Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
Kovács László: Énekes madár is hozott a magyar színpadra semmi újat, de nagy felelősséget hordozó falusi középosztályunk lelki helyzetképének rajzával, áradó lírizmusával és a drámából kihangzó retorikájával mégis jó értelemben hatásos darab. Mint eléggé egységes, jó rendezői kézben tartott előadás is kiemelkedett a színház addigi teljesítményei közül. A másik Remsey György »György barát« című történelmi darabjának bemutató előadása volt. Műfajilag szinte azt mondhatni róla: »színpadi történelmi életrajz« öt felvonásban. Az a műfaj, amely a sok életrajz regény után a színpadra is minduntalan felkivánkozik. Martinuzzi Györgynek, a magyar história már sok költői feldolgozásban is szereplő érdekes alakjának történelmi pályafutása színpadi képekben. A szerző dicséretére legyen mondva: nem kereste az »izgató« történelmi alaknak semmiféle különleges emberi vagy politikai titkát elfogadta annak a nagy erdélyi reálpolitikusnak, aki a marakodó magyar urak, s a két nagyhatalom malomkövei között kereste a rábízott kicsi ország életének útját. Így volt jó értelemben napjainkhoz szóló. Az előadás kiemelkedő momentuma kétségtelenül az a nagy színészi teljesítmény, amelyet Táray Ferenc a darab főszerepének eljátszásával végzett. Ma kétségtelenül ő a drámai társulat első színésze; itt érezzük őt igazán a helyén. Az »Énekes madár« előadásán, szinte varázslatszerűen, úgy látszott, mintha a színészek is a valóban művészi alkalomra vártak volna, hogy megmutatkozzanak. Ahol alig láthattunk eddig valaki figyelemreméltót, az érdemes játékból és jó előadásból egyszerre művészek ugrottak ki. Egyszerre neveket kapott fel a közönség, akikre érdemes majd szép színészi feladatokat bízni. Talán soha színház nem volt még olyan előjogosan szerencsés helyzetben, mint most a kolozsvári. Versenytárs nélkül, a kormányzat nemesen pazar bőkezűségével olyan bizonyságot tehet a színjátszás nagy, nemes és szép művészetéről, amilyet éppen akar. Nem veszélyezteti az olyan szokott versenytárs, aki a közönséget olcsó vágyakozásai vagy cirkuszi igényei felé csalja, s így tőle elvonja. Csak éppen hinni kell a közönség nemesebb ösztöneiben, s a dráma magas művészetében. KOVÁCS LÁSZLÓ