Erdélyi Híradó, 1830. július - december (1-52. szám)

1830-12-07 / 46. szám

terium össze-válogatását, a Király Grey Grófra bízta. A’ Brougham Ur reform-utolion-ja nov. 16-dikán , el fogja határozni az ang. Ka­binet’ sorsát, ha ez addig fel nem­ bom­lana. — A’ Courrier azt ja­vallja , hogy a’ Királyt ennekutánra, ne ebédre, hanem reggeli vendégségre hívják a’ Guildhallba (a’ városházához) hogy jövete-menete nap­pal eshessen­ meg.—­A’ londoni stockok’ példátlan kapaszkodását nov. 11-dikén, a’ Sebastiani Gén. utolsó beszéde a' fran­­tzia alsó Kamarában, okozta. A’ Sun, tsunyáúl megtámadja az ang. Kabinet’ü­­gyetlenségét, hogy a’ frantzia Ministeri­­umtól kell megtudni mindent. FRAN­TZIAOR­SZÁG A’ nemzeti megjutalmazást illető tör­vény­ feletti értekezésnél, Lamarque Gen. azt javallja, hogy a’ Caroussel-piatzi győ­­zedelmi boltozatot a’ strl. 27- 28-és 29- dikei történeteknek szenteljék. Lafayette Gen. pedig a’ betsület-legio’ Rende hely-­t vett, egy különös emlékpénzt javasol, valamint a’ Bastille megvívóinak is ren­deltek vóit. “Sokszor szememre vetették nekem, úgymond, hogy azt mondottam : — a’ törvények’ megsértése ellen legszen­tebb kötelesség a’ felkelés. Most,azt mon­dom, hogy egy igaz szívű konstitutziós országlás alatt , a törvényekhez engedel­mesnek lenni, legszentebb kötelesség.” A Gazette, nov. 12-dikén ezt mond­ja: „­­­alamit ma Angliából hallunk , meg­­erőssíti a’ mi’ értelmünket az anglus és a’ frantzia nép’ külömbözéséről. Ott, a­hol mi revolutiót csinálunk, Angliában még, tsak ok van az össze­csodülésre. Ha Ang­liában valaha revolutio lenne, bizonyo­sak lehetünk benne, hogy ott minden­­nel­ köt­eles, és pusztítás történne, egy ház sem állna­ fel, egy held föld­ sem ma­­radna­ meg a tulajdonosok­ birtokában. Minden mozdulás tehát a’ mely revolu­tiót húzhatna maga után, ollyan tulaj­donságú ebben az országban a’státus’ha­talma’ megerőssítésére, hogy minden más Ministeriumot, a’Wellingtonén kívül, an­nak okozásával vádolnának. Wellington I­élerszeg , kinyilatkoztatta , hogy a’ Minis­­­­terhimet nem fogja elhagyni, és, nem hiszi, hogy tsak legkissebb veszedelem is volna, sem ő­ reá, sem Angliára­ nézve, ha ő hivatalában megmarad. Egy Ánglus ki a’ maga’ nemzetét jól esméri, azt ír­ja , — tsak két ember volna Angliában , a’kik elég bátrak vólnána­k a’ M­iistersé­­­get most felvállalni, t.i. fiúmé és Gobbet. Azt sem kell elfelejteni hogy az Oppositio’ Feje, Grey Gróf, a’ felső Házban mit mon­n­dott: — “a’ vitéz-rendével halna­ meg. Az alsó Kamara nov. 9-dikei ülésében midőn Guizot Úr egy ollyan bölts Be­szédet tartott, ministeri hivatala’letétele után, hogy azt hosszasága miatt ki nem adhatjuk szinte fáj . — Dupin Úr, az idősb, az ülés’ vége­ felé, így szólt: Mi mind, a’ szabadtságnak azt a’ grádusát kívánjuk, mely egy jó rendbe - szedett konstitutziós országlás alatt-lsak bevehető, de nem Köztársaságot. Két dolgot­ szült az utolsó revolutzió: a’ Fejedelem’ vá­lasztását’s az ő’ dynastiáját­ és azt a’sys­­tem­át, melynek ez a’ változás a’ győze­­delmet megszerzette. — A’ mi a’ dynas­­tiát illeti, tehát ezt egy szerentsés törté­net hozta a’ királyszékre ; a’—­mi’ mun­kánk' az, nem az örökségé. Én, magam , hallottam , hogy a’ Hertzegnek mondot­ták: U Uraságodat választják, nem azért hogy Uraságod a’ királyi famíliához tar­tozik ; hanem, noha Uraságod ahhoz tar­tozik. Ezen Hy­­thronusra­ hágása­ újta , megzavarodott a’ köznyugodalom Össze­­csoportozások és kifaggatott tudósítások által. Sajnálni lehet, hogy a­ nemzeti gár­da , ezt a gonosságot henterén volt meg­gátolni, és hogy az országrószék, maga

Next