Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-10-14 / 79. szám

470­ z­e­t­i­s­é­g , mint törvények által is s a net­ionált há­rom históriai tény igényel egymás ellenében ha­tározó befolyást a’ haladási kérdések körül, mely­­lyeknek ez által lehetetlen k­i­m­o­n­d­h­a­tt­a­n­u­­ nem nehezedniük, lehetetlen itt ott az egésznek javá­val magát ellentétbe helyezni szerető particula­­r­i­s га u­s versenytévévé nem t­e­n­n­i­ö­n. “ A’ szerkesztő úr azon okból mert a’ három százados szaka­dás a’ két testvérhen közéletét egymás közvetlen szemléletétől fe­lette eltávolitá, midőn az általam négy pontban külön választott közjogi akadályait reformatoknak megemlíteni kivánta, egyúttal e­­gyenvonalt húzott a’ két hon némelly főbb közjogi viszonyai közt, úgy annyira, hogy akadályainkat fejtegető eszméi mind végig ösz­­szehasoníitási alakban jelennek meg. Ez által néhány alapkövet tö­­rekvék az unió nagy ügyében letenni, melly — meggyőződésem szerint — csak a’ két ország helyzetének kölcsönös ösmeretén é­­pülhet fel. Megfoghatatlan, mi okból esik e’ két szomszéd föld ge­­ographuai közelsége mellett is érdek és részvétben olly kimondha­tatlan távol egymástól, mintha a’ római hitrege palus in na la­bile­ja vonulna határszélein el, nem tűrve érintkezési pontokat. Az erdélyi legműveltebb osztály talán tud annyit Magyarhoninál mint Angliáról és Francziaországról; de a’ tömeg— nem akarok gúnyos lenni. Még a’ törvényhatósági gyűléseinken résztvevő több­ség közűl is a dús hallott sok szegénylegényről beszélni, kik a’ pusztákon tanyáznak és csodás kalandokat űznek; a’ kis tisztviselő ösmeri és háta mögé óhajtja a’ megresölhetlen suj­­tásu megyehajdut; a’ fontolgató politikus történeteket re­gél a’ bunkó és ólmos bot diadalairól és a’ kétszer sült pro­testánsnak félelmében megtüremlik bőre a’ thiara árnya miatt, raelly — hir szerint — olly széles és sötét. Ez minden ösmerelök a test vérhonról. ’S Magyarország részéről sincs különben. Egykor több alkalmam volt a’ magyar irodalom és közélet befolyásos e­­gyéneivel összejönni és én örökké vonakodtam erdélyi ügyekről szólani, mert mindig elszomorított azon észlelés, mennyire ism­e­­retlenek állapotunkkal. Azóta természetesen sokban változtak a­ körülmények és közéletünk iránt részvét jelenkezik. Azonban most is az országgy­űlési különféle irományokat talán egy megye sem jártatja és noha erdélyi hírlapot aligha pártolt olly általánosan a’ magyarhoni olvasó közönség, mint— érdemünkön kivil—a’ folyó évben éppen az Erdélyi Híradót, mégis az egész testvérhonból e­­lőfizetőink száma valamivel kevesebb mint — Kolozsvárról. De visszatérek a’ Pesti Hírlap vezérczikkére. Én is tökéletesen egyetértek a lelkes szerkesztővel miként az, hogy országunknak há­rom egyesült de gyakran szembe tett érdekű nemzete van; hogy egykamarás törvényhozásunkban a’ határozatlan számú szavazat és indítván­y­o­z­ás­i joggal bíró­k, hivatalosok a’ képviselő testület be­folyását megsemmisíthetik; hogy a’ vallások feltékenysége ’s min­den közviszonyokon kisszerüleg keresztül font számiránya; ’s hogy végre megyei szerkezetünk fejletlen és ingatag á­ll alatta a’ haladási kérdések elébe gyakran gátat vetnek. De engedje meg az érdemes szerkesztő, hogy más oldalról azon bár kevés de kedvező körül­mények közűl néhányat felhozzak , mellyek jelen helyzet­einkben a’ korszerű reformok átkészítői vagy közvetlen eszközei. (Vége koz.) K­em­ény Vímík iuo­mI. ICoMOZS Vill* od­ e­lső és 2kán tartatott az ev. reformátu­sok egyházi tanácsa őszi rendes közgyűlése nagy báró Kemény Ferenc/, elnöklete alatt, mellyről helyszűke miatt csak közelebbi lapunkban szolgálhatunk részletes tudósítással. Sz­.4k I-III sept. 20kán. Kormányzó ő n. méltósága vasárnap , folyó hó 18-án délután 5 órakor a’ legjobb egészségben ide meg­érkezett, és kincstári alelnök Nádasdy gróf lakában megszállott. A’ magas vendég méltó elfogadására a’ városhatósági tisztség egy ré­sze az elnök vezetése alatt magyar öltözetben, a’ választott pol­gárság egy része pedig a’ helységek küldötteivel szász nemzeti ru­hában és az utósok lóháton sietének a’ szék határszéleire, ’s kisé­rek ő ti. méltóságát azon nagy körbe, hol az egész városhatóság és választott polgárok, a czéhokból formatt sorhoz csatlakoztak volt. Megérkezte után óranegyeddel, kegyeskedek ő n. méltósága a’városhatóságot, az evangelicus papságot és közoktató személy­zetet elfogadni. E­tve az egész város és a’színház nézhelyei fénye­sen kivilágítva valának és ő n. méltósága páholyába léptekor hár­mas éljennel idvezeltelék. Estve 10 órakor az evangelicus tanuló ifjuság elöljárói vezérlete alatt ő n. méltósága szállásának ablakai alatt számos szövetnek világánál zenével tisztelkedék.— Hétfőn a kormánynak ő n. méltósága a’ teljes számú papság, polgári és ka­tonai hivatalosztályok udvarlását fogadta el. Ma reggel 0 órakor pedig városunkból a­ városhatóságtól és választott polgároktól Víz­aknáig kísértetve, eltávozott. (Lieb. Wochenblatt.)­­)(‘Várről. Vagy méltóságú fökormám­zónk sz. mihál hava 2-kén délelőtt Hunyadmegyébe érkezvén a’ felső kerületi tiszti kar a’ megye szélén ü­dvözlé s alkiseré Szászváros székén, hon­nan hasonló tisztelk­edd kiséretek közt ő nagy méltósága a Szings vizéhez érkezett. Holott a nemes hunyadmegyei tiszti kar a’ (Dis­pán ) úr ő méltósága vezérlete alatt nagy tisztelkedéssel fogadá el. Innen pedig a’ megyei kiállított ifjuság 's az említettek kíséreté­ben délutáni három órakor ágyudurrogások , t­isztel­t edd hangaszal ’s a’ kitódult városi nép éljenzései közt, a város bemenetelinél felállított, es nemzeti szalagokkal ’s a’ megyei három zászlóval int népi­leg , lék­esitett hármas zöld kapun tartá ő nagy méltósága Dévára bementet. Itten pedig az ő nagy méltóságánál tiszteske­­dők elfogadása után főispány méltósagos Nopcsa Laszló urnái lako­­mazvan , ti jöveleihez hasonló kises­et közt f­olytata utazasat ő nagy méltósága.­­­ö I­g . i. Uíivasik­lyszék. sept. 20-án. A’ „szabad költözésrők­“ törvényezikk székünkben sok czigányos földesúrra nézve rémítő csajjas lesz, jelenségei már is mutatkoznak. Ha a’ kegyes olvasó inas t. hatóságban nem találna példát arra, miről írni akarok, e­­zennel szerényen tudatom vele , mikép Udvarhelyszéken egy igen nagy számú osztály létez, melly egyénenkint több kevesebb (stől 50ig ) számú czigány családnak személyihez tart tulajdonosi jogot, egy talpalatnyi földet, sőt még lakhelyet sem ad neki, csupán mint kegyúr őrködik felette, ne­hogy javaiban (?!) és személyé­ben sérelmet szenvedjen, melly i­l Ivesén nagylelkűségéért kapálás­kor, áruláskor, szénacsináláskor ,stb. kezdettől fogytig dolgoztat velök , vagy ha ezt nem akarja, egy tallér évi adót veszen tőle. Az illy czigányoknak legnagyobb része nem is ott lakik, hol kegy­­ura , hanem többnyire olly helyeken, hol kegyurának is csak any­­nyija van mint neki, ’s itt mindazon mesterségeket folytatja, mely­­lyeket Benkő Transylvániájában, olly híven rajzolt. Ez a legszebb színbe öltöztetett viszony az illy kegyúr és czigány családok közt. De minthogy az idézett Transylvaniában emlegetett mesterségek és keresetmódok közt egy kis furcsa értelmű eltulajdonitás neme is foglal­tatik, ezen mesterségben megkapnék igazibb alattját az egész viszony­nak, mert — köztünk maradjon a’szó—az alkalom a’ czigánybóla ha­marább csinál tolvajt azon esetben kivált, ha kegyura pártfogásában bizhatik ’s illy esetben igen szívesen adja saját személyét egy olly urnak, ki a’ nyomorúságból kiemelje, ’s itt kész a’ felebbi viszony. De vannak más becsületes mesterségek is, mellyek az illy vagyonta­lan embereket táplálják , ’s már az illyekre nézve a’ kegyúri jog igen alkalmatlan és oknélküli tereki, itt saját feleik bűneiért ők is bűnhődnek. Ez előtt csak annyi idővel, hogy a’ jelenkoriak első szájból hallhatók, ezen viszony sok helyütt a’ pártfogókból tolvajt, a’ kegyúrbúl orgazdát teremtett, és igen természetes, hogy kinek az illy bűnök ellátásánál legtöbb befolyása volt, legtöbb svárilogolt—­ra tehetett volna szert, ennek ugyan ma csak némi homályos nyo­mai látszanak, azonban de esse ad jiesse ’sat. — A’ felvilágo­­sultságnak némi sugárais behatottak a’ czigányok kunyhóiba is, ’s most átkezdik látni, hogy kegyuruk jogtalanul igényli tőlük az in­gyen napszámokat, ’s még jogtalanabbal azt, hogy más földes­úr keze alá álljanak engedelmök nélkül , meghalják hírét , mikor­ a’ törvényhozás árva fejükről is gondoskodott, és várják, hogy a’ szabad költözés megoldja terhes bilincsüket. Azoknak , kik a’ más tulajdonát szeretik sajátokká tenni titkos utakon, e’ törvény nem leend kedvező, de azoknak, kik becsületes keresetet folytat­nak, és csupán ok nélkűl teszik a’ szolgálatot, ezek töstént egy olly leté­t­től lesznek mentek, mellyet most egy lóval sem képesek meg­váltani. Hogy értelme legyen , mit mondok , példával élek : egy becsületes k­­­i czigány, ki kegyurától még házhelyet sem kap, kéri urát, hogy tegye mentté őtet a’ szolgálattól, és örökváltsá­­gul ad egy lovat, de kegyura rá nem állott. *) Ezen példából úgy látszik, miszerint a’ kegyúrial a’ kegyek­ egy jó veszteséggel is szívesen megválnék. Közgyűlésünknek ideje eljött, de a’ kihirdetés még eddig el­maradt, hírlik , hogy szüret előtt meg fog tartatni. M­AGYARHONI DOLGOK. Elöl­arbol 1842. September 29én. Évnegyedes közgyűlé­sünk első alispánunk elnöklete alatt folyó hó 22én kezdetvén, a’ gyűlés nyiltával alispánjaink bevett rendszerüknél fogva a köze­lebbi evnegyedes közgyűlés óta a’megye belkormányzását illetőleg történtekről írásba jelentésüket bemutatták, melly előlegesen felol­vastatván, értésünkre esett, hogy megyénk egésségi állapotja ked­vező, néhol mutatkozott ugyan epe- és váltó láz, mint szinte hó­­jagos himlő, az általános halandóságot azonban nagynak nem mond­hatni. Közbátorsági állapotja megyénknek szinte kedvező volt. Bel­­vidéken keletkezőben látszaték lenni ugyan rabló csejial, de egyik rabló agyon lövetése, a’ másik elfogatása által csak hamar meg­szűnvén, semmi más rendkívüli esemény a köz csendességet nem zavará meg. Az igazság kiszolgáltatását illetőleg jelenték, hogy e­­zen perszakon folyamatban voltak 16 pénztárt illető, 20 tiszti, 2.d6 fenyilő és Be nemesedő perek; bű­nfenyiló törvényszékeink pedig 419 rabot elitélve, 599et kik közül 200 múlt junius 14ke óta ki­sértettek be, itéletlenül találván 275 bűn­ügyet tár­gyalának s i­­téletlenül 176 rab maradt. Értesíteténk továbbá, miként a’ magány börtönbe már 58an vannak bezárva , az egyes bör­tonok körűl pe­­dig annyira haladnak a’ munkálatok, hogy folyó hó végével mind a’ 160 börtön-szobák készen leendenek. A’ zár és gyáras ügyek­nek mellyekre eddig kellő figyelem nem fordulaton, tisztába ho­zása tekintetéből jövő perszakon két hétig tartó zár és gyámnoki

Next