Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-10-25 / 82. szám
Kolozsvárit, ERDÉLYI 18-42.Szűik szám foglillal. Erdély és Magyarország: kinevezés; nyelvünk, ügyében III.; tudósítás X. Enyedről; corteshadizenet; magyarhoni dolgok: Bilkés- és Csongrádmegyék. közgyűlése; Késmárk ő felségéhez felirat, ’s a’ megyékhez körlevél a’ városi országgyűlési követeknek az összes polgárság által leendő választásuk tárgyában. Eperjes.— Külföld: Mexico.— Spanyolország.— Németország.— Poroszország: a’ királynak a’ sajtótörvényt illető kivánata.— Oroszország.— Felszólítás.— Pénztárnoki csődület. — ERDÉLY és MAGYARORSZÁG. Kinevezéseit. Miess Károly eddigi n. szebeni főharminczados , Brassóba ugyancsak fobarminczadosnak neveztetett ki. V. hunyadi k. normalis tanitó Sánta István M. Újvárra neveztetett ki ugyancsak k. normalis tanítónak. I ndlkítik ügyébe is. it. Úgy jön, hogy bosszankodjam magamra. ’S miért? kérdi talán a’ nyájas olvasó. Kár volt közelebbi czikkemben midőn Berg úr érdekes röpiratának kivonatát bevégezte rá, állításait rágalmaknak, modorját arczátlan hetykeségnek] nevezni. Ezen czimzetek, felingerlett kedélyből folynak s pedig — árva lelkemre — Berg úr nem érdemli az epét meg, még azon epét sem, mellyel mozsdatás végeit — mint asszonyaink jól tudják — szappanba szoktak vegyíteni. Ha férfi, ki tisztában van eszközeivel, ki midőn gyanúsítani vetemült, a’ téveszmék, csalákoskodások , elferdített tények, egybefüggésökből finomul kicsenlelt adatok arachnei szálaiból tud olly bállót készíteni, mellyben ezélja szerint fogdoshatja el azokat, kik hivékenységök könnyű szárnyain vakon repülnek minden szövevénybe ’s aztán eszök kevés súlya miatt azt keresztül szakítani nem képesek, ha illy férfi — ismétlem — állítaná , hogy az ellenzék a’ magyart mostani uralkodásától elszakítani akarja ’s ezért már is temérdek áldozatot tön: én nem verném ugyan —a’garázda szemle-iró példáját követve — semmi drámahős kupáját fejébe, de komolyan mondanám, miként ezen állítás silány rágalom és mondanám , hogy e’ mezőny albántól kezdve , ki mindig ingerkedik ’s aztán nyög utána — ne vegye egyik collegánk is e nevet magára — egész a’ becsületes rágóig, ki több mint démoni mesterséggel tudja gonosz terveit elkészíteni, semmi halandó fia minket gyanúba keverni nem fog. Berg arra azonban pazarolva volna egy szemernyi méltatlankodás is. A nagy egyszerűségében lázadási hajlamunkról leírt sselyegéseit félig hinni látszik; nem kétli, hogy ha mostani gondolkodásunk rögtön nem változik, a’ legelső európai összekotzanás következésében , vagy egy mágnásunk fog szent István ezer éves palástjában páváskodni. De mivel ő ezen jelenetei semmiként gyönyörködni nem fogna, minket is előidézésétől le kiván venni azon nyomós okból, mert sok költségbe kerül. Főokoskodása t. i. akár mint forgassuk ide megyen ki: nektek nincs pattantyusságlok , mérnök testelök , hadkellékeitek ’s aztán a’ civillista, disdomatia, vasút készités, folyamszabályozás sok pénzbejön maradjatok tehát ezentúl is Austriánál. Gyermek koromban egy aneedotát hallottam. Elbeszélem most. A czigány , midőn éppen egy szekrénynek zárját valami nagy szeggel fölfeszitette és egy halmaz ezüst pénzre kezét kinyújtani akarja, véletlenül találkozik lelkiösmeretével. Félbe hagyja tehát azt, miben fáradozott ’s együtt következő pár beszédet tartanak. L. Rég vettem észre, micsoda ármányon töröd fejedet. Cz. Igaz, darab idő óta azon jártatám eszemet, hogy e’ kincset magamhoz szállitsam. Minden estre gondosan megkerültem az udvarsövényt, olly reménységben, hogy tán valami történetnél fogva szétbomlik a’ kerítés és aztán rajta baj nélkül átmászhatom. Minap északról megérkezett a hires remere és minden tüskés ágcnt magával elsejtett. Én őrizkedve látogatásodtól, mert megvallom veled egy utón járni nem örömest szoktam, utósó garasommal ama hathatós ellenszerhez, a’ pálinkához, melly tapasztalás szerint téged ollykor messze az, folyamodtam ’s mégis.... .. Tudom, hogy czélaid kivitelére nagy áldozatokat leltél; de — és itt figyelmezz— pénzt zseb nélkül okosan nem is gondolhatni. Mellényeden jobb és bal oldalra van ugyan némi nyílás, mit hajdan tahin zsebnek nevezlek, azonban ez alalra is szintén akkor.» szájat tat. Mit leszesz? A’ szakadás bevarrására lő és ezerna kell, ennek megszerzésére— úgy tudom— nincs garasod. Cz. Magam is állatom, hogy lyukas zsebbe hasztalan tömjük a’ pénzt. Miattam tehát továbbra is a’ szekrényben maradhat. Gyámoltalan czigány és szufid lelkiösméret! És Berg tiz okosabb tanácsot ad-e nekünk ? Bizony ha nem magas kötelességérzet és tántoríthatatlan hűség, melly szent hagyományként szállott Ősökről az ivadékokra , azon honatyákról reánk , kik az elhagyott Theréziát és csecsemő magzatját Eurojával szembe vevőkkel védték ’s tárták meg trónján; ha nem tiszta vonszalom, nemzetünk mélyebben gyökerező érdekei ’s ön jólétünk sugalma fog a kísértések bekövetkezhető napjaiban azon káprázolatoktól megóni mellyek a’ sűllyedés mocsarai fölött a’ bűnösen úgynevezett regeneratio tavasz zöldjét csalókán tüntetik fel, akkor — mondom—utunkból nehezen téríthetne vissza Berger ama fölfedezése, hogy az austriai birodalomtóli elszakadás esetében nem leend mérnöktestünk ’s hadkellékünk ’s hogy vizeinket szabályozni, vaspályákat készíteni magunk hasznára magunk költségén kénytelenítetünk. Igen de—ezt jegyezhetnék meg olvasóink — a’ röpirat szerzője más okokból is indul ki, jelesen, hogy a’ külön szakadás illán Magyarhon kereskedelme nem válhatnék a’ szomszéd állodalmaktól függetlenné. ’S mi baj fekszik ebben Berg ÚP szerint? Nem mondja-e ugyan, hogy ha az örökös tartományokkal együtt kívánunk az íj jólétben előhaladni, akkor is kereskedelmi viszonyainkat hozzuk öszhangzásba a szomszédokkal ? Minthogy rövid akarok lenni, Magyarországnak kormányáhozi állásáról fölhozott többi nézeteit jósunknak mellőzöm , és azon észrevételekre térek át, mellyeket belügyeinkről jön. Berg ur , azon — agyában termett— jelenségnek, hogy nál lünk az ezer éves aristocratia a’ most született democratiaval irtó csatát küzd, okát két forrásból vonja le. Nincs nagy számú közép rendetek, igy szól. Ezt én is helyzetünk gyökérhibájának tekintem, noha nem olly tekintetből, mintha nyargalva haladásunk miatt új ellensúlyra volna szükségünk. De a’ röpirat szerzője az ősiség eltörlését, és a’ nemességnek adóbani részesítését, nem tartja czélszerű reformnak. Én mindig azt gondoltam, miként az avilicitas megszüntetése egyéb eredményeit mellőzve, hitel és a’ birtoklási jog kiterjesztése által közvagyonosodást szül; a’ szabaditékos osztály adózása pedig, a’ polgári váltakról is terül emel le, és az ifiar főtényejének a’ nagyszerűbb közlekedési eszközöknek létesítését eszközli, és igy mint két reform, éjjen Berg úr kívánságát, egy számos és erős középosztály alakulását mozdítja elő. Most jósunk komoly ferázására ellenkezőről győződjem-e meg ! Azt mondja továbbá a’ röpirat, hogy a’ szegény aristocratia, mindig javítások lidegébe burkolt felforgatásra vágyik. Megengedem, de midőn pár sorral alább olvasom, miként ezen állítást isgazolja az, hogy Magyarországban nem a’ néje , hanem a’ nemesség óhajt gyökeres változtatásokat, lehetetlen hatalmas nevetésre nem fakadni. A’ jámbor nó kétségkívül azt hiszi, hogy nálunk Storthing van, ’s igaz minden rend képviseltetik. Vagy talán a tömeg csak akkor vélekedik, ha agybaverésre bunkót emelt? Szóval a’ röpirat szerzője, ki állaláotunk bölcseleti fölfogása által akart volna emelkedni azon triposig, mellyről jövendőnket beláthatja, közvélemény linkben uralkodó koreszmék helyett agyában költ ábrándára, valósággal létező pártok nyílt iránya helyett, még az operenczián túl sem lakó czimboraság titkos törekvésére épit ’s igaz még olly következtetései is mellyek szabályszerűleg folynak egymásból , hamis alapokon nyugszanak. Osmeritek-e azon szilárt hajú német bölcset, ki Bulwernek ,,Rajnáni vándoraiban,* az álomból csinált magának egy külön életet és mi najipal történt képzelődés játékának tekinté ’s valóságnak csak azt , mit behunyt szemmel látott? Bemutatom nektek Berg urat, Ő most nem szívbajain és halvány leány betegségén töprenkedik , mint a’ regényben írva vagyon, hanem a’ romlásnak indult Magyarországot sajnálja, hol titokban lázadási terveket szőnek. „Lehetne—igy kiált fel parlamentáris vitatást és alkotmányos szabadságot követelni, ha a ellenzék nem a’ kormány által követelt szabályt támadja meg, ha-