Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

Művészeti Szemle Peéry Piroska »hősi« vállalkozása őszinte, nagy sikert aratott Ko­lozsváron. Pedig rossz előjel volt, hogy a budapesti Magyar Színház pár előadás után levette a vele ott felújított Medeá­t műsoráról, és a sajtó­ban is, ahol pedig »a legjobb nézőknek« kellene megszólalniok, nagyon vegyes értékű, bizonytalan beszámolók hangzottak el. Pedig ma igazán hősi vállalkozás megtanulni ilyen igazán nagy és nehéz szerepet, s szinte példa­mutatóan sikerre vinni. Az ilyen szerep szí­nészi megalkotásánál érezni csak, hogy a színész bonyolult, közvetlen ha­tású, de mindjárt emlékké foszló művészete valóban művészet. Nemcsak szerencsés és hatásos testi játék, hanem szellemi és lelki alkotó készen­lét. .. A Grillparzer »magasgalléros« költészete nem mai nevelésű közön­ségre gondolt, s megjelenítőjének ma azt a külön nehéz feladatot adja, hogy játékával a szerepet a naturalista színjátszó stílushoz is közel vi­gye. Peéry Piroska jó érzékkel valahol a két stílus lehetőségei között ha­ladt. Játékának ez volt egyik érdekessége, így több változatos színt kap­tak egyes jelenetei. Talán egy jelenetében nem volt egészen meggyőző; ott, amikor elűzik, és hívja a gyermekeit. Itt anyai érzésében való maga­bízás vagy a szeretet biztatása helyett a lényén eluralkodott s az arcára merevült kétségbeeséssel hívja a gyerekeit, s a néző így nem csodálkozik azon, hogy a gyerekek megijednek s inkább az idegen asszonyhoz húzód­nak el... A jelenet tragikus hatása így nem olyan közvetlen és szívhez szóló, hanem legfeljebb »közvetett« hatású__ Megelégedéssel kell szólni a kolozsvári színház közönségéről. A szín­játék harmadik nagy tényezőjéről. Milyen csodálatos pontossággal ada­golta tapsait a »Medea« előadásán! Nincs az a finom mérce, amely pon­tosabb és igazságosabb lett volna. Azért jegyezzük itt föl róla ezt, mert a szerepét ő se mindig játsza jól, s »örök-gyermeki« volta szerint ő is könnyen megcsalható olcsó dolgokkal, s nem egyszer kellene utólag szé­gyenkeznie. De a Grillparzer »Medea«-jának komoly sikere figyelmeztet­heti a játékszerző színházat, hogy a közönség elé szabad komoly, nagy dolgokkal előállni. KOVÁCS LÁSZLÓ HANGVERSENYEK Az új magyar kórusműveltség erdélyi apostolai: Kotsis M. Cecília, Domo­kos Pál Péter és Nagy István Kodály hatvanadik születése napjának évé­ben szebben nem hódolhattak mesterüknek, mint azzal, hogy műveiből, a Mariánum Sz. Cecília és a T­artóképzőintézetek vegyeskarának közreműkö­désével, hangversenyt rendeztek (III. 25 ). Nem igaz, hogy az új magyar kórusműveltségünk mögött Kolozsváron nem állanak lelkesen érdeklődő tö­megek. A Mátyás Király Diákház, városunk legnagyobb befogadóképességű hangversenyterme roskadásig megtelt érdeklődőkkel. Erdély közönségét már nem érte meglepetésszerűleg Kodály művészete. Gondosan előkészítették itt hozzáértők a terepet. A sajtó és zeneíróink is megtették ez irányban az utolsó évtizedben a magukét. Az Erdélyi Éeneklő Ifjúság nem először lép a nyilvánosság elé a magyar zeneirodalom új és legnemzetibb, de egyszersmind nemzetközi jelentőségű értékeivel. Ennek a művészetnek itt nincs szüksége 365

Next