Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-04-01 / 4. szám

Kovács László: Erdély öröksége lássák, hanem számadásul maguknak, s hogy inkább »örökségül«, tanulságul maradjon haláluk után. Ez formailag nem egyszer ügyet­lenné teszi őket, de egyúttal nagyon bensőségessé és közvetlenné. Így lett a sok emlékirat, önéletírás, mentség és tanulság Erdély gazdag »öröksége«. Talán ez a gondolatmenet vezette a sorozat szerkesztőit is a szellemesen és szeretettel adott közös címhez. A történeti igazságtevés mellett azonban van e nevezetes és sokszínű erdélyi műfajnak napjaink szellemi áramlásaival és forma­keresésével érdekes műfaji kapcsolata is. Vannak ma íróink, akik­nek majdnem egyedüli műfaja az önéletírás, eredet­rajz, szerep­iga­zolás, vagy »mentség«; de ma alig kerüli el e műfajt az is, aki egyébként az írás más formáiban nyilatkozott meg. Sőt­ még az a folyton hangoztatott jelszó és törekvés is ezt az »erdélyi műfajt« idézi tudatunkba, amely az írót nyílt politikai állásfoglalás, vagy éppen közéleti szerepvállalás felé kergeti. De még tágabb viszony­latban: a történelmi regények, regényes életrajzok, a múlt annyi titkának írói feltárása után, amit az elmúlt évtizedek világirodalma teremtett, elkerülhetetlenül vitt az út az eredeti és közvetlen for­rásokhoz. Ez is e gazdag magyar örökség jóértelmű időszerűségét adja... Az erdélyi ember igazsága nem olyan egyszerű, hogy nyíltan állhasson meg a hozzá legközelebb állók ítélete előtt is. A kis ország gondja minduntalan arra kényszeríti, hogy az úgynevezett »reál-politika« művésze legyen, így majdnem minden igazi erdélyi ember gyanúk szövevényébe kerül és szinte így áll századok múlva is. Talán ezért érez ellenállhatatlan ingert a »kibeszélésre« — ön­maga és mások előtt. Talán ezért vált kedvenc műfajává a sokvál­tozatú emlékirat. Ma éppen olyan felkavart körülöttünk a világ, mint Erdély kü­lön szerepének idején. Tanuljunk az erdélyi ember hősi erőfeszíté­seiből és botladozásaiból, emberi és közéleti tanulságaiból. Tanul­juk a fennmaradás és »eseményeken uralkodás« művészetét, örök­ségül hagyta ezt ránk az emlékírás gazdag változataiban. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next