Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Kovács László: Rózsa Sándor kiemelkedett belőle, „távozóban“ folyton visszanéz rá, „kívülről“, a polgári életforma távlatából vizsgálgatva a falu arcát. A nemzet nagy sorskérdéseit kapva megjárja a jelent és a múltat, hogy aztán meggazdagodott és „világlátott“ szemmel térjen vissza a néphez, s most már azon a majdnem megfoghatatlan módon: „belülről“ is láthassa. Szinte úgy, ahogy a népköltő látna a mesében, ha a műköltő minden fogását is megtanulná. Hihetetlenül valóságossá válik számunkra ez a belülről látott kép. Mert a regényformálásnak mindaz a titka is benne van, amit a realizmus és naturalizmus kívülről nézése ad hozzá. Szinte a riportszerűen begyűjtött tények, kemény hitelességek fogják körül a mesét. Történelmi regényt, a legrejtettebb társadalmi réteg hiteles képét, s a nép nagy meséjét kapjuk benne egyszerre. De azon a gazdag úton, amíg az író ideér, nagy változáson megy át tárgyával szemben való magatartása is. Hiszen majdnem végig, a művek gazdag során át, mindig önmagáról, vagy önmagáról is volt a szó. Sőt néha szinte áradt, forróságával szembe csapott egy erős egyéniség elkerülhetetlen szubjektivizmusa. Átütött az epikus formán, a realista regény „személytelenségén“ is, vagy kisugárzott hősei „álarca“ mögül. Még történelmi regényeiben, a közelünkbe hozott múlt képeiben is. Éreztük, hogy az író egyéni, sőt lírai problémái elégülnek ki a hozzá messze eső epikai képekben... E művében azonban már valóban „személytelenül“, lelkével teljesen felolvad abban, akinek élete teremtette a hőst, s vágyképe formálta a mesét: a láthatatlan közösségben. A népben... Ezért érezzük minduntalan úgy, mintha itt a népeposzok világában járnánk. Mintha azoknak a nagy meséknek egyikét hallanánk, amelyeket nem élő személyek mondanak, hanem valamelyik közösségnek a szelleme szövöget könnyes felhőit űzve vagy öröme virágait szakítva... Ilyen tökéletes népeposzi hangulat fogad mindjárt a regény kezdő jelenetében, a pusztai kovácsnál, ahol frissen lopott híres csikójával az ifjú Rózsa Sándor patkoltatni megjelenik, s összegyűl köréje a falu, magával hozva oda minden baját és panaszát, s megtörténik a pandúrokkal az égően reális és mégis mesés nagyjelenet... De ez a négyszázoldalas regény még csak első része annak a nagy műnek, amelyet Móricz Zsigmond népe életével és nemzete gondjával mindjobban összeolvadva, politikai divatok és irodalmi hajszák felett alkot... KOVÁCS LÁSZLÓ 47