Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-05-01 / 5. szám
Művészeti Szemle Peéry Piroska »hősi« vállalkozása őszinte, nagy sikert aratott Kolozsváron. Pedig rossz előjel volt, hogy a budapesti Magyar Színház pár előadás után levette a vele ott felújított Medeát műsoráról, és a sajtóban is, ahol pedig »a legjobb nézőknek« kellene megszólalniok, nagyon vegyes értékű, bizonytalan beszámolók hangzottak el. Pedig ma igazán hősi vállalkozás megtanulni ilyen igazán nagy és nehéz szerepet, s szinte példamutatóan sikerre vinni. Az ilyen szerep színészi megalkotásánál érezni csak, hogy a színész bonyolult, közvetlen hatású, de mindjárt emlékké foszló művészete valóban művészet. Nemcsak szerencsés és hatásos testi játék, hanem szellemi és lelki alkotó készenlét. .. A Grillparzer »magasgalléros« költészete nem mai nevelésű közönségre gondolt, s megjelenítőjének ma azt a külön nehéz feladatot adja, hogy játékával a szerepet a naturalista színjátszó stílushoz is közel vigye. Peéry Piroska jó érzékkel valahol a két stílus lehetőségei között haladt. Játékának ez volt egyik érdekessége, így több változatos színt kaptak egyes jelenetei. Talán egy jelenetében nem volt egészen meggyőző; ott, amikor elűzik, és hívja a gyermekeit. Itt anyai érzésében való magabízás vagy a szeretet biztatása helyett a lényén eluralkodott s az arcára merevült kétségbeeséssel hívja a gyerekeit, s a néző így nem csodálkozik azon, hogy a gyerekek megijednek s inkább az idegen asszonyhoz húzódnak el... A jelenet tragikus hatása így nem olyan közvetlen és szívhez szóló, hanem legfeljebb »közvetett« hatású__ Megelégedéssel kell szólni a kolozsvári színház közönségéről. A színjáték harmadik nagy tényezőjéről. Milyen csodálatos pontossággal adagolta tapsait a »Medea« előadásán! Nincs az a finom mérce, amely pontosabb és igazságosabb lett volna. Azért jegyezzük itt föl róla ezt, mert a szerepét ő se mindig játsza jól, s »örök-gyermeki« volta szerint ő is könnyen megcsalható olcsó dolgokkal, s nem egyszer kellene utólag szégyenkeznie. De a Grillparzer »Medea«-jának komoly sikere figyelmeztetheti a játékszerző színházat, hogy a közönség elé szabad komoly, nagy dolgokkal előállni. KOVÁCS LÁSZLÓ HANGVERSENYEK Az új magyar kórusműveltség erdélyi apostolai: Kotsis M. Cecília, Domokos Pál Péter és Nagy István Kodály hatvanadik születése napjának évében szebben nem hódolhattak mesterüknek, mint azzal, hogy műveiből, a Mariánum Sz. Cecília és a Tartóképzőintézetek vegyeskarának közreműködésével, hangversenyt rendeztek (III. 25 ). Nem igaz, hogy az új magyar kórusműveltségünk mögött Kolozsváron nem állanak lelkesen érdeklődő tömegek. A Mátyás Király Diákház, városunk legnagyobb befogadóképességű hangversenyterme roskadásig megtelt érdeklődőkkel. Erdély közönségét már nem érte meglepetésszerűleg Kodály művészete. Gondosan előkészítették itt hozzáértők a terepet. A sajtó és zeneíróink is megtették ez irányban az utolsó évtizedben a magukét. Az Erdélyi Éeneklő Ifjúság nem először lép a nyilvánosság elé a magyar zeneirodalom új és legnemzetibb, de egyszersmind nemzetközi jelentőségű értékeivel. Ennek a művészetnek itt nincs szüksége 365