Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 9. szám
Szellemi élet 1926-ban parancsoló szükség hozta létre; sajátos formáját és munkarendszerét pedig megalkotói és a viszonyok teremtették meg. Már kezdetben célul tűzte ki és vállalta az erdélyi magyarság szellemi életének irányítását; a magyar léleknek és öntudatnak, a magyar életakarásnak és hivatástudatnak építését és erősítését. A vallások, világnézetek, társadalmi és gazdasági osztályok felett álló egységes magyarságot szolgálta, és az ezeréves magyar szellem folytatólagos munkálására vállalkozott idegen uralom alatt. Óhajtotta az erdélyi népek egymáshoz való szükséges és közös hasznú békességét, nemkülönben hangsúlyozta a szellemi kultúrának népek és nemzetek, politikák és világnézetek felett való egyetemes kötelezettségét. Ezt a munkát megfelelő szervezet, vagy intézmény hijján csak a szellem emberei vállalhatták, akik vallhattak bár különböző művészi felfogást, politikán és világnézeteken, felekezeti elfogultságokon és társadalmi osztályokon mégis felül állottak. Ilyen feladatot vállaltak az Erdélyi Helikon baráti közösségében az erdélyi magyar írók, hogy ezt cselekedték is becsületesen, ez volt az Erdélyi Helikon létjogosultsága. * Egyedül népünkre építhettünk, amely anyagilag szegény és magárahagyatott volt, melyet azelőtti hivatalos vezetői elhagytak, s amely így vezetők nélkül, ellenséges nép között szétszórtan, tanácstalanul állott. És népünk mellett Erdélyországra, mely a maga históriájával, élő emlékeivel és hagyományaival nemcsak erős fundamentumunk volt, hanem lelkünkben hazává nőtt. De legerősebb fundamentumunk mégis az a tudat volt, hogy életünk és megmaradásunk egyetlen feltétele: hitünk az életben. Erdély tehát lényegünk volt és őszinte hitvallásunk. * Az Erdélyi Helikon eszményi munkaközösség volt. Nem akart és nem csinált soha pártos politikát. De akart és csinált erdélyi hagyományokra alapozott, nemzeti-népi kulturpolitikát, mely a szellem törvényeivel és a gyakorlati élet lehetőségeivel mindig számolt; amely józan, megtartó és építő munkával a szellem legmagasabbrendű és mindig nyílt eszközeivel folyt: írással, szóval, közvetlen, vagy közvetett cselekvéssel és a személyes magatartás példaadásával . A fentiekből természetesen következik, hogy munkaterületünk határa jóval túlment a közvetlenül termelt művészi magyar íráson. Feladatnak éreztük az erdélyi és magyar szellemi megnyiatkozások nyilvántartását és szempontjaink szerint való méltatását, az erdélyi