Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)

1834-08-05 / 11. szám

nationum rationem elementer habitum­ sumus,­­complete restauratis,ad benignar.nostrarum pro­positionum regiar. ulteriorem pertractationem, aliorumqu. diaetalium objectorum adsumtionem, modo legali optato cum effectu procedere va­leatis, quoad reliqua in demissa vestra reprae­sentatione occurrentia momenta , nobis suo modo proponenda benignam nostram resolutionem in tempore imperttemur. N obis in reliquo gratia nostra etc. die mensis julii 8. datum Badenis Austriae inferio­ris, anno dom. 1854. regno, nostro. 431o. FRANCISCUS m. p. B. Josephus M­i­s­h­e m.p. ad mandatum sacr. etc. m. Lazarus Apor m.p. Kolozsvárt. Augustus 4-én reggeli 9 órakor az erdélyi nagy méltóságú fő kormány­szék, ország­gyűlés számos tagjai, papi, vi­lági és katonai rend , lobogó zászlókkal meg­jelent czéhek, sok ezerekből álló városi pol­gárság jelenlétében, ágyú ropogások és muzsi­kai karok zengedezési közt tette­ le főherczeg Ferdinánd­­ királyi magassága, az ezen vá­rosban épitetni kezdett kaszárma fundamentum kövét. Ezen kaszárma építése huzamos időtől óta czélba vétetett, de megindítása sok akadá­lyokkal küszködött, melyeknek meggyőzését, épület megkezdését, ’s nagy iparral való foly­tatását egyedül ő királyi Herczegségének le­het köszönni, melyért a várasi közönség ezt Ferdinánd kaszárnyájának óhajtja neveztet­­tetni. A’ fundamentom kő bététele előtt váras főbírája Pataki Mihály úr ékes beszéd­del előadta, ezen épületre kivántató költségek forrásit, az épület nagyságát, ’s a’ főherczeg­­nek ennek megindításában való érdemeit, ezután­­felolvastatott a’ kőbe teendő emlék tábla fel­írása magyarul, előmútattak azon arany és e­­zü­st emlék ’s folyamatban lévő pénzek, melyek a’koládába tétettek. Adja az Isten, hogy a’mily dicséretes szorgalommal indult ezen épület kez­dete , oly ki nem fáradó igyekezettel hajtas­son az mentőt előbb végre e’ város köz ó­­hajtására. Háromszéken Kézdi Vásárhelyről. Julius 29k én mintegy délelőtti tíz órakor városunkat, akkor midőn mezeinkből, kerteinkből, épüle­teinkből , a’ régólta égető napheve csaknem minden nedvet kiszáraztott, egy gyúladás, mely várasunk közepében ,­­mondhatjuk szivében tá­­madott, annyira semmivé téve, hogy alig ma­­radt ebből annyi, mennyi a’ szerencsétlenek­nek, kik életeken kívül mindent elvesztenek menedékül elég lehessen, a’mezőn tartózkodik a’ nagyobb rész. Soha ezen munkás katonai nép ilyen tűzben nem volt, az elégiek száma sok és bizonytalan. Az egyes gazdák neveze­­tesb épületeit elmellőzve, a’ patikáról nyo­mult a’ tűz városunk házára, innen ritka íz­léssel épült ref. templomunkra ’s tornyunkra, melyek mig a’ parochialis ház, oskolánkkal le­égett, keményen állották a’ lángok csapkodá­­sit, míg a’ belől lévő toronybeli fakötések tor­nyunk ablakain messze kiomló lángja, a’ buz­gó népnek már már lankadó erejet, ’s remény­ségét el nem véve, melyet bús zúgással lehul­ló harangjaink még nevelének , ez alatt az egész város szebb ’s nagyobb részét, melyen eddig a’ nagy , már csak boldog emlékezetű néhai b. Purcel János emléki tündököltek, semmivé­tették; az általa fundált esmeretes nevelő ház­nak megfeketedett falai, mint a’ múlt szomo­rú emléke pusztán áll; a’ nevendékek falura vitettek, a’ megrémült nép bizonytalanul ke­resi lakóhelyét ’s könnyekkel öntözi a’ füstöl­gő üszköket, ’s kéri a’ Teremtőt, hogy küld­jön mennyei cseppeket, a’ klasszot határra, tűzre, ’s megkeseredett szivekre. A’ környékbéli erő , báró Oberster Lakos János úr lelkes résztvevő igazga­tása alatt mindent elkövet, hogy a’ mi még látzható megmaradjon; az ég óvjon minden nagyobb ’s kisebb helységet, hogy ilyen szo­morúságnak tanúja ne legyen , melyet Isten u­­tán már csak a’ felebaráti indúlat enyhíthet. OLÁHORSZÁG. Petersburg Julius Ise­n. A’ czár a’ múlt hónap 17ről költ tikásban (kir. parancs.) azon

Next