Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-07-01 / 52. szám

Kolozsvári, pénteken , Julius Irén. N'/.áisi. Foglalat. E r d tí 1 . d s Magyarorsz­ál...................... ‘ M N Előfizetési fölhívás. — Hirdetések. ág: Kinevezések, követi lemondások. Deák Antal +; Népügy: P ol­ok : Zágrábmegyei tisztválasztás, Bereg és Baranya közgyűlése, Szabadka körlevele kn­­. L. pesti u. kereskedő ajánlata; bihari casino’ határozata a’ Nemzeti Ujság iránt. —­­ Németország. — Spanyolország, Törökország.— Nemzeti társaik oda: szabad költözés; kolozsvári napló ; magyarhoni városok országgyűlési állása tárgyában. Kanitz a fö­ld: Angli­a. — E­z a n­e­z i­s , r­s­­, á­g.­­­­ge­n stolen nézetek korunk hatalmas igényeiről.— ERDJÉIG és VMCTARORSSZ ÁG. Kill.Vezérök. Ő cs. ’s ap. felsége gróf Haller Ferencz ezredest, a’ magyar testőrség főhadnagyát, general-őr­­nagygyá , Horváthország bánjává, a’ bánsági lső és 2ik számú ha­­tárőrezred tulajdonosává, egyszersmind valóságos belső titkos stá­­tustanácsosává; továbbá az erdélyi kir. tábla számfeletti biráját ’s kir. hivatalost hilibi Gál Jánost kir. tábla valóságos bírójává (ac­tualis assessor) kinevezni méltóztatott. Követi lemondások. Országgyűlésünk az ellenzék sorából három határozott elvű követet veszte. Középszolnoki kö­vet S­z­u­n­t­­­g­h Rudolf, Kővárvidéki követek Katona Miklós és Hosszú László mindig a’ hon ügyének szolgálva folytatott pályájukról házi körülmény­eik sürgetéséből lemondtak, mit mindig lehetne, de most kell sajnálni, mert a’ küszöbnél lévő fontos a­­nyagi haladási kérdések, főkép az űrbér ügye, mindenikben egy tiszta keblű, buzgó pártolót vesztenek. Reméljük azonban, hogy e’ veszteséget hasonló elvű és jellemű egyénekkel fogják a’ törvény­­hatóságok pótolni. OyaSZliir. A’haza egy nagy polgárt vesztett. Deák An­tal, Ferencznek testvére, azon férfi, ki szilárd lelkűidének és ha­­zafiuságának, az 1025, 1850 és 18­5­2 i - i országgyűléseken olly sok tanúságait adta, nincs többé! Rövid betegeskedés után meghalt f­­hó 20kán. Zalának alispánja és háromszor követe, megyéjének any­­nyira bírta bizodalmát, hogy nemcsak a’ BR., de a’ köznép is, midőn hivataláról lelépett, csak könnyekkel váltak el tőle. Azon ritka szép testvéri viszony , mellyben Ferencz öcscsével az élet min­den örömeit és terheit megosztotta, ismeretesb a’ haza előtt, sem­hogy említeni kellene. Midőn a’ felség érdemeit elismerve, ta­nácsnoki czmmmel megjutalmazta, ő ezen kitüntetést szerénységből el nem fogadó. Hepügy. Szabad költözés. ..Cum autem palam innotuerit Dei Optimi vindex hra ob pec­catum aliquod gravits, neque ulla res magis florenti quondam Hun­gáriae nocuisse videatur opressione colonorum, quorum clamor ascendit jugiter ante conspectum Dei, ad avertendam indignationem et clementiam tandem reconciliandam, unanimiter statuerunt; ’sat. Készakarva idéztük a’ magyar törvényköny­ből 1547 ki 26ik czikk saját szavait, hogy elhamvadt atyáink siri hangja szóljon he­lyettünk a’ maradékhoz, most midőn a’ nép ügye vettetik mérleg­be, és vagy jobb jövendő hajnala derűl a’nemzetre, öröm’s meg­­nyugovás árad el a’ népen, vagy csalatok­ remény kinos érzeté­vel találkozunk mindenhol a’ hazában. Három a’ pad száma— mint Wesselényi Miklós monda — m e 1 1­0 közt a’ szegény paraszt a’ földön ül. Egyikén : kormány, másikán: földesúr, a’ harmadikon : vármegye foglal hel­y­t. E’ háromság van hivatva képviselni az osztó igazságot, melly azon jótéteményekért, amilyeket a’statuslét munkás polgárain szétáraszt, adót, robot- és daliákat, végre ingyen közmunkát, követel in re­cognitionem juris dominalis. Sőt — ha azon állapotot , mellyel ren­dezni jelenkorunk magas feladata, ismerni akarjuk — ne feledjük ki, mikép a’ padon ülő három hatalom mellé mások is férkőztek , mert mint Paine Tamás olly igazán mondja: a’ statusrendszer, melly a’ nagy egészet kormányozza, az utósó kis községben lemásolja önmagát, így a’ vármegye padján egész serge ül meg az osztályo­soknak, kik minden csudatévő erő nélkül a’ szentirási példa szerint több morzsát szednek, mint mennyi kenyér volt. Hasonló történik az adókirovás, úriszolgálat körül. Ne feledjük végre az egyház déz­­máját, az élelmezést, szállást, naturákat, ingyen fuvarokat’s isten tudja még mit mindent. Nem czélunk legkevésbé is jelen körülmények közt törvény által fenálló terheit a’ népnek elvileg csak­ kérdés tárgyává is ten­ni, annyival kevésbé ostrom alá venni jogszerűségeket, de nem lehet nem említenünk, hogy adózó népünk mostan viselt terheiben nevezetes rész esik azon rovatba, melly semmi tömény által en­gedve nincs ’s zsarolásnak méltán nevezhető. Ennek egy rövid­ke tiltó törvény ’s nyilvánosság véget vetend. Második osztálya a’ terheknek törvényen alapul ’s ezekre nézt jelen perezben , minden mit óhajtunk: igazságos arány, törvényes mérték és rend; mert higyük el: e’ néhány szóban fekszik most polgári tisztünk ,’s a’kön­­nyebbités nagy munkája megkezdve rögtön megtenni áldásait. Három rendű teher az, mellyről szólani akarunk, melly adó­zó népünkre törvény szerint nehezül : adó — ok­szolgálat és da­dák —­ és közmunka. Törvényhozásunk figyelme egyikét sem mel­lőző, látunk üdvös intézkedést minden osztályra nézve szőnyegen. Különösen Adóviszonyainkra nézve az országgyűlés kifejező készségét a­ státus szükségeiről megajánlás útján gondoskodni, és ha kormá­nyunk — kellő óvatosság mellett az adó-fundus iránt — annak kezelését a’nemzetnek visszabocsátja; ha ezután az adó viselésében annyi törvényellenes kibúvások lehetetlenné tétetnek, az eltitkolás mesterségesen ápolt rendszere megszűnik és tökéletes összeirás u­­tán igazságos arány hozalik bé, a’ mellett hogy az adó megvétele bizonyosabb leend, mégis mivel a’ mennyiség nagyon oszlik és igazságosan oszlik, már nagyon enyhül a’ teher. Reménylenünk szabad , hogy az országgyűlés következetesen intézendi további lé­péseit ’s kormányunk igazságszeretete elősegélendi a’nemzet szándékát. Az úri szolgálat körül sikeresebb mezőre tért a’ törvényhozás, mert­ minden eredmény kezeiben van. Ebben minden engedmény ön­magunktól függ elannyira, hogy alkotandó törvényeink egyszers­mind szándékunk mértéke is. A’ választmányi javaslat három pont­ban érinti az úri viszonyokat, midőn az i­deben szabad költözés­ről, kikben úri hatóságról, a’­­ikban az űri szolgálat körül be­csúszott visszaélésekről intézkedik előlegesen. Mindezen intézkedé­sekben régibb törvények fölelevenítése van szóban, sőt némelly pontok közül soká kell haladnunk, mig ama borzasztó kort Ulász­ló idejét elérjük, hogy a’ szolgálatban az akkori mértékkel be elé­gedjünk, a’ telek tulajdona iránt akkori fogalmakkal bírjunk. És midiin a’ jobbágy sorsáról a’jelen viszonyokhoz mérve intézkedünk, nem­ lesz tán érdektelen egymás mellé helyezve a’két ország e’kö­rüli elveit egybehasonlitni. Szabad költözés felől, noha Erdélyben mint Magyarhonban az örökös jobbágyság eltörlése idejétől megszűnt a’ földesúrnak a’job­bágy személyéhez minden joga, még is gyakorlati példák után szük­ség vala intézkedni. Szabad költözhetésről tehát Magyarország is rendelkezett, főbb elvei következők: a) a’ költözni szándékoló köz- és űri adósságainak eleget ten­ni köteles; b) a telekbe tett költségeket és javításokat, úgyszinte a’ te­lek haszonvételét akárkinek szabadon eladhatja; a’ verés joga csu­pán saját földes urának, azon helység közbirtokosainak ’s közsé­geknek van megtagadva. c) a’ földesúr megegyezése kivántatik­ ugyan ezen eladáshoz , de azt csak akkor tagadhatja meg, midőn különben is az elmozdí­tás esetei fordulnának elő. d) a’jobbágyok gyermekeire i­­s házatlan zsellérekre nézve kor­látlan szabad költözést engedi el a’ földesült köteles paraszt lelkeit benépesítni, ’s ha nem találkoznék, ki azt mivelje, a közönség tartozik felügyelni ’s adó­­­zások is lejebb szálltatnak­

Next