Erdélyi Híradó, 1837. január-június (első félév, 1-52. szám)
1837-01-27 / 8. szám
lantyusság ’s öt bajos legényekkel együtt, a’ Galinda folyón keresztül szállíttattak. Pégy dombot , azellenében a’ Lluchana hídnak , foglaltakel, ’s késő estiig igen nagy sükerrel tüzeltek a’ carlistákra. Tegnap Vylde ezeredes és Lapidge kapitány azt a’ tanácsot adák Espartero generálnak, hogy sergének egy részét az öszverontott Lluchana hídon feljül az Assua torkolatjánál szállíttassa keresztül csolnakokon és tutajokon, ’s Lapidge kapitány ajánlá magát, hogy ezen torkolaton keresztül egy repülő hidat fog építtetni. E’ tanács elfogadtatott’s végre is bajtatott. Az ágyú sajkák, melyeken spanyol lobogó vala kitűzve csak lassan haladhatának szembe a’ vissza toluló árral, csak egy érheté el a’ Lluchana hidat, ’s ez tüzelt egy csapat carlistákra, kik apró fegyverrel tüzeltek , a’ többek nem nyomulhattak oly előre. A’ katonasággal megrakott ladikok ’s tutajok, még el is hagyták őket, ’s különösen a’Ringdove és Saracen, melyeket angol hajós legények vezérlettek ’s spanyol katonasággal voltak megrakva. Lapidge kapitány kisded sajkáján, melyen az angol lobogó vala kitűzve , követé a’ kis hajós serget. Minden tutajt egy angol tengeri tiszt vezérelt. Az egész egy nagyon élénk képet mutatott. Midőn a’túlsó partra átérkeztünk , én a’ Monte de Cabras ellen mentem a’ csapatokkal azt megrohanandó mint a’ honnan a’ carlisták heves puska tüzelést tettek, azonban e’ fontos álláspontot nevezetes veszteség nélkül elfoglalták. Azon közben egészen bésötétedett, ’s a’ repülő híd csak fel a’ 7 készült el. Mig az angol hajós legények ezt öszverakták , a’ spanyol katona ácsok az alatt nagy gerendákat nyújtanak keresztül az öszverontott híd megmaradt ivein, ’s e’ szerént a’Lepidge tervéhez képest 10 órakor a’ sereg két hídon szállitathatott egyszerre keresztül. Ez az Assuán való átszállás és a’ Monte de Cabras elfoglalása voltak kétségen kivül a’ vállalat két fő életkérdései. De az ellenségnek még egy veszedelmes ágyú telepje volt a’ lludianai tetőn ’s San Domingo ’s Las Banderas halmai egy része, még a’ carlisták kezében volt. Éjjeli 10 órakor azért e’ számos ellen által védett pontok raegtámadtattak. Espartero generál, ámbár beteg ’s az idő nagyon mostoha volt, szokott vitézséggel maga személyesen vezérlé katonáit a’ harczra. Ez tüzes és véres volt, azonban az ellenség kedvező állása mellett is a’ christinok tökéletes győzedelmével végződék. Egy elhatározó pillantatban Espartero generál egy zászlóalj elébe állott ’s felkiálta : „Gyermekeim, ismerlek engemet? én vagyok Espartero a’ ti generáltok, szabadság vagy halál! előre!“ — ,, Viva el generál Espartero ! Győzedelem vagy halál vele“ volt a’ nemes felelet. És irtózatos vérontás kezdődik mind két részről, a’ generál miként maradhata sebhetetlen , szinte megfoghatatlan. Az ágyuk elfoglaltattak ’s a’ bátorságát vesztett ellenség futásnak indult, mi a’ kivívott helyen üténk tábortanyát egész éjjel fegyverben maradva. Ma reggel mintegy 5 órakor Las Banderas is elfogyhatott, ez volt az ellenség minden álláspontjainak kulcsa, ’s az mindenünnen is visszavonult. Ennek következése a’ volt hogy mintegy 19 —20 ágyuk, kezünkbe estek, ’s hogy Bilbao az ostrom alól fel van szabaditva. A’ foglyok száma mintegy 200. Espartero generál a’ mint egy mértföldnyi távolságban levő kapuczinus klastromtól, melyben egy 52 fontos bronz ágyú vétetett el , főtiszti karával elindult Bilbao felé. San Miguel generál, a’ tartomány főkapitánya elébe jött. Megillető jelenés volt midőn a’ két vezér egybetalálkozva öszveölelkezett. Midőn az omladékokon keresztül a’ városba bementünk, Espartero generál leszállóit lováról, ’s szerény alázatossággal szállására ment, a’ nép áldás kívánásaitól kisértetve. Mindgyárt megérkezte után meglátogatá az angol consul John Clark , ötét idvezlendő. Az első mit a’ generál neki mondott az volt hogy mindent az angolok munkás segedelmének köszön; életét feláldozá vala hogy Bilbaót ostrom alól felszabadítsa, de erősen meg van győződve a’ felől, hogy angol együtt munkálás nélkül mindenki- 63