Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 11. szám
Kovács László: Dr. Tusa Gábor »védencei« érdekében szólna... De könnyű a fényt rá visszafordítani : mint jogtudós és társadalmi jellem maga is az erdélyi magyar kultúra igazi hőse volt. 5. A vele közelről megismerkedőnek hamar feltűnt nemes puritánizmusa. Ez benne nem is kálvinista neveltetésének következménye, mint inkább a magyar család tiszta szellemének hagyománya volt. S főként lelkének és jellemének minden vonatkozásban való őrködése önmaga fölött. E puritanizmusa azonban nem volt támadó vagy mások felé ítéletet hozó. Inkább rejtegetni próbálta és maga felé fordította. Mások életét, ha az az élet egyébként valami komoly értéket képviselt a magyarság és a társadalom számára, gazdag emberséggel nézte és ítélte meg. Szerette a fiatalságot, az induló élet friss erejét és teljes ígéretét. A maga puritánul őrzött lényét találta meg a fiatalok még meg nem tépett életében, a harcba most indulók tiszta fegyverei közt. Csakhogy ő egy tevékeny és gazdag élet után állt tiszta és »érintetlen« fegyverzetben. Lehet-e egy emberi életnek ennél nagyobb és szebb eredménye? Lehet-e az érdekek, szenvedélyek és indulatok szünetlen harcai közt élő férfiú pályájának gazdagabb mérlege ?! ... Amint a koporsója körül őrködő fiatal cserkészeket néztem, arra gondoltam, hogy azt a ritka társukat őrzik ott, aki egy hosszú életen át állt »résen«. S a ravatalán a magyar polgár és közéleti férfi örök eszményeit és tiszta fegyverzetét láttam, amint megpihen és példakép fölmagaslik. KOVÁCS LÁSZLÓ 693