Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-09-01 / 9. szám

Szellemi élet 1926-ban parancsoló szükség hozta létre; sajátos formáját és munka­­rendszerét pedig megalkotói és a viszonyok teremtették meg. Már kezdetben célul tűzte ki és vállalta az erdélyi magyarság szellemi életének irányítását; a magyar léleknek és öntudatnak, a magyar életakarásnak és hivatástudatnak építését és erősítését. A vallások, világnézetek, társadalmi és gazdasági osztályok felett álló egységes magyarságot szolgálta, és az ezeréves magyar szellem foly­tatólagos munkálására vállalkozott idegen uralom alatt. Óhajtotta az erdélyi népek egymáshoz való szükséges és közös hasznú békes­ségét, nemkülönben hangsúlyozta a szellemi kultúrának népek és nemzetek, politikák és világnézetek felett való egyetemes köte­lezettségét. Ezt a munkát megfelelő szervezet, vagy intézmény hijján csak a szellem emberei vállalhatták, akik vallhattak bár különböző művészi felfogást, politikán és világnézeteken, felekezeti elfogultságokon és társadalmi osztályokon mégis felül állottak. Ilyen feladatot vállaltak az Erdélyi Helikon baráti közösségé­ben az erdélyi magyar írók, hogy ezt cselekedték is becsületesen, ez volt az Erdélyi Helikon létjogosultsága. * Egyedül népünkre építhettünk, amely anyagilag szegény és magárahagyatott volt, melyet azelőtti hivatalos vezetői elhagytak, s amely így vezetők nélkül, ellenséges nép között szétszórtan, tanács­talanul állott. És népünk mellett Erdély­országra, mely a maga his­tóriájával, élő emlékeivel és hagyományaival nemcsak erős funda­mentumunk volt, hanem lelkünkben hazává nőtt. De legerősebb fundamentumunk mégis az a tudat volt, hogy életünk és megmaradásunk egyetlen feltétele: hitünk az életben. Erdély tehát lényegünk volt és őszinte hitvallásunk. * Az Erdélyi Helikon eszményi munkaközösség volt. Nem akart és nem csinált soha pártos politikát. De akart és csinált erdélyi ha­gyományokra alapozott, nemzeti-népi kulturpolitikát, mely a szellem törvényeivel és a gyakorlati élet lehetőségeivel mindig számolt; amely józan, megtartó és építő munkával a szellem legmagasabb­­rendű és mindig nyílt eszközeivel folyt: írással, szóval, közvetlen, vagy közvetett cselekvéssel és a személyes magatartás példa­­adásával . A fentiekből természetesen következik, hogy munkaterületünk határa jóval túlment a közvetlenül termelt művészi magyar íráson. Feladatnak éreztük az erdélyi és magyar szellemi megnyiatkozások nyilvántartását és szempontjaink szerint való méltatását, az erdélyi

Next