Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-01-31 / 9. szám

K­olozsvár­tt Megjelenik az Erdélyi Iiiradó es Nemzeti Társalkodó h­etekkelit kétszer, kedden és pénteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Ára félévre mind a’ háromnak együtt helyben 4 F. 48 kr. postán 5 F. 12 kn külön a’ két első helyben 3 f. 36 kr. postán 4 F. A’ Vasárnapi Újság magában 1 F. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvételnek és pontosan közzé tétetnek. — Fofflalah Erdély és Magyar bon. Kinevezé­sek. Szózat komoly ügyben. Farkas Sándor síremlé­kére adakozások. Országgyűlés (jan. 16ki ülés , előle­­ges. ) Országgy. iromány (k. leirat a’ lajstrom tár­­gyában.) Kolozsvári napló. Erdélyhoni Flirlapvilág (a’ Gazeta de Transsilvania a’ magyar sajtóról.) Ká­roly fejérvár (a­ biró széktörés Tüntetése elöl szala­­dással menti magát.) V­isszaemlékezés a’ esi­­­i köz­gyűlésről. Igazitás. Magyarhoni dolgok. Vas- Fejér közgyűlései. Nemzeti Társalkodó: me­zei rendőrségi t. czikk vége. K­ül­föl­d. Portugal, Spanyolország. Afghanistan. Anglia. Frankhion. Elegy. H­i­rdetmények. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Kinevezés. Az erdélyi mangu kis­ kormányszék méltóztatott cs. sz. királyi Bors György ’s malomfalvi Szász Ferencz előlép­tetésükkel ürességbe jött tartományi pénztári­­tiszti hivatalokra n. baczoni Incze József s H i­r­­ i­n­g Leopold Károly tart. főbiztos­­sági r. írnokokat, valamint főkormányszéki fi­zetéses r. írnokká T­örök Elek urat kinevezni, 1 % é % A­T k­om­oly ügyben. Törvényhozásunk napjai hallyatlanak, a nemzet egyetemes munkásságának végórája ma holnap itt, ’s majdan ha számot vetünk önma­­gunkkal azok felett’, mikben munkálódtunk ’s miket elhallgatunk, mikben jobb jövendőre re­­ményt mutatunk és mikben reményt fojtot­tunk el mert nem tevénk semmit, egy ügy fogna kiáltva szólni a’ következő korhoz, ha nem sietünk férfias felszólalással bár némi ki­látásra földeritni egy társnemzet csüggedezé­­seit, ’s ha e’ törvényhozási szak is elvonulna a’ nemzet felett a’ nélkül, hogy a’ részvét ’s jó szándék meleg hangján ne szólnánk anny­i elnyomott polgár béke tűrés­éhez. Hiában őrizzük gondosan a’ fátyolt, melly állapotaink komor arczát födi, ez legfölebb a’ meglepetés veszélyeit idézi elő. Az elnyo­mott erő láttatlan is munkás, ’s minek meg i­­dején megragadva irányt adhatunk ’s üdvös térre vezethetjük, hol közös czélunkra mun­kás lehet, később elsodorhat. Egy társnemzet felénk önkényt simuló rokonszenvéről van szó, mellyet nemzetiségünk, fejedelmünk, alkotmá­nyunk javára szorosan kell csatolni magunk­hoz, melly hitet még ápol keblében, melly­­nek bizodalma még nem hanyatlott irántunk , melly bár a’ nemzetiség és vallás egysége hatal­mas kötelékeivel függ össze tőszomszédinkkal, kiknek hazája fontos szerepre játszik hivatva, de kiket mégis polgárisodásunk magasb állása, értelmi felsőbbség, ott nélkülözött szabad al­kotmány jótéteményei erősebb lánczokkal fog­nának csatolni hozzánk, ha elég erősek va­gyunk teljesülést, életet adni szent törvénye­inknek, igazságnak ’s ezekkel egyesült fejedel­mi akaratnak. Előttünk hever egy iromány, melly most jutott kezünkbe, kiáltó panasza két főpásztor­­unk, kik öröklött kötelesség hő érzetében szól­nak segélyért törvényhozásunkhoz. Kétszáz­ezer polgártársunk keserveit tárják föl előttünk. Nem áldozatot féltékenyül őrzött kiváltsága­inktól, nem osztályt előjogainkból, nem ret­tegett újítást, vagy idegen erők félt emancipa­tio­j­át kérik tőlünk. A’ törvény régi de nem avult, mert szárnyai alatt e’ napokban is egyik társnemzet félelmes állást von törvényhozá­sunk ellenében. Amaz irományt forgatva meg­rendül a’ kebel, ’s megdöbbenve kell magunk­ba szállni ha megértjük mik történnek saját ke­belünkben ’s mikint törik meg törvény, szent hagyomány, fejedelmi parans, emberiség, ’s minden tekintély hatalma egy parátnyi nemzet egyesült akaratán. Érintők messziről lapjaink minapi számában, mennyi fontosság rejlik ez ügyben számunkra nemzetiségünk szempontjából. Feledjük — ha úgy tetszik—­­ mit emberiség szava, polgáriso­­dás szelleme, természet örök törvénye — so­kaknak félt hangok — követelnek tőlünk; te­kintsük az ügyet önfentartási, 11­emzeti erősbüt­l­é­­si, önhaszon, Önérdek szempontjából. ’S bár tudnak a’ sokoldalúsig követelő Szükség pa­­rancsszavát előtüntetni olly világosan mint ó­­hajtanak, hogy a’keserű tanúság, mi napjaink­nak föntartva jön, sikertelenné enyésznek any­­agi feledésük árjába. Nemzetiségünk megóvá­sa, napjaink feladata, m­itől életünk föltételes. Megnyerni e törekvésünknek minden erőt, ki­mutatni szövetségünk áldásait, a’ legsikeresbb eszköz; de ha e’ munkásságban reményeink hanyatlanak, jó eleve olly súlyról gondolkozz­ni, melly lebilincselve tartson ártalmas törek­vést, Önfentartási kötelesség. Az idő és tér egyh­ázit kényszerít felvett tárgyunkról — melly most merűlt föl napi sző­nyegre — csak legrövidebb érintésekben szólni. Szolgáljon ez csak figyelmeztetésül; ezentúl gyak­rabban lesz módunk a’ szász földi polgári vi­szonyok felett a’ süni fátyolt felemelni. A’ tér, mellyet Erdélyben a’ szászok lak­nak, törvény, adománylevelek, ’s ősi rendszer szerint egészen a’ polgári szabad birtok ter­mészetét ölti magára. Nem ismer az születési előjogokat, ’s mind azt, m­it ennek fentartá­­sára a’ leleményes emberész felfedezett. Ma­gánjogi és közigazgatási tekintetben a’ szász­föld egy kir. város terjedtebb institutional bits Hiában erőlködék a’ magyar szellem, helyha­tósági­ hajlamot eléidézni, a’ külső formák lel­ketlen váz gyanánt tűnnek fel, mert a’ központo­­sulási törekvés mindig uralkodó volt és jön alapja az annyiszor emlegetett szász bureaucratiának A’ szászok lakhelye szabad föld ’s sokan hiszik ígéret földének,,,cujus ea est natura, ut incolae ejus nominem,praeter principem, dominum agno­scant“ mint egy­­kir. rendelet mondja, ’s a’törvé­nyek biztosítják. Ott birtokot kiki örökösen vehet ’s adhat, a’ közterheket egyiránt viselik, közjo­gokban egyiránt részesek, az ipar ’s kereske­dés mindenkinek nyitva áll, lakói egyenlők törvény ’s egymás előtt „natura enim ejus di­versitatem jurium excludit“ szól egy 1820 ki. kii parancs; szóval egész Amerika kicsiben.—Igen, illyennek kellene lenni a’ szászföldnek törvé­nyeink szerint ; de ha belsejébe tekintünk a’mint van, sehol az elnyomás kiállóbban nem szól mint épen Ott, hol törvény, adománylevelek, an­­nyi fejedelmi parancsok daczára a’ vendégek uraivá lőnek az őslakosoknak. 1859 ben készült egy hiteles összeírás; e’ szerint a’ szászföldet 198,048 oláh, 167,147 szász lakja. Most az arány még kedvezőbb az első­­nek, mert egy szapora nemzet jó hasonlításba népességben csökkenő nemzettel. A’ ,Varos us­que ad Borait unus sit populust mond II End­­re; mind e’ mellett a’ szászföldön lakók, magya­rok és oláhok, nem csak minden képviselet­ből, és kerületi hivatalokból kizárva élnek, sőt falusi elöljárósághoz is nehezen jutnak - mesterség és kereskedés egészen a’ szászok ki­záró tulajdona, hova beférkőzni meghiúsult eddig minden kísérlet, teljesütlen hangzott el minden felsőbb parancs. A’ hét úgynevezett nemzeti pénztárba mindenki adózik, de minden segedelmezések, nevelés, iskolák, kizárólag csak­ szászok számára állitatnak, a’ többi nemzetbel­beknek Csak a’ fizetésben van részök. Közha­szonvételekből mint erdőlés, korcsma, ezek ki­­záratnak, mert az a’ szászok tulajdonává vált. És ime ez a’ jogállapot képe a’ szászföl­dön néhány vonalban. Ezért kell tehát a’ cu­riatum votum? ezért vitatják, hogy az ország­gyűlés belügyeikre nézve—megegyezésük elle­nére — nem intézkedhetik. Ha az országgyű­lés hivatását megérti, mód van kezében polgári emancipatio áldásait cserébe adni nyelvünk ’s nemzetiségünk azon igényeiért, mellynek elle­nében a’ szászok most a’ holt latint olly ki­törő szenvedélylyel védelmezik. Farkas Sándor síremléke tárg­g­y általi harmadik közlés. Adakozások­, IIs. Szatmár megy­ében 16) Nagy Elek urnái: Asztai Mihály 2 f. Horváth Dénes 20 kr. Taby Károly 20 kn Tolnay An­tal 20 kr. Peley József 20kn Gyulay Antal 20 kr. Kende Gusztáv 1 f. Mándy Bertalan 20 kr. Lu­by János 1 f. ifj. Mándy Péter 20 kr. Preisz 20 kr. Mándy Elek 20 kr. Boros Bá­lint 20 kr. Kerekes István 20 kr. Daróczi Bá­lint 20 kr. Luby Zsigmond 1 f. Pap Endre 1 f. Nagy Elek 4 f. Pillér Károly 2 f. Ösz­veg 16 rft ezüstben 17) gr. Haller Lajos urnak prof. Brassai úrhoz küldött adománya 5 rfr. ezüstben. IS) Kolozsvári könyvárus ifj. Tilsch János úr adománya 1 arany Tord­á­n 19.) T­or­davár megyei a­l­i­s­­p­á­n S­i­m­o­n A­n­d­r­á­s u­r­n­á 1: Lázár Antal A. Járából i­f. Simon András 1 f. öszveg 2.f. Az ezúttal közlettek öszvege 21 rft. e­­züstben ’s 1 arany, melly az előbbiekével te­­s­en összesen 370 rftot, 50 kft ezüstben ’s 2 arany­t. Igazitás. Érd. Híradó 7. sz. 34 lapja 2dik szelete 24ik sorában Vértesy után is. helyett olv. 1. f. Kolozsvárit januar. 26kán 1843. közli V­i'­i­z­a János , bizt. jegyző.

Next