Erdélyi Helikon, 1944 (17. évfolyam, 1-7. szám)
1944-05-01 / 5. szám
SZEMLÉR FERENC: ALKALMI VERSEK PANNI EMLÉKKÖNYVÉBE Nem ez az emlék, ez a csacska dal, melyet úgyis csak Panni s apja hall! Nem is az írás, melyet oly nehéz betűzni, hogy a lusta rá se néz — Hanem szemed, amelyben rejtve ég az én szemem s az ősök szeme még. A rózsaszín bőr s kissé kajla fül, mely nagyapádtól maradt örökül. Zsibbadt magányunk, melyen nem segít se könyv, se szó, se szeretet, se hit. A sokaság zavara és a zaj sötét félelme és a szőke haj. Mind ami voltam és ami vagyok, te benned nyíl ki és majd felragyog, mikor magad se várod. És az emlék így lesz erősebb, mélyebb, mint a nemlét. DECEMBER 6-ÁN Bár a kezem csupa jég s nem lágyul a dalra, Mikuláskor versikét teszek az asztalra. Nem adok most egyebet, lelkem csupa bánat. Nincs vagyona az öreg fáradt katonának. Nincs ideje jó kövér ügyek után menni. És a zsebe ösztövér s az élete semmi. Csak a szíve fiatal, csak a szíve dobban — tudja a sors, mit akar, lesz neki is jobban. S ajándékul a világ kincseit kiássa — Ha idén nem, legalább jövő Mikulásra. 260