Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-01-24 / 7. szám
Megjelenik, az Erdélyi Ilradó és Nemzeti Társalkodó hetenként 4 kedden és pénteken. A Vasárnapi Újság minden kedden. Ára fr.- re mint háromnak együtt helyben 4 f. 48 kr. postán 5 f 32 kr. külön a két első helyben 3 f. 30 kr. postán 4 f. A‘ Vasárnapi Újság magában 1 f. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvételnek és pontosan közzé tétetnek. — Foglalat. Erdély és Magyarország. Halálozás. Köszönet. Casinoi, répaczukorvári nagygyűlések határnapjai. Szász mozgalmak. Állásunk tájékozátása. Országgyűlés. Országgyűlési irományok. Kraszna ( kormányszéki rendeletek, magyar felirat sorsa.) Sz. Udvarhelyi borzasztó éjek. Magyarhoni dolgok. Hirlapvilág. Mosony- Lisotó— Nográd- Szatmárijai) a’ házi adó kérdése ’s ősiség. Külföld: Spanyolhon. Era ny hon. Afghanistan. Mine VCZCS, Károlfehérvári. pénzverői műmester Szilacsek József ugyanazon hivatalra a’ bécsi cs. k. főpénzverő házhoz neveztetett ki. Halálozás. Kővárvidéki Hosszufalva helységben f.ló főkén hunyt el Teleki Imre grné szül. Brunsvik Kárólina. Elmondhatnék, miképp egyike vala az asszonyi erény ’s szelídség ritka példányainak, a’ vidék jótevő angyala; de szavaink felett legkiáltóbban jellemzi utósó tette, mit végemlékül hagyott a’ maradóknak. Csendes háziasság barátnéja kerülte a’ pazar fényt, ’s hagyományozná , hogy a’ temetési költség fejében Kolozsvárit a’ nőegyesület pártfogása alatti kisdedóvó intézetnek ÍPMVCBI , a’ hosszufalvi iskolának szinte CífCIl arany fizettessék ki. Áldás hamvaira. A’ koláhpiai aranyváltásnál Wagner Fridrik ellenőrködő írnok meghalt. WLÖSZÖfilCÍ. A’ kolozsvári casino régipénz gyűjteményét becses ajándékkal nevelték : Naráczi Farkas, Teleki Sándor gr., Incze Mihály, Szabó József és Lajos; miért az egyesület nevében köszönet nyilvánitatik Incze Mihály felügyelő által. A’ kolozsvári Casinónak idei félévi közgyűlése tartatik jan. 29k én délután 4 órakor, mellyre a’ részvényesek tisztelettel meghivatnak, figyelmeztetvén azon részvényesek, kik kétszeri felszólításra is részvényüket be nem fizették, a’ kik szabály pontos teljesítésével . A’ kolozsvári répa czukorgyári egyesületnek közgyűlése tartatik jan. 28 án délután 4 órakor a’ Casino teremében, mellyre a’ részvényesek személyesen vagy megbízottaik általi számos megjelenés végett tiszteletűd meghivatnak.— Jan. 20-án 1843. mozgalmik. A Hasunk taj és az a sz. A’ magyar nemzetiség, mint látszik, arra van kárhozva, hogy keblében ápolt minden idegen elemeket együtt ’s egyszerre lásson sorompókban szemközt magával ’s víja ki éltét ’s jövendőjét, ha elég erős, vagy merüljön el, ha ereje megtörik. Sokat merengünk a’ jövő sötét képein ’s mélyen érezzük, mikép ,okunk nincs elleneink számát szaporitni. Szemeinket a’ szászokra vetők. Ok— igy gondoltuk magunkban — megértendik hivatásukat, érezni fogják, mikép a’ magyar követség fennmaradásuk egyedüli feltétele; hinni fogják, hogy a’ magyar saját földénk nemzetiségének azorszállásnál többet nem követel, mint mire számbeli súly, fokonkénti jogosztály s históriai emlékek jogositnak. Nem irigylendik a szabad hóditmányt, mire nemzetiségünknek miveltebb állása más nemzetiségek körében az értelem terjesztésével mezőt nyit. Mutatkozott is némi remény, keresztül küzdöttük nem várt csillapultságban közelebb a magyar nyelv ügyét ’s feljogosítva luljük magunkat ,tűrésem és mérséketért esdem Ön feleinkhez, hogy közelebb simulva egymáshoz kezet fogva törjünk utat közös hivatásunk felé. Minél őszintébb akarattal járultunk e szövetség erősbüléséhez, annál komorabban lepett meg a’ váratlan keztyűvetés. Keszek mindig baráti szövetségre büszkébbek vagyunk, hogysem felvétlen ,lássuk lábainknál heverni, mi fölhívás jeléül oda vettetek; minket illet most a’ komoly szó, kik mérsékletben elől kívántunk járni ’s kiket türelem nem hagy el könnyen; luk ismerjük e’ mozgalom forrását, ’s tudjuk ki a’ cselekvő es ki eszköz e komor játékban. Ha ki azt hinné, hogy az országos terem fölépítéséhez a’szász nemzetre kivetett 20.000 fr. rovatai kelté fel a’ mozgalmat, nagyon csalatkoznék. Hisz az választmányikig javasolva, országgyűlésileg elfogadva volt reg, és még a’ következett föllépésről senki sem álmodék a’ szász követek közül, sőt nehezen tűltek a módot, hogy a’ múzeum iránti részvétből kihagyva látták magukat ’s komolyan gondolkozának önkéntes járulásra nemzetük részéről. Ki figyelmezett minden lépésökre; fogja észrevenni, hogy azon alapítványok tárgyában ,— mellyek ellen később olly szenvedélylyel léptek fel, még az utósó eszközhöz is nyúltak ’s készeknek nyilatkoztak nemzeti pecsétektől megválni, hűtlenség büntetését szenvedni, —ezen alapítványok kezelésére minden vonakodás nélkül egész nyugalomban tagokat választottak. Fedezte-e akkor fel valaki az ingerültség legparányibb jelét? Reményeink perczenkint enyésztek, mint közeledék a’ szétosztás napja. Aggódva tekinténk szerte, annyi biztatásból mit menthetnénk meg zálogul a’ nemzetnek munkálkodásunk végóráiban. Egyedül ezen alapítványokra feszültek szemeink, itt mutatkozék még némi kilátás. Első vonakodó szóra elmondok „legyetek mentek, hogy elhárítva legyen minden ellenzés , elgörditve minden akadály; részt adtunk jogban ’s befolyásban, de nem a’ teherben. Ekkor áll elő a’ szász követi kar ’s benyújt egy irományt, melly az olly gondosan ápolt szent ügyet a’ nemzeti jogállás kényes mezejére viszi át, hol vagy engedékenységünktől veszélyes túlsúlyt várhat, vagy buzgó reményeink egyedüli tárgyát a’ kibonyolodás lehetlenségében halasztja el. Ez-e a’ viselet mit a’ ,szövetség£ szelleme kivált? Hol van jog köz- vagy magánviszonyban , miből kizárta őket a’ magyar nemzet, azon nemzet, melly saját fajától tagadá meg a’ jogokat, mikben ők részesek? Melleik nemzet — a’ magyar vagy székely, mellyik categoria — királyi hivatalosok, vagy követi rend,— vagy a’ kormányszék követelé-e valaha, hogy O XJ 1 t . Legyezése nélkül törvény ne létezhessék? És a’ szebeni követ kirmondá, hogy rájok nézve — határozni— megegyezésök nélkül— nézni lehet; és kimondá, hogy belügyeikre nézt akaratuk ellenére — nincs hatalmában intézkedni az országgyűlésnek. És kimondá ezt azon Öntudatban, mikénő a’ többi nemzetek legparányibb kérdéseiben is— közhiedelmük szerint —• eldöntő befolyást gyakorolnak. *) Országos jegyzőkönyvünk és a’ különvélemény napfényre hozzák a’ törekvést, mihez magyarázat nem kell, ’s mire a’ múzeum ügye csak keresett alkalmid szolgált. A’ vihar lecsöndesült egy időre , de a’ koczka vetve van ; nem fog ártani néhány őszinte magyar szó után közösen okulva jobban megértjük hivatásunkat, megismerjük állásunkat. Ki a’ magyarság jövendőjén aggódva, olly nemzetre veti tekintetét, melly közvetlen érintkezésben egy rokon nemzet tömérdek számához veti vállait, — tudnánk komolyan osztozni aggodalmaiban. De ki nemzetiségűnket a’ szászok ellenében féltené, kik szinte egy nagy ’s dicső nemzet erejére vetik szellmeket,— azon csak szánakozni tudnánk. Tán s csak nem álmodozik: valaki dr. List német szállj litmányairól, melly évenként fél milliónyi új erőt igér a’ szászoknak ? — A’ magyaroknak lufi vatásuk egyszerű, a’ mező mellyre állnak az? !i mit tolok emberiség , polgárisodás ’s mulaszthatlan kötelesség követel, és nemzetiségökre nézve megtettek mindent,mi leghatalmasb eszij köz, hogy egyedül jogos módon sebes hó Iditmányokat mutassanak fel. Szólunk világos sábban. ,Hol a’ kórság,ott az orvosság is£ szól a’ közmondás. Kétszáz ezer polgár él a’ királyi funduson — akár ha úgy szeretitek mondani— szászföldön, melly föld előjogot ’s kiváltságot nem tűr, hol polgári egyenlőség a’ társadalmi rendszer talpköve; de él most kiszorítva minden jogokból, elzárva minden hivataltól, minden befolyástól ügyei intézésében, kitiltva minden mesterségből, mellyet a’ legvadabb ezédrendszer védelmez; ’s mig a’szász alkotmány kiváltságokat mint tartják, nem tűr, sehol és soha polgári jogokban az elnyomatást borzasztóbb alakban nem láthatjuk mint éjien e’ választott földön a’ szabadságnak. Országgyűlésünk előtt áll kiáltó szózata egy nép fájnál, melly a’ szászokkal egy térre szorult ’s melly száma, ipara és nehéz körülzi mérnyek közt is kiküzdött vagyonossága által annyi sulylyal bir, csak akarjuk, hogy minden nemzetiségünknek ellenséges irányt paralyzáljón. Adjuk meg mit emberiség, polgárisodás és igazság követel számukra; egyes eseményekekből tudjuk, hogy nemzetiségünkhöz simulni is hajlandók, ők örömest beváltandják politiai jogokért nyelvünk azon igényeit, mire az az ! *) Mert meg kell jegyeznünk, hogy — noha a’ szász követek. Csak 22 főből állnak — de mint egy hites német iró egy frank város lakóiról monda „csak egy letekből/ ’s ni’ vélemények nagy megoszlásában 22 compact szavazat nem ritkán határozza el a’ kérdés sorsit.