Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 10. szám
MÓRICZ ZSIGMOND MAROSVÁSÁRHELYT Oka lehetett, hogy úgy szerette nálunk, s ahányszor csak tehette, idesietett. Hátha ez volt az oka: 1917-ben a vásárhelyi Közművelődési Házban olyan sikert ért el, amilyet vidéken eladdig el se képzelhetett. Zsúfolt teremben, ezernél több embernek olvasott fel egy részt a »Pillangó«-ból. Előtte Babits Mihály szavalta el franciás, megrázó kántálással híres »Húsvét előtt«-jét, amelyre zúgó lelkesedés vett erőt a közönségen, egyesek kirohantak a dobogó elé és úgy tapsoltak. Ilyen előzmény után idillt olvasni föl: lehetetlen volt, vagy éppen a leghatásosabb ellentét. Móricz Zsigmond az asztal végén lefelé tartva kéziratát, magas, kedélyes hangon mórikázta el két szerelmesen incselkedő parasztszív együvétartozását. A történet olyan naivul folyt, a bozontos fej olyan természetes követelőn csalta elő a figyelmet erre az érzelmes és nagyszerű, pedig kisemberi bagatelle-re, hogy a sokaság dörgő tapssal — ráadást kért. S méghozzá délelőtt, az első világháború harmadik évében. A »Nyugat« írói kétkedve és idegesen pillantottak egymásra: lehetséges fegyverzajban ilyen mozgató ereje a költőszónak? Azután Odry Árpád szavalt és Gellért Oszkár adta elő verseit, Osvát Ernő is beszélt és a tömeg látható megszállottságban tolongott kifelé. Akkor már három éve éltem kikopva Pestből és beletörve a vidékbe, talán csak egykor Issy les Moulineaux-ban, a Csatornaátrepülő Bleriot láttára éreztem ahhoz hasonló idegizgalmat, mint amilyet akkor a »Nyugat« gárdája, Babits és Móricz váltott ki lelkemből. Boldogan és tisztelettel álltam oda Móricz elé, aki még Pestről ismert és azonnal a régi hibásan ejtette nevemet: — Te vagy, Moter? Dehogy javítottam ki, egy rosszul mondott nevet nem szabad korrigálni, majd helyreáll az magától. Ámbár nem mindig! Vagy tizenöt évvel később nálunk járt a nagy író leánya, dr. Móricz Virág, aki a környékbeli kastélyok stílusát tanulmányozta. Két hétre rá megjelent a lakásomon egy román detektív és szigorúan kérdezte: — Mit keresett magánál egy dr. Virág Móricz nevű zsidó-magyar ügynök, aki a mágnásoknak vitte a hírt? Ez a detektív máig sem hiszi odaát Romániában, hogy leány volt a vendégünk, akinek örökké hibásan fogja ejteni a nevét. Móricz Zsigmond se tanulta meg könnyen a legjobb erdélyi neveket, nemhogy az enyimet. Már öngúny nélkül meséltem neki az erdélyi irodalomról és hangsúlyoztam, hogy már Szabolcska Mihály is elismeri Reményik és Nyirő tehetségét, amikor ilyen rendreutasításokat fogadtam el tőle szemhunyorítás nélkül.