Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
Művészeti Szemle mailag a régi pikareszk vagy picaro regényekre üt vissza. Hőse egy fiatal könyvügynök, aki „megtér“, s valóban a krisztusi tanítások szerint akar most már élni. A modern amerikai életben kezdi el új életét. S a regény érdekessége az, hogy ebből nem tragikus kalandok származnak, amint első pillantra gondolni lehetne, hanem humoros, groteszk, vagy tragikomikusan fénylő kalandok. Anélkül azonban, hogy maga a krisztusi gondolat válna nevetségessé a krisztusitól oly messze eső modern amerikai életben. Az élet kis reálításai között bukdácsoló „donqixottei“ történetet kapunk. A téma azonban hasonlóan a donqixottei meséhez nagy lélekzetet, a mese ötlet teljes és egész kiélését érdemelné meg. Wilder kis lélekzetű regényében szinte csak felvetődik és elindul a mese. Majdnem csupán diákos lendülete van. Nem megy végig az egész úton. Nem öleli magához az élet teljes képét. A Wilder kis regényét így se lehet elfelejteni. A mi ál-keresztény világunkba, ha rövid lélekzettel is, a krisztusi gondolatot állítja és indítja el. A regény hősének kalandjai mulatságosak és mélyértelműek. Wildernek ez a regénye is tanúsítja, hogy talán ő az egyetlen amerikai író, aki egész írói alkatával lépést tart az európai szellem útjával. Kovács László MŰVÉSZETI SZEMLE CSALÓDÁSOK Tagadhatatlan, hogy Kisfaludy Károly alig egy évtizedre tehető, gazdag skálájú írói munkásságának legjelentősebb értéke a tulajdonképpeni magyar nemzeti vígjáték megszületése. Bár ez a születés idegen, a német romantikus vígjáték Kotzebue-ringatta bölcsőjében megy végbe, az újszülött, az eszmélő játék mégis eredeti jelleggel izmosodik kivételes kinccsé, mert Kisfaludy kimondott nemzeti irányzatával, »a nemzet csinosodásának« és »a nyelv pallérozásának« érdekében — ha formájában nem is — de lényegében megtisztítja minden felesleges cicomától és íztől. Kisfaludy, a klasszikus műveltség hagyományainak hiányában — s ez nála csak jótékonyan hatott — nem fordul a legendák ködébe búr ' költ múlt felé, hanem inkább korában él és annak tárházából igyekszik kiemelni az igazat és szépet. A jó hazafi és hivatott író lelkesedésével, mosolyával és ösztönével szólaltatja meg a magyar föld kisvárosainak, falvainak és hagyományokkal teli ódon udvarházainak sajátos, vagy hétköznapi embereit, akik néha a szatírává fokozódott humor torzító tükrében tűnnek fel, de lényükben sohasem változnak, mert Kisfaludy biztoskezű ura az anyagnak és helyzetnek. A jellemet nem téveszti össze a típussal s a lehetőséget az alkalommal. Éles ember- és korismerettel párosult kiforrott színműírói technikája eredményeként a valós életet viszi 427