Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
CSODATÉTEL A HÓBAN A csend úgy ült a határon, mint egy nagy madár. — Ki akarja költeni a semmiből a titkot — fogta egybe a szemével Bándi Gyuri az erdőt, ameddig látta, és a fejszét átakasztotta egyik karjáról a másikra. — Nem tudom, mi? — nézett végig rajta a szomszédja. Kocsis Jóska s még a kucsmáját is küjjebb taszította, de nem értette a másikat. — Hallod a csendet? Ne szuszogj, úgy hallgasd! Na mit hallottál? — nézte diadalmasan Bándi és fénylett az arca, mint húsvétban a pirostojás. Kocsis Jóska hallgatózott még a szájával is, aztán bosszúsan megszólalt : — Semmit, éppenséggel ősemmit, de hallgattasd Apádat! — pattant fel, mint a kakastörökbúza a tűzön, s vádolta a két szemével a másikat. — Na, gyere, menjünk! Lábuk alatt halkan nyöszörgött a hó s a lehelletük párája, amíg a kucsmákig jutott, szép fehér csillaggá változott, s cifrán belepte a fekete, göndör gyapjúszálakat. Mentek egymás mellett hallgatva, s hátul a hóban kísérte őket a nyomuk. — Hát így csak az Isten tud játszani! — állott meg egy kicsi üdővel megint Bándi és nézte gyönyörködve a havat. Kocsis még ment két-három lépést, aztán ő is megállott. — Megint lel valami? gyere, mert sohase érkezünk a Somosbércig, s tudod milyen kurta a nap! — Nézz végig a havon! — mutatott a hóra Bándi, s mosolygott világosan, mintha a szeretőjét látta volna és a lelke úgy tele lett gyönyörűséggel, mint májusban meleggel a határ. Úgy tele volt, hogy szerette volna kiénekelni, de nem tudta, hogy templomi, vagy világi énekbe lehetne azt kifújni, mert az mind a kettőnél több volt. Kocsis Jóska szótlanul csinálta a nyomot és Bándi úgy tíz lépésről ballagott utána. Az árnyékuk sötéten csúszott mellettük a havon és utánozta minden mozdulatukat, mintha csak csúfságból csinálta volna. Kocsis megállott egy matt alatt, s amíg előkereste a sok zsebből a zacskót, s a gyufát, addig utolérte Bándi is. Összebújtak és lekuporodtak, hogy a gyufát ne érje a szél; nem mintha attól féltek volna, hogy a szél meggyűl,sze az nem kerül pénzbe, de a gyufáért egy tojást kért a boltos, és az asszony őrizte, mint a kotló. — Na, ez megvan — állott fel Kocsis és az első füstöt lenyelte, de úgy, hogy Bándi már nem tudta elképzelni, hogy mit csinál vele, s úgy dugva kétszer is megnézte hátul az utassa aljánál, hogy nem ott jön-e ki