Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

Kovács László: Egészen való volt, aki elsősorban magával szemben volt követelő, vagy éppen kemény számadoltató. Önmaga felé való szigorú vizsgáztatása nem­egyszer lépte át az egészséges határokat. Az ilyen magával szemben nagy mértéket állító, s szigorú önvizsgáztató lélek nyeri el azt a jo­got, hogy kifelé se legyen gyöngéd vagy elnéző, ha nagy és szent célt kell védenie. Egyéniségében az volt a legmegragadóbb vonás, hogy ezzel a lelkülettel mégis ő lett egy egész közösség lelkének nagy megértője és kifejezője. Lelke változataiban népe küzdelmeivel együt haladt. Benne finomult eszmévé minden hangulat, mely a közösség életét megérintette. Feszültségeit ő oldotta föl. Lelket adó szóval ő állt az életet jelentő megmozdulásoknál. S ha a közösség életét nagy elkedvetlenedések és keserűségek bénították, ezeket a maga egyéni gyötrelmévé változtatta át, s így oldotta föl. A szava ilyenkor tudott pörölyként hullani, kemény bíróként igazságot osz­tani. A lelke útja megalkuvás nélküli tiszta út. Az »ahogy lehet« költője csak magának nem adta meg soha ezt a nagy fölszabadító engedélyt. Ebben a kötetben sok, mély belső küzdelemből felfakadó meg­nyilatkozást talál az olvasó, ő, aki elsősorban önmagával szemben volt kemény számadoltató, az oltár előtt állva, a ragyogóra formált és mindig magasan hordozott eszme nevében szól és ítél ezekben. És életművét, amelynek nagy ára az egyéni élet felőrlődése volt, ezek­kel zárja le. Annak a lírának a hangulata árad ezekből a versekből, amelyet a magyar költészetben az öreg Vörösmarthy verseiben kapunk. Ezekben teljesedik ki az a közlési forma, amely egész költésze­tének legjellemzőbb formája. Ez a forma csak annyira zárt, hogy benne a gondolat hajlíthatatlanul és tisztán jelenhetik meg. A lel­kéből kiszakadó töprengés, az egymásba kapcsolódó gondolatok rit­musa teszi élővé. A szavak gazdag öltözését, a művészi formákba való elrejtőzködést nem találjuk bennük. Puritánul, majdnem lapi­­dárisan tolulnak egymás nyomába képek és gondolatok. Szinte azért szépek, mert soha nem szépek akarnak lenni, hanem tiszták és iga­zak. Hősi lélek áll mögöttük, akinek nagy tette: a szó. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next