Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-11-25 / 94. szám

Kolozsvárn­, ERDÉLYI 1842. PollícliONI, november 25én . ADÓ Foglalat. Erdély és Magyarország, kinevezés ; két k. k. leiratok a' tisztválasztásról ,­­ ’s az országgyűlés végéről , melly jan.­­kére van kijelölve; hírlapírói vakság és malitia; országgyűlés, nov. 12­3 . a­z ülésben a’ rendsz­eres bizottmányok tárgyában határozat; f. fejérmegyei köz­gyűlés; magyarhoni dolgok: Pest- és Veszprém megyék közgyűlése; Külföld: Oláhország, s­­z­e­r v i a : Gyka hg* véletlen ’s törvény­től kiszabott út mellőzésével fosztatott meg fejedelmi székétől; Gyka hg. Szebenbe érkezett, Sou­arow tábornok Belgrádba érkezett.— Spa­nyolország — Anglia. — F­r­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. — Nemzeti társalkodó: Smit­h és List. — Ib­i­d­elések. ^•1 dl « v­ár»1. ERDÉI­T és MAGYARORSZÁG. K.ÍN­CVCXCS. Ungvári k. kara. erdőmesterré Denk Ká­roly; a’ szigeti kir. hivatalnál mázsattiestekktt Szabó János ne­­veztetett ki. Felvin ez, nov. 20dik. A’ mai napon választá meg a’hely­beli ev. reformata ekklézsia maga papjának n. enyedi volt profes- Gor­t. Péterffi Albert urat. Országgyűlés. Legújabb. Nov. 24kén kormányzó ő amaga az országos ülésben megjelenvén két k. leiratot olvasta­tott fel. Egyikben a’ tisztúj­itásról felküldött törvényczikk ér­kezett le lényeges módosításokkal. A’ főjegyzői és pénztárnoki hi­vatalokat kiveszi a’ rendesen választás alá jövő hivatalok sorából , és felsőbb megerősítés alá tartozónak jelöli ki. Továbbá a’ vallási viszonyokra nézve is némi változást tesz. A’három évi választást, három egyén felküldését, ’s a’ helyettesités iránti javaslatot el­fogadja. — Másik k.­leirat az országgyűlés végét 1845 jan. 7-ére jelöli ki.— Hírlapb­ól vakság és rész akarat. Nem csudáljuk ha olvasóink szelidsége e’ kemény homloki­ratra megdöbben. Mi is soká állapodánk meg hitlepedést várva ; olvastuk és ismét olvastuk ama vezérlő czikkeket, mellyekre e bélyeget ülni kénytelenek vagyunk. Enyhébb kedélyes olvasóink vegyék kezökbe a’ Siebenbürger Bote 84. és 91. számát, figyelmezzenek az ott kitűnő törekvésére a’ vezérlő czikkeknek ’s törjék felettünk a’ pálozát, ha élesek vagyunk. Journalisti­ai pályánkon találkozunk néha a’ vaskénytelenség­­gel, hogy figyelmünket elvonva a’ felmerülő tárgyak fejtegetésétől, azon kárhozatos irányokra kell fordítanunk mi német hirlaptár­­sainkban egy idő óta kezd mutatkozni. Ez hivatásunk legnehezebb ága. Diában, mi férfias lemondással biitjük választott pályánk ü­­römpoharát, zúgolódás nélkül Szedjük buját! sarjadozó töviseit ’s fejtegetéseink közepette állapodunk meg, hogy néhány komoly szót intézzünk a’ Siebenbürger Bote vezérlő czikkei írójához. Ne képzelje a’ Siebenbürger Bote, hogy midőn lapjait felszólamlásunkkal megtiszteljük , bizen hírlapok sorába tartozónak hisszük, mellyekkel harczolni nem irtózunk. Eddigi eljárásunkból tanulható , h­ogy miattunk létezhet hirlajtocska, mellynek 10 része ellenünk szórt gyanúsítások­kal, ránk hajtott sárral tömve és mi e­­gyetlen szóra sem méltatok és nem is fogjuk, sőt különös dévaj Szeszélynek ’s sok üres időt­knek kell egy ponton találkozni, hogy barátunk mulatságos unszolásaira meghallgatunk belőle valamit. Ama h­irlapocskának sem hitele sem közönsége. Ámde a’ Sieben­bürger Boténak nemzeti érzelem ápolt tiszteletreméltó közön­sége van azon testvéreink kebelében, kiket saját nemzetiségökhez hő ragaszkodás jellemez; de kiknek saját érdekűket át kell mélyen érteniük , hogy egy zászló alatt álljunk testvérileg egyesülve a’ ke­letkező vihar ellenében. A’ heterogen nemzetiségek egybeolvadásának ideje letűnt. Te­e­­kintsünk szét a’ politicai fejlemények terén, mindenütt egy egy nemzetiséggel találkozunk, melly fejét emeli ’s önállóságot, egysé­get követel. Kimondók már lapjainkban, mikérmn a’ politicai ki­fejt­és bizonyos fokon túl a’ nemzetiség terjesztésének ellensége. A’ melly statusban a’ külön nemzetiségek fölébredtek , ott vagy a’pol­­gárisodásról kell lemondani ’s a’ sötétség vad korát visszaohajtani, vagy nemzetiségek egybeolvadásáról ábrándozásokat feledni, a’ helyett testvéri szövetséget előidézni kell olly nemzetek közt, kiket közös érdek, közös jövendő egybefüz, kiknek lélekét a’ koczka egyszerre ’s együtt határozza el.­ Olvasóink tudják, hogy itt a’ magyar és szászról van szó. Csak a’ vak nem látja, hogy közös fiásájik határinál napon­kint inkább fészkeli be magát azon hatalom, melly a’ vallási és nemzetiségi vonzalmakat fölhasználva birodalmunk szivében támad­hatna meg, ’s melly minden polgárisodást elnyeléssel fenyeget." Bár mennyire fürkésszük a’ szász nemzet viszonyait, sem nemze­tiségi, sem vallási, sem politicai sympathiákat nem fedezhetünk föl, mellyek a’ szláv­ elem újabb törekvései felé vonzanák, mellyek menthetővé tennék, ha ügyöket a’ szlávügygyel ugyanazo­­nitnák. Menthetetlen vakság azért, midőn egy hírlap a’ nemzeti­ségi viszály alig elhamvadó szikráját emésztő lángra fuvalni erőkö­­dik. Köztünk nem elnyelésről, de Szövetségről lehet csak szó, és habár e’ szövetség áld szállít kiván is, semmi esetre nem ollyat , melly egyik vagy másik nemzetiség létezését koczkára tegye. A’ fennidézett czikkekből kiálló törekvést mi a’ szövetségre naponként komolyabban intő körülmények közt vakságnak tulajdo­nítjuk; de ha tekintjük az eszközt, mellyhez nyúlt a’ magyarság elleni gyűlöletét jellemezni, ama másik bűntől sem menthetjük fel, mivel eljárását czikkünk homlokán bélyegeztük, 84 ik számú vezér­­czikkében az első magyar ,1 p­a r ra a­l rá 11 i tá­s­t. Veszi tárgyul a’ Siebenbürger Bote, és a’ magyar szorgalom első zsenge vi­­r . -aiból szíja a’ mérget azon kárhozatos czélra , mit állandó irá­nyul magának kitűzött, t. i. a' külön nemzetek egymásiránti gyű­löletét fölébreszteni. Az ész és ipar mezeje az, melly az emberi­ségnek közös tulajdona, lássuk mivé törpité a’ Lieb. Boté a’ magyar Iparmű kiállítás eredményeit. Eléveszi a’ ínybiráló választmány négy Rendbeli kitüntetéseit ’e a’ nélkül, hogy a’ kijelölést nyert egyéneket ismerné, csak amúgy neveik hangzata vagy isten tudja mi után indulva a’ nemzetiségek szerint lajstromozza. Az arany és ezüst emlékpénz (két első rendű jutalmak) nyeréséből egészen kizárja a’ magyart. A’ bronz emlékpénz — harmadrendű kitüntetésben — tán kegyes Szá­nalomból— egy fitográff részesil; végre dicsérő oklevelet 7 ma­gyarnak juttat. Összesen tehát 80 jutalomból csak nyolczat —v éjjen dézmát— enged a’ magyarnak osztályrészül a’ magyar Ij­ar­­mükiállitásban ! Végre igy szól a’ Lieb. Bole: ,,Ezen Ijjarmükiállitás is világosan megmutatta, hogy az ipar­tehetség és szorgalom a’ tulajdonképekni nervus rerum Magyarhon­ban nem a’ magyaroknál otthonos. Midőn tehát egy nép, melly a’ lakosságnak harmadát nem teszi, mellynek tagjai főleg eké­vel és legeltetéssel foglalkoznak , mellyel noha századoktól óta az ipartehetség és szorgalom ppéldányai gyanánt látja a’ németeket és szlávok­at maga előtt tündöklőtti s még sem ragadott meg az iparszellem, melly műveltségét azon két, őt minden tekintet­ben sokkal túlhaladott nemzeteknek köszöni, mégis hazáb­ban sok­kal számosabb szlávot és németet akar kényszerítei, hogy nemzetiségüket az ő keleti nemzetiségébe falasszák ; mit lehet ehez józanul mondani?“ — — Eddig a’ Siebenbür­­g e­r Bote. Van-e szerencsétlenebb törekvés, mint egy hazának polgárait a’ törvényekben sőt magában az életben is ismeretlen osztályokba' lajstromozni? Valljon Magyarhonban, tr melly — mint statisticusaink állitják —, több mint 20 nemzetiségeket ápol, a’ név hangzata fog­ja elhatározni mellyik nemzetiséghez tartozik ? Nem ismer-e a’L­i­e­­benbürger Bote lelkes magyarokat, kik a’ magy. nemzetisé­get és nyelvet any­jok tejével szivták­ be, és nevök német, és vi­szont nincsenek-e a’ szász nemzet tagjai közt le a’ köznépig tős­gyökeres szászok magyar névvel? Tele tudnánk tölteni néhány

Next