Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)
1834-08-05 / 11. szám
nationum rationem elementer habitum sumus,complete restauratis,ad benignar.nostrarum propositionum regiar. ulteriorem pertractationem, aliorumqu. diaetalium objectorum adsumtionem, modo legali optato cum effectu procedere valeatis, quoad reliqua in demissa vestra repraesentatione occurrentia momenta , nobis suo modo proponenda benignam nostram resolutionem in tempore imperttemur. N obis in reliquo gratia nostra etc. die mensis julii 8. datum Badenis Austriae inferioris, anno dom. 1854. regno, nostro. 431o. FRANCISCUS m. p. B. Josephus Mishe m.p. ad mandatum sacr. etc. m. Lazarus Apor m.p. Kolozsvárt. Augustus 4-én reggeli 9 órakor az erdélyi nagy méltóságú fő kormányszék, országgyűlés számos tagjai, papi, világi és katonai rend , lobogó zászlókkal megjelent czéhek, sok ezerekből álló városi polgárság jelenlétében, ágyú ropogások és muzsikai karok zengedezési közt tette le főherczeg Ferdinánd királyi magassága, az ezen városban épitetni kezdett kaszárma fundamentum kövét. Ezen kaszárma építése huzamos időtől óta czélba vétetett, de megindítása sok akadályokkal küszködött, melyeknek meggyőzését, épület megkezdését, ’s nagy iparral való folytatását egyedül ő királyi Herczegségének lehet köszönni, melyért a várasi közönség ezt Ferdinánd kaszárnyájának óhajtja neveztettetni. A’ fundamentom kő bététele előtt váras főbírája Pataki Mihály úr ékes beszéddel előadta, ezen épületre kivántató költségek forrásit, az épület nagyságát, ’s a’ főherczegnek ennek megindításában való érdemeit, ezutánfelolvastatott a’ kőbe teendő emlék tábla felírása magyarul, előmútattak azon arany és ezüst emlék ’s folyamatban lévő pénzek, melyek a’koládába tétettek. Adja az Isten, hogy a’mily dicséretes szorgalommal indult ezen épület kezdete , oly ki nem fáradó igyekezettel hajtasson az mentőt előbb végre e’ város köz óhajtására. Háromszéken Kézdi Vásárhelyről. Julius 29k én mintegy délelőtti tíz órakor városunkat, akkor midőn mezeinkből, kerteinkből, épületeinkből , a’ régólta égető napheve csaknem minden nedvet kiszáraztott, egy gyúladás, mely várasunk közepében ,mondhatjuk szivében támadott, annyira semmivé téve, hogy alig maradt ebből annyi, mennyi a’ szerencsétleneknek, kik életeken kívül mindent elvesztenek menedékül elég lehessen, a’mezőn tartózkodik a’ nagyobb rész. Soha ezen munkás katonai nép ilyen tűzben nem volt, az elégiek száma sok és bizonytalan. Az egyes gazdák nevezetesb épületeit elmellőzve, a’ patikáról nyomult a’ tűz városunk házára, innen ritka ízléssel épült ref. templomunkra ’s tornyunkra, melyek mig a’ parochialis ház, oskolánkkal leégett, keményen állották a’ lángok csapkodásit, míg a’ belől lévő toronybeli fakötések tornyunk ablakain messze kiomló lángja, a’ buzgó népnek már már lankadó erejet, ’s reménységét el nem véve, melyet bús zúgással lehulló harangjaink még nevelének , ez alatt az egész város szebb ’s nagyobb részét, melyen eddig a’ nagy , már csak boldog emlékezetű néhai b. Purcel János emléki tündököltek, semmivétették; az általa fundált esmeretes nevelő háznak megfeketedett falai, mint a’ múlt szomorú emléke pusztán áll; a’ nevendékek falura vitettek, a’ megrémült nép bizonytalanul keresi lakóhelyét ’s könnyekkel öntözi a’ füstölgő üszköket, ’s kéri a’ Teremtőt, hogy küldjön mennyei cseppeket, a’ klasszot határra, tűzre, ’s megkeseredett szivekre. A’ környékbéli erő , báró Oberster Lakos János úr lelkes résztvevő igazgatása alatt mindent elkövet, hogy a’ mi még látzható megmaradjon; az ég óvjon minden nagyobb ’s kisebb helységet, hogy ilyen szomorúságnak tanúja ne legyen , melyet Isten után már csak a’ felebaráti indúlat enyhíthet. OLÁHORSZÁG. Petersburg Julius Isen. A’ czár a’ múlt hónap 17ről költ tikásban (kir. parancs.) azon