Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-01-24 / 7. szám

Megjelenik, az Erdélyi Il­radó és Nemzeti Társalkodó hetenként 4 kedden és pénteken. A­ Vasárnapi Újság minden kedden. Ára fr.- re mint háromnak együtt helyben 4 f. 48 kr. postán 5 f 32 kr. külön a két első helyben 3 f. 30 kr. postán 4 f. A‘ Vasárnapi Újság magában 1 f. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvételnek és pontosan közzé tétetnek. — Foglalat. E­r­d­é­l­y és Magyarország. Halálo­zás. Köszönet. Casinoi, répaczukor­­vári nagy­gyűlé­sek határnapjai. Szász mozgalmak. Állásunk tájékozá­­tása. Országgyűlés. Országgyűlési irományok. K­r­a­s­z­­na ( kormányszék­i rendeletek, magyar felirat sorsa.) Sz. Udvarhelyi borzasztó éjek. Magyarhoni dolgok. Hirlapvilág. Mosony- Lisotó— Nográd- Szatmárijai) a’ házi adó kérdése ’s ő­siség. Külföld: Spanyolhon. Era n­y hon. Afghanistan. Mine VCZCS, Károlfehérvári­­. pénz­verői műmester Szil­a­csek József ugyan­azon hivatalra a’ bécsi cs. k. főpénzverő ház­hoz neveztetett ki. Halálozás. Kővárvidéki Hosszufal­­va helységben f.­l­ó főkén hunyt el Teleki Imre grné szül. Brunsvik Káról­in­a. Elmondhatnék, mikép­p egyike vala az asszo­­nyi erény ’s szelídség ritka példányainak, a’ vidék jótevő angyala; de szavaink felett leg­­kiáltóbban jellemzi utósó tette, mit végemlé­kül hagyott a’ maradóknak. Csendes háziasság barátnéja kerülte a’ pazar fényt, ’s hagyomá­nyozná , hogy a’ temetési költség fejében Ko­lozsvárit a’ nőegyesület pártfogása alatti kis­dedóvó intézetnek ÍPMVCBI , a’ hosszufalvi iskolának szinte CífCIl arany fizettessék ki. Áldás hamvaira. A’ k­­oláhpiai aranyváltásnál Wagner Fridrik ellenőrködő írnok meghalt. WLÖSZÖfilCÍ. A’ kolozsvári casino ré­­gipénz gyűjteményét becses ajándékkal nevel­ték : N­a­r­á­c­z­i Farkas, Teleki Sándor gr., Incze Mihály, Szabó József és Lajos; miért az egyesület nevében köszönet nyilvánitatik Incze Mih­á­l­y felügyelő által. A’ kolozsvári C­a­sin­ónak idei félévi közgyűlése tartatik jan. 29k én délután 4 óra­kor, mellyre a’ részvényesek tisztelettel meg­­hivatnak, figyelmeztetvén azon részvényesek, kik kétszeri felszólításra is részvényüket be nem fizették, a’ kik szabály pontos teljesítésével . A’ kolozsvári r­é­p­a c­z­u­k­o­r­g­y­á­r­i egy­e­­s­ületnek közgyűlése tartatik jan. 28 án délután 4 órakor a’ Casino teremében, melly­­re a’ részvényesek személyesen vagy megbí­zottaik általi számos megjelenés végett tiszte­letűd meghivatnak.— Jan. 20-án 1843. m­ozgalm­ik. A Hasunk t­aj é­s a­z a s­z. A’ magyar nemzetiség, mint látszik, arra van kárhozva, hogy keblében ápolt minden idegen elemeket együtt ’s egyszerre lásson so­rompókban szemközt magával ’s víja ki éltét ’s jövendőjét, ha elég erős, vagy merüljön el, ha ereje megtörik. Sokat merengünk a’ jövő sötét képein ’s mélyen érezzük, mikép ,okunk nincs elleneink számát szaporitni. Szemeinket a’ szászokra ve­tők. Ok— igy gondoltuk magunkban — meg­­értendik hivatásukat, érezni fogják, mikép a’ magyar­ követség fe­nnmar­adás­uk egyedüli felté­­tele; hinni fogják, hogy a’ magyar saját föl­dénk nemzetiségének azorszáll­ásnál többet nem követel, mint mire számbeli súly, fokonkénti jogosztály s históriai emlékek jogositnak. Nem irigy­len­dik a szabad hóditmányt, mire nemze­tiségünknek miveltebb állása más nemzetiségek körében az értelem terjesztésével mezőt nyit. Mutatkozott is némi remény, keresztül küz­­döttük nem várt csillapultságb­an közelebb a magyar nyelv ügyét ’s feljogosítva lulj­ük ma­gunkat ,t­űrés­em és mé­rs­é­k­­­e­tért esdem­ Ön feleinkhez, hogy közelebb simulva egymás­hoz kezet fogva törjünk utat közös hivatá­sunk felé. Minél őszintébb akarattal járultunk e szövetség erősbüléséhez, annál komorabban lepett meg a’ váratlan keztyű­vetés. Keszek mindig baráti szövetségre büszkébbek vagyunk, hogysem felvétlen ,lássuk lábainknál heverni, mi fölhívás jeléül oda vettetek; minket illet most a’ komoly szó, kik mérsékletben elől kí­vántunk járni ’s kiket türelem nem hagy el könnyen; luk ismerjük e’ mozgalom forrását, ’s tudjuk ki a’ cselekvő es ki eszköz e komor játékban. Ha ki azt hinné, hogy az országos terem fölépítéséhez a’szász nemzetre kivetett 20.000 fr. rovatai kelté fel a’ mozgalmat, nagyon csalatkoznék. Hisz az választmányikig javasol­va, országgyűlésileg elfogadva volt reg, és még a’ következett föllépésről senki sem álmodék a’ szász követek közül, sőt nehezen tűltek a módot, hogy a’ múzeum iránti részvétből ki­hagyva látták magukat ’s komolyan gondolko­­zának önkéntes járulásra nemzetük részéről. Ki figyelmezett minden lépésökre; fogja ész­revenni, hogy azon alapítványok tárgyában ,— mellyek ellen később olly szenvedélylyel lép­tek fel, még az utósó eszközhöz is nyúltak ’s készeknek nyilatkoztak nemzeti pecsétektől megválni, hűtlenség büntetését szenvedni, —ezen alapítványok kezelésére minden vonakodás nél­kül egész nyugalomban tagokat választottak. Fedezte-e akkor fel valaki az ingerültség legpará­nyibb jelét? Reményeink perczenkint enyésztek, mint közeledék a’ szétosztás napja. Aggódva tekin­­ténk szerte, annyi biztatásból mit menthetnénk meg zálogul a’ nemzetnek munkálkodásunk vég­­óráiban. Egyedül ezen alapítványokra feszül­tek szemeink, itt mutatkozék még némi kilá­tás. Első vonakodó szóra elmondok „legye­tek mentek,­ hogy elhárítva legyen min­den ellenzés , elgörditve minden akadály; részt adtunk jogban ’s befolyásban, de nem a’ te­herben. Ekkor áll elő a’ szász követi kar ’s benyújt egy irományt, melly az olly gondo­san ápolt szent ügyet a’ nemzeti jogállás ké­nyes mezejére viszi át, hol vagy engedékeny­ségünktől veszélyes túlsúlyt várhat, vagy buz­gó reményeink egyedüli tárgyát a’ kibonyo­­lodás lehetlenségében halasztja el. Ez-e a’ viselet mit a’ ,szövetség£ szelleme kivált? Hol van jog köz- vagy magánviszony­ban , miből kizárta őket a’ magyar nemzet, azon nemzet, m­elly saját fajától tagadá meg a’ jogokat, mikben ők részesek? Melleik nem­zet — a’ magyar vagy székely,­ mellyik cate­goria — királyi hivatalosok, vagy követi rend,— vagy a’ kormányszék követelé-e valaha, hogy­­ O XJ 1 t . L­­egyezése nélkül törvény ne létezhessék? És a’ szebeni követ kirm­ondá, hogy rájok nézve — ha­tározni— megegyezésök nélkül— nézni lehet; és kimondá, hogy belügyeikre nézt akaratuk ellenére — nincs hatalmában intézkedni az or­szággyűlésnek. És kimondá ezt azon Öntudat­ban, miké­nő a’ többi nemzetek legparányibb kérdéseiben is— közhiedelmük szerint —• eldöntő befolyást gyakorolnak. *) Országos jegyzőkönyvünk és a’ különvé­lemény napfényre hozzák a’ törekvést, mihez magyarázat nem kell, ’s mire a’ múzeum ügye csak keresett alkalmid szolgált. A’ vihar le­csöndesült egy időre , de a’ koczka vetve van ; nem fog ártani néhány őszinte magyar szó u­tán közösen okulva jobban megértjük hivatá­sunkat, megismerjük állásunkat. Ki a’ magyarság jövendőjén aggódva, oll­y nemzetre veti tekintetét, m­elly közvetlen érintkezésben egy rokon nemzet tömérdek számához veti vállait, — tudnánk komolyan osztozni aggodalmaiban. De ki nemzetiségűn­­­­ket a’ szászok ellenében féltené, kik szinte­­ egy nagy ’s dicső nemzet erejére vetik sze­ll­meket,— azon csak szánakozni tudnánk. Tán s csak nem álmodozik: valaki dr. List német szál­lj litmányairól, melly évenként fél milliónyi új­­ erőt igér a’ szászoknak ? — A’ magyaroknak lu­fi vatásuk egyszerű, a’ mező m­elly­re állnak az? !i mit tolok emberiség , polgárisodás ’s mulaszt­­­­hatlan kötelesség követel, és nemzetiségökre­­ nézve megtettek mindent,mi leghatalmasb esz­­ij köz, hogy egyedül jogos módon sebes hó I­­ditmányokat mutassanak fel. Szólunk világo­s sábban. ,Hol a’ kórság,­­ott az orvosság is£ szól a’ közmondás. Kétszáz ezer polgár él a’ ki­rályi funduson — akár h­a úgy szeretitek mon­dani— szászföldön, melly föld előjogot ’s ki­váltságot nem tűr, hol polgári egyenlőség a’ társadalmi rendszer talpköve; de él most ki­szorítva minden jogokból, elzárva minden hi­vataltól, minden befolyástól ügyei intézésében, kitiltva minden mesterségből, mellyet a’ leg­vadabb ezédrendszer védelmez; ’s mig a’szász alkotmány kiváltságokat mint tartják, nem tűr, sehol és soha polgári jogokban az elnyoma­tást borzasztóbb alakban nem láthatjuk mint éjien e’ választott földön a’ szabadságnak. Országgyűlésünk előtt áll kiáltó szózata egy nép fájná­l, melly a’ szászokkal egy térre szorult ’s melly száma, ipara és nehéz körü­l­­zi mérnyek közt is kiküzdött vagyon­ossága által an­­­­­nyi sulylyal bir, csak akarjuk, hogy minden­­ nemzetiségünknek ellenséges irányt paralyzál­­j­­ón. Adjuk meg mit emberiség, polgárisodás é­s igazság követel számukra; egyes eseményeke­k­ből tudjuk, hogy nemzetiségünkhöz simulni is hajlandók, ők örömest beváltandják polit­iai jogokért nyelvünk azon igényeit, mire az az ! *) Mert m­eg kell jegyeznünk, hogy — noha a’ szász követek. Csak 22 főből állnak — de mint egy hites ném­et iró egy frank város lakóiról monda „csak egy letekből/­ ’s ni’ vélemények nagy megoszlásában 22 compact szavazat nem ritkán határozza el a’ kér­dés sorsit.

Next