Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)

1842-04-05 / 27. szám

akkor boldogíthatja ;Г népidet, hogy­ha ipar és vagyonosodás a szükség nyomasztó gondj­ától felmenti és független állásba teszi az egyes polgárokat. — A ideoria eze'ru nem vezető sovány me­zejéről lassanként kitérünk a sikeresebb következményekkel bizta­tó gyakorlat útjába, és hogy mindent egy­befoglaljak , ez azon idő­pont, hol lelkes részvét mutatkozik a’ közjó iránt, hol honunk közelebbi éveit ébredség jellemzi, hol felséges fejedelmünk maga utat nyitván nekünk, hogy hazánk jóllétét, felvirágzását eszközöl­jük, munkálatinkat egyszersmind hatalmas karjával elősegélli. És ezen szempontból tekintve hazám állását, ujilom hogy ne­vezetes az idő, m­ellyben Exclád Erdély kormányát általvette, újból, meg újból háláljuk felséges uralkodónk atyai kegyelmét, ki éjjen ezen érdekes időszakban e’ hon kormány­át Exeldnak adta ál­tal; áldjuk a’ gondviselés jóltévő kezeit érette. Illy érzésekkel el­telve, illy meggyőződéssel lévén Erdély­ három nemzeteinek Véjd vi­­selői, fogadja el Eveid azoknak forró tiszteletét, fogadja el tiszta szívből eredet­ kívánságokat. Légyen az Eveid kormánya hazánkban szerencsés, engedje a’ gondviselés megérni mindazt, a’ mi nagy és fontos, a’ mi ked­ves és kivánatos valaha egy erdélyi főkormányzónak részébe jut­hatott; szerencsés csillagok távoztassák Ereidtől mindazon kedvet­lenségeket, mellyeket az emberi bölcseség előre nem láthat, a miket emberi erő legyőzni nem késyes; ’s valamint hazánknak ez­előtt két tizeddel elhunyt egyik nagy emberét, Evoldnak is ked­ves rokonát, udvari cancellar gróf Teleki Sámuelt, a’ közbecsül­­lés és tisztelet kisérte fáradhatatlan munkás életén keresztül, ’s elhunyton a’ haza gyászolt, szintén úgy légyen az Excellencziád fáradozásainak jutalma a’ közszeretet ’s tisztelet, és a’ hazának méltánylása.“ főkormányzó ö­nméltósága feleletében említé, hogy valamint e­z­eket vélemény­eik ollykori különbözésében is csak a’ haza sze­retete vezetheti, igy ő­nmlga minden­­nézetei csak a’ szeretett hon boldogitására központosulandóak. Országos elnök b. Kemény Térén ez ő m­agának martius 31 k én kir. biztos ö­nmagát, születésnajjján idvezlő beszédéből ezeket emeljük ki: „E’ haza 5 nemzetinek kép­viselői elölt minden alkalmatosság kedves és örvendetes, hol az Evelád iránti tiszteletet tettel is bebizo­nyíthatják. Engedje meg tehát Eveld, hogy ezen a’ napon, a’ melly Eveldnak léteit adott, melly emlékezetünkbe visszahozza mind­­azon áldozatokat, mellyeket Exelad ifjúsága kezdetétől fogva a’ hivatalok különböző­­okozatin letett a’ haza oltárán , melly meg­­nyitja azoknak is emlékét, miket Exelad mostani fényes elhivatása körében, mint felséges fejedelmünknek hi­v alattvalója, mint a’ha­zának igaz­ szolgára jel­es hasznost cselekedett, ezen a’ napon, mon­dom , tiszteletünket ne tehessük, — forró kivánságiakat Excldnak nyilváníthassuk. Nyújtsa a’ mindenható az Exclád életét hosszas időkre, — — — — — hogy hálós szái tolása és közbejárása alatt jöjjenek létre mindazok, a’ miket hazánk felvirágzására ’s jóllétére ezen or­szággyűlés folyta alatt már olly széji remények közt megkezdettünk.“ Kir. biztos ő símga lelkes feleletében kifejezé abból eredő nagy örömét, ha a’ fejedelem ’s haza bizodalmát bírhatja, ’s biztositá ezt élte fogytáig csak a haza javára használni. 19 . is i­si* X i közl­ti­ényv­­i. A mart. 22kei LlVdik országos ülésről 24dik számunkban előleg közléttekhez részletesebben ezeket adjuk : Thordavgye kö­vetei Aranyosszék követeinek a’ T­horda városa és Aranyosszék közt némi erdős birtokok felett forgó egyenetlenségük tárgyában beadott kérelmükre ellenóvasképen azt nyilatkoztaták : „Nemes Thorda vá­rosa erdős birtokai fölött, miután azoknak nagyobb részök nemes Aranyosszék szomszédos falui, jelesen V­ál­falva,­­Singfalva és Mész­kő lakosai állni hatalmasul felprédáltattak , tetszett vala a’ tisztelt nemes szék követeinek a közelebbi szebeni országgyűlésbe­, mart Kikán 1658ban a’ didik országos ülésben egy protestatiot adni be, mit mi a’ jegyzőkönyv 652dik lapján 525dik szám 19dik f­ont­ja alatt feleletre kikérvén, ki is nyertünk, Thorda nemes váro­sával közlöttünk ’s ez reprotestatioját megtevőn, azt a’ közleti a­­d­ákkal együtt mart. 50kán ugyan 1858ban a’ 1­55dik ülés elébe be is adták. Ezen reprolestatioja a' városnak a’ jegyzőkönyv 755- dik lapján láthatólag be is nyomtattatott, de a’ nemes szék pro­­lestioja kimaradott, nem tudhatni mi okból? Akár most a’ nemes szék tisztelt követei ennek benyomta­ttatását sürgetik. Hol állott e­­zen iromány 1858 óta, nem tudhatjuk, s váljon azon alakban és fogalommal ad.itott-ebé most, m­int 1838ban? ezt megtekinteni i­s szükséges, mire jogunkat fen is tartjuk ; addig pedig m­ig a’ bíráló rend­szeres l. I. biztosságtól kinyerhetjük, ellene mondunk a’nemes szék tisz­telt követei jelen kérelmekbeli ezen kitételnek: ,,Erdő a rán­i­­ por nem folytatásáért.“ Thorda ezen erdőkért soha senki­vel nem perlett ;­­ Ildik András királ­y adományából­­‘29 - től f­gva, de az előtt is békésen bírta, ’s birja ma is, s ezen észrevételün­­ket jegyzőkönyvbe iktattatni kérjük.“ A’ volhingós időkben erdéh­i hiteles helyekre telt, magyarho­niakat illető oklevelek tárgyában az országos határozat hitelezett szavai ezek: „Mivel ezen nevezetes és fontos tárgyhoz, m­ellyben több adatokat kell elé szerezni és megvizsgálni, és nemes Alagyar­­s­ országnak e’ levelek aránti kívánságát össze kelletik Erdély törvé­nyeivel illeszteni, ezúttal elhatározólag a’ Rendek hozzá nem szól- s halnak, adussék által ezen egész tárgy a’ törvénykezés kidolgozá­sára megválasztott rendszeres biztosságnak olly végre, hogy azon leveleken kivűl, mellyeket elnök ő nagy méltósága az Ll­dik ülés ldidik száma alatt előleges tanácskozásra kiadott, még több adato­­i­kat is szerezvén össze, vegye nemes A M­agy­arország követelését vizs- s­gálás és fontolás alá, ’s egybeillesztvén a’ fenálló hazai törvények­kel, maga környűlállásos tudósítását, ’s a’ törvények szempontjá­­boli nézeteit terjeszsze a’ KKr. és Il­­.­eleibe. — Végeztet­vén egy­szersmind az is, hogy felséges urunk a’ Ilendek lenebi határoza­ta alául egy alázatos feliratban tudósíttassék. “ Szamosujvárnak királyi várossá emeltetése tárgyában megvizs­gálván a’ UH. mind a’ közügy igazgató óvását, mind ns. Doboka vgye azon kivánatát, hogy királyi várossá emeltetésénél lógva tar­tozzék az 1 791 diki 61. t. ez. ’s abban idézen A. C. 111. r. 81. eziméből folyólag kebelében minden erkölcsi, úgy mint egyes sze- s mélyeknek megtelejjedhetést engedni, ’s jelesen azon ns. megyét nem akadályozni, miszerint megyeházát már meg is vásárolt tel­kén feléjtithesse, végre Szamosuj várnak erre tett nyilatkozatát, meghatározták, hogy miután Szamosujvár kiváltságos levele által a’ királyi városok sorába felemeltetett, az 17­9­­ - i­k évbeli lldik törvényczikk , jelesen­­­edig az abban is köteleztetése végett tisztán megemlített Appr. C. llldik r. 8ldik czim e­lső czikkjéből kifog­ó törvényszabta kötelességének tartozik elegei lenni, és sem egyes, sem pedig ezeknek jogaival biró morális testületeknek kebelében leendő telejferhetését ne akadályoztassa. Ezek után végezték, hogy ezen kiváltságos levél hirdettessék ki, ’s fel is olvastatván, és min­den ellentmondás nélkül kihirdettetvén, az itélőmesterre bízatott, hogy az ekként történt kihirdetésről szóló bizonyítást a’ közügy­­igazgató óvásának és észrevételeinek is megemlítése mellett írja reá ezen kiváltságos levélre. — Megkérdett egyszersmind a’Kendek ál­tal elnök ő nagy méltósága, hogy a’ királyi kormányszéknek ezen kiváltságos levél mai napjon lett kihirdetését tudtára adván, eszkö­zölje ki, miként ezen sz. k. városnak is királyi meghívó levél kül­dessék, hogy meg ezen országgyűlésre mentői hamarább követe­ket nevezhessen ki. Ez alkalommal Abrudbánya városa óvást tett, hogy az ezu­tán kiváltságot és kéjjviseletet ny­erendő városok követeinek hely azon város után adassék. Ezután Dobokar megye egyik követe Zeyk József utasításánál fogva indítványba hozá, hogy miután már sz. kir. Szamosujvár város kiváltságos levele felolvastatott és k­ihirdet­tetett , mit megyé­je is őszintén akart és óhajtott, mivel megyéjének mostani straeto­­rialis helye köztudat szerint szerfelett alkalmatlan, midőn a’ gyű­lési terembe olly népes megye nemesei közül alig férhet be 50 sze­mély , midőn gyrás gyűlések alkalmával a’ Rendek Konczhida hely­ségében alig hajthatnak bármilly csekély szállásokat is, hasonló baj­jal küzdvén törvényszakaszokon a’ törvényszékeket ülni köteles bí­rák is, az emberiséggel és a’ fenyíték czéljával meg nem egyező módon a’ rabok istállóban ’s ablak nélküli pinezében sanyargattal­ak, kik közül sokan — nem lévén fogságok helye eléggé bátor­­ságosítva — a’ rajok ilelt törvényes büntetés kiállása előtt el is szöknek, midőn végre a’ megyei levéltár is a hely szűk és alkal­matlan volta miatt sem bátorságban nincsen, sem a levelek ben­ne czélszerüleg nem tartathatnak: mindezekre nézve, miután egy nem régen jött udvari rendelet által is nemes Dobokamegye e tárgyban arra utasítatott, hogy várja el a’ rövid időn öszvegyü­­lendő országgyűlésnek határozatát, vennék a’ Kendek szivükre

Next