Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-11-01 / 11. szám

Kovács László: Dr. Tusa Gábor »védencei« érdekében szólna... De könnyű a fényt rá visszafordí­tani : mint jogtudós és társadalmi jellem maga is az erdélyi magyar kultúra igazi hő­se volt. 5. A vele közelről megismerkedőnek hamar feltűnt nemes puritá­nizmusa. Ez ben­ne nem is kálvinista neveltetésének következménye, mint inkább a magyar család tiszta szellemének hagyománya volt. S főként lelkének és jellemének minden vonatkozásban való őrkö­dése önmaga fölött. E puritanizmusa azonban nem volt támadó vagy mások felé ítéletet­ hozó. Inkább rejtegetni próbálta és maga felé fordította. Mások életét, ha az az élet egyébként valami komoly értéket képviselt a magyarság és a társadalom számára, gazdag em­berséggel nézte és ítélte meg. Szerette a fiatalságot, az induló élet friss erejét és teljes ígé­retét. A maga puritánul őrzött lényét találta meg a fiatalok még meg­ nem­ tépett életében, a harcba most indulók tiszta fegyverei közt. Csakhogy ő egy tevékeny és gazdag élet után állt tiszta és »érintetlen« fegyverzetben. Lehet-e egy emberi életnek ennél na­gyobb és szebb eredménye? Lehet-e az érdekek, szenvedélyek és in­dulatok szünetlen harcai közt élő férfiú pályájának gazdagabb mér­lege ?! ... Amint a koporsója körül őrködő fiatal cserkészeket néztem, arra gondoltam, hogy azt a ritka társukat őrzik ott, aki egy hosszú életen át állt »résen«. S a ravatalán a magyar polgár és közéleti férfi örök eszményeit és tiszta fegyverzetét láttam, amint megpihen és példakép fölmagaslik. KOVÁCS LÁSZLÓ 693

Next