Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
Ki bujdosik, ki már pihen a föld sötét kebeliben, s értük otthon bánat terem: a falu egy bánatverem. Anyák szíve: könny-forrása. A menyecskék zokogása bánat-vizén tüzes-csólnak: égő-vágya férfi csóknak ... Magyarozdán a hegytetőn szél sóhajtoz kesergetőn, mint hogyha száz sóhaj lenne, s mind csak bánatot üzenne. — »Keserű a rabság sora.« — »Hej, nehéz a más ostora! Otthon rabok, itt bujdosók. Mind a kétfelől utolsók. Ott románok tépik, marják. Itt ismerni sem akarják. Itt mostohák, ott túl árvák. Bánatfal tövében várják. Jaj, hogy Erdély összenőjjön, hogy a bánattal ledőljön, hogy Ozdon a Garsa-hegyen megint örömünnep legyen. HORVÁTH ISTVÁN