Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 10. szám
Könyvek és Írók költő. Ahogyan az ő szeme fogta egybe a változatos orosz életet, lényegében úgy látták az utána következő nagy regényírók is mind. S csodálatos volt, hogy ez külső, távoli hatásra, sőt egy magatartás utánzatából született meg, s teremtette meg egy egész irodalom egyéniségét. Az udvari, vagy nagyvárosi és a vidéki vagy falusi élet egymást váltogató képei. Az elfinomult és az idilli. A pompa kultúrája s a rousseaui vágyódás az egyszerű, vagy éppen vad és természetes élet után. S ennek a két, vagy éppen kettős életformának szociális, vagy morális háttere, összeütközései a lélekben és az életben: az Anyegin óta végigkísértenek a nagy orosz művekben. És végig kísértenek az arcok is, mint alaptípusok. S ez abban a hódító költői formában ébredt föl, amelyet Byron teremtett, s amelynek hatása alól sokáig nem szabadultak az európai költők. Sőt, napjainkban is mindegyre ihletője a költőknek. (Gondoljunk pld. csak arra, hogy ebben a byroni formában alkotta a fiatalon elhalt erdélyi költő, Dsida Jenő is a »Tükör előtt« című legérettebb művét.) » ................................. vegyes Ebben a víg a búskomollyal S eszményivel a népies.« Így jellemzi találóan Puskin ajánlásában költeményét. Ez a tartalmi és hangulati szeszély volt talán a vonzó ebben a byroni formában. A lírai játék nagy lehetősége. S a mondanivaló végtelen változatai egymás mellett. A gondolat ugrándozása ég és föld között. S ebben a költői formában tud tökéletesen kifejeződni az emberben rejtőzködő örök »dandyzmus«; az érzelem cinikus rejtőzködése; a világfájdalom kamaszos döbbenete, vagy zord játéka; az állandó kettős világítás; a fény és árnyjáték. Az »Anyégin«-t talán az teszi vonzóbbá a byroni mintánál, hogy nem olyan zord és keserű, s nem használódik nagy alkalommá politikai ítéletekre, vagy költői bosszúra, és nincs tele azokkal a személyes célzásokkal, amelyek minduntalan filológiai utánjárást kívánnak az olvasótól. A meséjét se töri meg úgy nagy kitérőkkel, olyan tárgytól független mondanivalókkal, amelyek éppen »eszébe jutnak«, s amelyeknél fogva Byronnál a mese, maga a regény mellékessé válik. Puskin érzelmesebb, naivabb és emberibb. A Bérczy Károly magyar »Anyégin«-jének nagy sikere és nagy költői hatása volt. Hatása azóta se csökkent, bár közben a szellem más költői divatokat élt át. Zenéje korok feletti. S a költői divatok mögött nyíltan, vagy titokban mindig éltek és élnek hívei, akik nemcsak olvassák, de egyes részeit megtanulták, mint olyan ritka dalt, amelyet érdemes kísérőül vinni magunkkal az életben. Nagyon egészséges kiadói gondolat volt az »Anyegin«-t újra megjelentetni. Méghozzá abban a szép külső formában, ahogyan most a Révai Rt. kiadásában megjelent. Ma frissen idézi fel bennünk a nagy orosz írók költői világát, s önkéntelenül kérdezzük: hova rejtőzködött el ez a világ! ?... Mert éppen e művek örök emberi ereje, költői igazsága mutatja és érezteti, hogy ez a világ ma is él valahol az emberi szívekben bezárva, lefojtva mélyen, s hangtalanul egy politikai rendszer páncéljai, hiú emberi akarata mögé s talán várja azt a pillanatot, amikor a páncélt széttörheti, s a maga tartósabb, örökebb emberi életét élheti újra. KOVÁCS LÁSZLÓ 682