Erdélyi Híradó, 1837. január-június (első félév, 1-52. szám)
1837-01-03 / 1. szám
gek is, üldözőbe vették, meg kelle oszlaniok. Sobri nyugat felé költözött, ’s még nov. utolsó napjaiban Vasvgye alsó (nyugatdéli) részében tartózkodott titoknokával ’s nehány társaival együtt, kik mindnyájan a’ mezei gazdáktól nyáron hordozni szokott kis kerekes selyem kalapot, mentét, gyolcs gatyát’s kivarrott csizmát, sőt Sobri és titoknoka, aranygyűrűktől csillogó kezeiken még keztyűt is viseltek. Mufajt, a’ megoszlás után, kelet felé bujdoklott nehány pajtásival, ’s mult dec. 6kán Veszprém megyében Pápa-Teszér mellett egy haszonbérlő majorosnál befordult nem ugyan rabló-, hanem vendégképpen. A’ gazda vonakodott eleinte őt bebocsátni, de részint ígéretének hitelt adván, hogy hántása nem leend, részint erőszaktól tartván, ajtót nyitott, ’s minthogy vacsora után volt a’ látogatás (t. i. esti 9 órakor) csak szalonnát, kenyeret ’s bort adathata elejökbe. A’vendégeknek jó kedvek lett , beküldtek dudásért a’ közel helységbe, ’s miután az megérkezett, a’ talpra szállitott majorbeli vászon cseléddel viradtig tánczoltak; azután pedig tánczosnéikat egy egy 5 fztos banknótával megajándékozván, ’s az itt megrendelt ebédet bizonyos kitűzött helyre küldetni parancsolván, eltávoztak. Eljőve dél, ’s a’ haszonbérlő csősze és egy szolgája kivivé az ebédet a’ kiszabott helyre, hol őket már két kalauz czimbora várta, ’s magokkal vivén tanyájokra , jótartás után sértetlenül visszabocsátották. — Valamint azonban a’ Gondviselés semmi bűnt torlatlanul nem hagy, és semmi ösvényt határtalanul tapodni nem enged. Milfaitnak is csak hamar útját szegé, ’s gonoszságit megboszulandó, az igazság kezeibe szolgáltatá. Elfogatása körülményeit így adja elő egy levél: Szák dec. 17kén. Múlt december 11 kén estve Milfait Ferencz, Pap Andor ’s egyéb czimboráival rablásaikat folytatandók a’ majki (Komárom vármegyei ) korcsomát szállták meg, itt a’ vendég fogadóst kirabolván, mulattak , — ’s besötétedvén az idő — az ottan, — de más asztalnál iddogáló oroszlányi tót elől Milfait a’gyertyát elveszi—a’ tót e’ miatt neheztelvén nehány dorgáló szóval megfeddi Milfaitot, ez puska agyával reá üt a’ tótra, ’s a’ puska eltörik, még inkább megboszankodván ezért a’ rabló, másik ütéssel akará lakoltatni a’ szegény tótot, ez lebukván az ütés elől, Milfait puskáját az asztalba vágta, melyre az elsülvén önmaga bal lábába lőtt, mire a’ megsebesültet éjjel a’bokodi erdő egyik sűrűjébe hurczolák kocsin, ’s egész nap ott tanyázván, következett éjjel Kedhelyre (Komárom vgye) Száktól egy óra járásnyira a’ kanászhoz akarák vinni, de ez félvén a’következésektől, nem vállalá magához a’ beteget. Van az említett Pap Andornak Ródhelyen sógora, ehhez volt a’ kanász után bizodalmok , ki elvállalván a’ pártolást, befogá lovait ’s kiment az erdőbe érette éjjel kedd viradtára , reggel megjelenté a’ házánál lappangó kincset a’ helybeli jegyzőnek. Órák telének, míg tervüket kidolgozák, mert mind a’két esetben t. i. ha feladják is, ha nem is, veszélyt gyantának,— este volt már, mikor elhatározák magokban, hogy a’ vgyének jelentsék a’ dolgot. Thaly főbíró tudósittaték ez ügyben, ki azonnal Komáromba sietett, ’s ott katonai segedelmet is nyervén egyesülve a’ vgyepanduri csapatjával, a’ nyögdécselő Milfaitot az ágyban megnyomták. — Szerdán mondják 7 , mások szerént 10 társa a’ faluvégen leste a’ kimenetelt ’s ha csak félóráig késnek is a’ kutatók, akkor Milfaitot megszabadítják; mert biztosabb helyet találván már számára, kocsival jelentek meg,hogy tovább szállítsák. A’ fogoly Milfait Kisbérre hurczoltaték ’s ott tartóztaták csütörtökön és pénteken (hol tudósítónk beszállt vele személyesen tovább egy órával, sebét is látta.) Milfaitnak gyolcs inge ’s gatyája, igen czifra szűre, —’s feszes, szép préma mentéje volt; alacsony csinos, szőke ember, feleséges, két kis leánya is van; — pünkösskor múlt észt csavargásának. Mindenfeléazt regélték, hogy deákul is beszéllnek. Milfait kérdeztetvén: tudna-e deákul ? ő nemmel felelt; de társai közül sem tud egyik is ’s a’ t