Erdélyi Híradó, 1832. január-június (első félév, 1-52. szám)
1832-01-14 / 4. szám
zölni kívántak: „A’ törvény-adó hatalomnak nincsen jussa az egyes polgárok birtokáról azoknak előre való megegyezések nélkül határozást tenni. Az európai Statusok’ históriája bizonyítja, hogy mind addig míg a’ franczia philosophia az úgy nevezett liberalismus pusztító magvait el nem hintette , a’ magános vagyon sérthetetlensége szent törvénynek tartatott. — A’ keresztényi felebaráti szeretet hellyét az újabban prédikált philosophiai philantropia foglalván el, Francziaországban kezdették elébb azt mint fő princípiumot feltenni , hogy a’ nép boldogsága a’ status-hatalom fő és egyedül való törvénnyé, mely szerént ha az igazgatást ezen czél vezeti ennek végrehajtásában semmi meglevő jósok nem akadályozhatják. Elfelejtették hogy ezen maxima csak azon feltétel mellett lehet boldogító, ha azok kiknek kezek között a főhatalom van mindentudók és csalhatatlanok; de midőn ezen tulajdonságok embernek nem adattak , a’ nép interességi ezen maximák szerént egy jót akaró Uralkodó alatt az uralkodásra vágyó ’senn hasznokat vadászó Ministerek önkénnyek’ veszedelmének vannak kitéve ; láthatjuk hogy Francziaországban a’tisztán jót kivánó XVI-dik Lajos Király alatt ezen maxima 10 esztendők lefolytában miként gyakoroltatott, hogy a nép boldogitására a’ magánosok’ jussai miként tapodtattak le , miként szűnt légyen-e meg a’ népnek az igazgatáshoz viseltető bizodalma , hogy szaggatták el a’ statust egybe-kapcsoló köteleket, ’s a’ revolutzio mint ezeknek szükséges következése , hogy taszította a’ népet a’ végetlen nyomorúságba. Ié dik Jó’sef Császár jó czélzásait, ’s megkülönböztetett talentumé senki sem hozza kétség alá, de az e félé maximáktól vezérlett próbatételek következtetek kevés esztendők alatt a’ belgiomi revolutziót, ’s minden kormánnya alatt volt örökös tartományokban a’ közönséges békételenséget. A’ német birodalom is igyekezett a’ népek bóldogitását tanító tudomány harapódzása ellenére a’ magánosok jussait tiszteletben tartani. A’ német birodalom felbomlása után azon szerencsétlen systema több német statusokba bévitetett, sok egyes statusok ’s korporátziók jussai megsemmisittettek, nem tartalék tovább status czéljának a’ személy és bírtok oltalma , hanem általános tutori hatalom alá vettetének mindenek. A’német szövetség 15- dik czikkelye által meghatároztaték hogy a’ német statusokban képviselői országiás vitessék bé. De valyon a’ polgári alkotással bíró igazgatás formája magára ad e elég garantiát a’ törvénytévő hatalom viszszaélései ellen ! Nem lehet attól tartani hogy a’ törvénytévő test egyes tagjai az egyes karok’ jussait, hogy megbízóik’ hajlandóságát megnyerjék ’s popularitást affectáljanak , feláldozni kívánjak? Ezen népeknek hízelkedők sokkal veszedelmesebbek mint az általános uralkodók udvarijai, mert a’ népek indulatjai nagyobb következéseket húznak magok után mint a’ Fejedelmekéi. Nem lehet attól tartani hogy a’ népek felgerjedései előbb-hátrább azon fokra hágnak hogy a’ status hatalomnak lehetetlen leszen azt többé határok között tartani ? Több hasonló okoskodások felhordása után az említett Негсгедек a’ német szövettség 14-dik czikkelyére utalnak, mely a’ fő rendeknek mindazon jussaik ’s méltóságaik sérthetetlenségét ígéri, melyek az ők eddig gyakorlott birtokosi jussokból erednek , ’s nem a’ status igazgatói jusokhoz tartoznak. Végre jelentik hogy a’ kéntelenség esetében el nem múlatják megsértetett ügyökben a’ német szövetség gyűléséhez recurrálni.