Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
Kovács László: Egészen való volt, aki elsősorban magával szemben volt követelő, vagy éppen kemény számadoltató. Önmaga felé való szigorú vizsgáztatása nemegyszer lépte át az egészséges határokat. Az ilyen magával szemben nagy mértéket állító, s szigorú önvizsgáztató lélek nyeri el azt a jogot, hogy kifelé se legyen gyöngéd vagy elnéző, ha nagy és szent célt kell védenie. Egyéniségében az volt a legmegragadóbb vonás, hogy ezzel a lelkülettel mégis ő lett egy egész közösség lelkének nagy megértője és kifejezője. Lelke változataiban népe küzdelmeivel együt haladt. Benne finomult eszmévé minden hangulat, mely a közösség életét megérintette. Feszültségeit ő oldotta föl. Lelket adó szóval ő állt az életet jelentő megmozdulásoknál. S ha a közösség életét nagy elkedvetlenedések és keserűségek bénították, ezeket a maga egyéni gyötrelmévé változtatta át, s így oldotta föl. A szava ilyenkor tudott pörölyként hullani, kemény bíróként igazságot osztani. A lelke útja megalkuvás nélküli tiszta út. Az »ahogy lehet« költője csak magának nem adta meg soha ezt a nagy fölszabadító engedélyt. Ebben a kötetben sok, mély belső küzdelemből felfakadó megnyilatkozást talál az olvasó, ő, aki elsősorban önmagával szemben volt kemény számadoltató, az oltár előtt állva, a ragyogóra formált és mindig magasan hordozott eszme nevében szól és ítél ezekben. És életművét, amelynek nagy ára az egyéni élet felőrlődése volt, ezekkel zárja le. Annak a lírának a hangulata árad ezekből a versekből, amelyet a magyar költészetben az öreg Vörösmarthy verseiben kapunk. Ezekben teljesedik ki az a közlési forma, amely egész költészetének legjellemzőbb formája. Ez a forma csak annyira zárt, hogy benne a gondolat hajlíthatatlanul és tisztán jelenhetik meg. A lelkéből kiszakadó töprengés, az egymásba kapcsolódó gondolatok ritmusa teszi élővé. A szavak gazdag öltözését, a művészi formákba való elrejtőzködést nem találjuk bennük. Puritánul, majdnem lapidárisan tolulnak egymás nyomába képek és gondolatok. Szinte azért szépek, mert soha nem szépek akarnak lenni, hanem tiszták és igazak. Hősi lélek áll mögöttük, akinek nagy tette: a szó. KOVÁCS LÁSZLÓ