Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-05-27 / 42. szám
— 333 — úgy különböznek egymástól. Németország kisesebb státusai, Helvetzia és Nápoly a’ két rész közt lebegnek’s következés mutatja meg, melyik fogja kettő közül ezeket a’ maga részére hajtani tudni. A’ követek kamarájában májusodikán az algieri kérdés iránti vitatást Lamartine úr azzal kezdé meg: azt óhajtaná, hogy a’ kérdés igy tétetnék: el kell é fogadni Francziaországnak a’gyarmatozás ( Colonisirung ) systémáját? Nem kell é megtartani minden esetre ezen állást, mintegy előlépését a’civilisationak a’barbarásság ellen ? vélekedése szerént el kell fogadni Francziaországnak egy nagy systémáját a’ gyarmatozásnak; hivatkozik e’ tárgyban a’ görögök , Roma , Spanyol és Angolországok szerencsés példájira; a’ gyarmatozás nagyon felvidámít a’ társasági életre, ’s ha nem ad gazdagságot, adja és serkenti a’munkásságot, azt hiszi egyébaránt a’ szónok, hogy a’ Beduinok mellett valami nagy földmivelői gyarmatozásra számot nem lehet tartani, a’ Beduinok csak ragadozásból élnek ’s nem képesek semmi civilisatiora, semmi esetre nem kell egy nemzetnek azt a’ szomorú példát adni, hogy arról egyszerre lemondjunk , a’ mit négy esztendőkig ekkora áldozatok árrán megtartottak, nem kell mindég csak a’ költségek nagyságát tartani szem előtt, a’ nemzetek politikájában nem szabad az arithmeticának uralkodni, már az magában valami nagy, ha a’ közép földi tenger megmentetett a’ rablóktól. Baude úr azt jegyzé meg, hogy a’ budgetnek csak egy czikkelyéről van a’ szó a’ mennyiben az az Algier colonisatioját illeti, úgy értette hogy a’ hadiminister azon 400,000 frankokat, melyek a’ végre meghatároztattak , arra akarja fordítani, hogy Bona egésség áltás nélkül valóvá tétessék. Marsai Soult azt mondja: az igazgatás azt javasolja, hogy azon 250 ezer frank, melyet a’ biztosság levonatni kívánt, fordittassék egésségessé tételére azon helyeknek Algierban és Bonéban, melyeken a’katonaság fekszik? ő e’ czélra azon summát fordította nagyobb részint, melyet szabadságában állott fordítani.. 1854 ben kelt el arra 280,000 fr. a’ hidak és útakra kihatározott 110,000 fr.kon kívül,a’bonai és algieri mocsárok kiszáraztása az egésségre a’ legjoltévöbb befolyást ígéri Afrikában, tudja a’ kamara, hogy az igazgatásnak nincs szándéka magát nagyon reá adni a’ colomisatiora, nem mulatja el ugyan védeni a’ colonistákat, de a’ colonisatiora semmi költségeket nem teszen , a’ lakosok annyira meg vannak elégedve a’ mocsárok kiszárazlásának munkájával, hogy önnként ajánlják a’ költségnek egy nagy részét hordozni, ha 1855re a’ reductio meghatároztatnék , e’ nem lenne egyéb, mint egy sereg franczia katona ellen a’halálos ítéletet kimondani. Hasonló értelemben szállott marsai Clauzel, szavazásra kerülvén az ajánlott 250,000 fr. reductioja, az első próba kétséges, másod versben , a’ Bureau úgy nyilatkozott, hogy a’ reductio elfogadtatott (eleven részvétel), ehez azután a’ következő pótlék czikkely ragasztatott: „jövendőre nézve a’ kiadások budgetjében álljanak külön pontban az Algier megtartására kellető költségek“ és adassák bé minden esztendőben a’ budgettel együtt egy statistikai felvilágosítás, az Algier földmivelői és kereskedői átlapolja megismertetése.“ (Messager) Megint egy példája a’ censurára visszatérésnek , a’ svájczi határszélneki posta felügyelőkhez az a’parancsolat ment, hogy a’ l’ Europe centrale nevűi genevai újságot ne bocsássák bé Francziaországba, a’ júliusi revolutiotól fogva ez az első példája az ilyen szerűi tilalomnak, Paris május 6bán. Itt felette nagy figyelmet gerjesztett, a’ Lengyelország közelebbi esztendeinek történeteiből jól esmért herczeg Lubezkinek, ki akkori dictator Chlopszkitől alkudozás végett Petersburgba küldetett, ’s az óta ott maradt, minden órán várandó megérkezése. Különösen nagy mozgásokat okozott ez a’ lengyel kivándorlónak közt. Küldetésének két különböző okát gondolják. Az egyik is talán hitelesebb az, hogy újra meg