nehezek, kemények ... amit el sem mondok! ... Mint a dühödt barmok az égő karomban, tolongnak eszméim, de kitörni bátran nem mernek. Jobb is így! Mert ha kitörnének, megölnének engem, megölnének téged. 505

Next