Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
Lőrincz László: Farkasok től szinte különálló rezdülése sem. Fruzina,, szegény fiatal aszszonyka sokat sír, amióta férjhez ment. De van is miért. Olyan hitvány természetű az ura, hogy sehogyse képes fogamzani tőle. Nagy szégyen ez s nagy baj is. De ki hogy tud, úgy segít magán. Fruzina pedig úgy segít, hogy belefekszik Bilihandri, a meleg molnár ágyába, mert épp arról nevezetes a molnár, hogy kuruzsló erővel, mikor csak lehet, emberileg segít a bajon. Segít jó szívvel Fruzinán is, de jaj, oda az asszonyka nyugalma. Joggal azt hihetnők: bánjja-bántja-bánthatja is, hogy megcsalta jó hites urát, de sokkal nagyobb ennél a Fruzina bánata. Azon búcsálódik, vájjon az a rosszféle kuruzsló Bilihandri nem kuruzsol-e olyan valamit a gyermekecskére, ami reá emlékeztet, nem az urára. Nem különleges sorsok és emberek ezek. Éppencsak az élet keményebb feléből valók, onnan, hol, ha elindul egy kavics, esetleg, mint lavina érkezik a völgybe. A legkülönbözőbb tárgyú novelláinak, mondhatni, hangulati egybefogója az a hűvösségében néha kegyetlen derű, mely, mint egy kiegyensúlyozott lelkiség vetülete, sajátos patinával vonja be meséjét: »Nem jó dolog fehérnépet pandúr és hajdú közelibe bocsátani magába. Az asszonyi állatnak természete, hogy a vad hadi embert jobban szívleli, mint a békés polgárt — Ferrum est quod amant — és rövid lévén a sarka, igen könnyen hanyattá dúl magagondolatlan.« Természetszemlélete külön fejezetet érdemel, de figyelmem nem kerülheti el az a mesteri rendezés, mellyel a természetet az eseményekhez öltözteti. Véres napokon, az emberi gyarlóság kiteljesedése napján a természet is másként, kegyetlenebbként láttatja magát. »Fenn az égen szaggatott fellegek úsztak, sötét rongyok az éjszakának széttépett palástjából és a felhőrongyokon vérszínű foltok világítottak, mintha a nap beléjük törölte volna győzedelmes kezeit.« Bánffy Miklós azok közé az irodalmi magánosok közé tartozik, kiket nehéz lenne ide vagy oda sorozni. Tusakodása, osztályából nem kis író-erkölcsi bátorsággal ki-kinyúló magatartás, —• érdeklődési köre az átfogó világlátotté, de hazai példákon is okuló és belátóé, — gyökere pedig az erdélyi táj, a maga keménységével, ormaival és lankáival, kalászaival és rengetegeivel, s a levegőben el-elhúzó csodálatos ösztönű madaraival, amint ijedten szálldosva, tekintetüket a végtelenbe fúrják. LŐRINCZ LÁSZLÓ 580