Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-06-01 / 6. szám

418 Kovács László: A Nagyúr­ zál vége. Ha az első felvonás az európaiaké volt, a második a kele­tieké, a hunoké, velük ismerkedünk meg benne. Itt bonyolódik elénk teljesen és oldódik meg a cselekmény annyira, hogy a harmadik fel­vonásra már csak a két főalak: Attila és Mikolt játéka marad. A darab feszültségében és hatásában első pillanatától folyton fokozódó és emelkedő a vég­függöny lehullásáig. A magyar szín­játékok általános hibája, hogy a jó előkészítést többnyire rossz harmadik, vagy utolsó felvonás követi. Bánffy e darabja ez alól a majdnem általános »szabály« alól a legtökéletesebb kivétel. Igazi öröm volt látni végre e darabot a kolozsvári színpadon. S bár megjelenítésének nagy és pompás színészi feladata néha, úgy látszott, túlhaladta a színház fiatal gárdájának képességeit, az elő­adás egészére mégis komolyan büszke lehet. Hasonlóan érdemes fel­adat és komoly rendezői kéz, mint ez esetben a Bánffy Miklósé, más hasonlóan szép eredményeket hozhat. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next