Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-07-04 / 53. szám

in , ( 'sík szék ()'■!•, “(Si n­dviiri ! ~ ‹ -1 ¡ ■ »si .i-Lapjainkra előfizethetni minden cs. királyi jmstahivatalnál , úgy N. Enytrden Vajda Dániel, M. V­asarhel­y ( Moos Ltv.í Tankot Albert N. Szebanbeit ev. ref. ]»ajd Izsák Elek, Debreczenben Szabó János uraknál. Ku­llarlomanji olvasóink a’ bé hivatal utján rendelhetik meg Jakjaink tr , rT. , , , JKIŐI­ZCtííSi­KIk? SZÍIETI­­Mirály­: Érd. Híradóra hetenkint 6 ív 4 for. j­p. — Vasárnapi Újsággá! Sietenkint 4 ív 6 Гог. 12 kr. Vasárnapi Újság dija 1 for. 3­ kr. pp. Hirdetés díj minő­­n sor 2 kr. p. p. Ford­ítunU Erdély is Ma­i V­a­rt»r­a/, a R. Ve­zére/Alt (Kisdedóv­i és elemiskolák.) Krasz­name­­gye közgyűlése (kom­iinyszéki rendeletek e* **) t.binik viílesztéssa.) Szíts/.Vitros (kibékülés.) Zarándi egy lm/. kerület gyűlése. Megvár I­­on­i dolgok: Ors/.Híz­­gyű­lés* Pestmegye közgyűlése (pótlóntasitás.) kül­föld: Spanyolország. Anglia. Franklion. Sveczia. Hirdetések. Hilllín­lí,S­ÍIAÍÍVARORSZifí. Kisdedóvók és elemiskolák. Új fél év kezdődik ,s az Erdélyi Híradó olva­sója a’ közelebbi bucsuzások és beköszöntések következtében kíváncsikig tekint a’ vezérczikk utolsó hasábja alá — okulandó a’ névről vagy bélyegről. Inkább bizony ha alá akar nézni pillantson egy csinos papucsra (komoly urak­­ ne csapják le lapunkat, majd szólandunk ko­molyul is — untig) — mert itt úgy sem lát e­­gyebet egy Z-nél, az Y-nak természetes suc­­cessoránál. Hanem én magam, obscurus , nagy lelkűileg segítek kandiságán, ’s jellem­zem magamat: mi szolgáljon egyszersmind be­mutatásul is, mert meg lehet hogy ottan ottan találkozandunk a’ Híradó tanácsteremében. Én — laZarus benedek — jó születésű — sem igen fel, sem igen alá,— jus Le milieu — ifjú ember vagyok. —-------— — tandem custode remoto cereus in vitium flecti, monitoribus asper, utilium tardus provisor, sublimis, cupidusque, et amata relinquere pernix. Két vonást elfeledő Horatius: az őszin­teséget és — к о г s z e 11 e m m­éli ellenke­zést. Az elsőnek világos jelét adom­, midőn kölcsönzött jellemzésemet, mire díszes magyar öltözetbe kevesen ismertek volna, rococo la­tinba adva nyíltan elismerem pava tollaknak. A’ másodikra tudom sokan csóválják a’ feje­ket, de uraim úgy van az mégis. Lássák!! a’ jelenkor hősei a’ közép korúak , aetas, animusque virilis­. Az öreg nem annyira laudator temporis acti, mint castigator censorque praesentis és ez i­­ránti gyűlöletében, mivel a’ régit nem hozhat­ja vissza, inkább az újhoz kap. Az ifjú, ter­mészet szerint a’ haladás ösztönevei bir; de minthogy a’ világon minden körben megy — talán még a’ planéták is — nem csuda, hogy . Hiúsága csupa elhaladásból vissza is lép­ Az aristocraticus Francziaországban a’ legelső democraták az aristocratia diai valának; a ja­­cobinismus culminatioján a’ „jeunesse deré“ leg­első cseréle zászlót. A’ fiatalság és vénség e’ szerint a’ jelen elleni küzdésben összetalálkoz­nak. száznépekben is nem természetes és úgy tapasztalt szövetségesei-e a’ nagy szülők az u­­nokáknak ? Elég ez, mind a’ paradoxon engesztelésé­re, mind, ha ollykor a’ visszalépés bűnébe ta­láltatnám, m­éntségemre vagy inkább igazlasomra. Czélein — a sz­erkesztős'.'g engedelmevel és helyben hagy I­á v­a­l — az Hiúságot vezérelni. Az öregek a’ feljebb mondott és más okok­ból is illannak santikainak; azon korról melly commisisse cavet, quae mox mutare sa­­j borét s már ki mondtuk reménytelenségünket a ha­ladás dolgában. Egyébiránt szokatlanságból, tapasztalat­lanságból , készületlenségből származó botlásai­mért, okoskodásaim hiányaiért, előadásom da­rabosságáért fiatalságom könyörgi a’­n. közön­ség engedékenységét. S ’­u­m cuique ! A kisdedóvó intézet ügyének ama buz­gó és sikerrel fáradozó munkása Wargha Ist­ván a’ nélkülözhetlen „A’ szegény ember és gyermekei“ czimű könyvében**) következőleg nyilatkozik. — „Már innen is láthatni, mennyivel fid­­­ vességesebb a’ kisdedóvó intézet gyermekeink­re nézve a’ közönséges iskoláknál ,“ —- es ismét: — „Innen lehet látni, hogy szegény em­­berre nézve az óvó iskola kimondhatatlanul­­ szükségesebb, mint az eddig szokott iskolák,­­ mert kisdedóvó intézetben olly gyermekei nem , vehetnek , kik még bajára vannak ; az iskolá-­­­ban piedig, kiknek már hasznát is vehetne.“ Mielőtt az olvasó azon gyanúba jöhetne ? hogy jelen czikkünk a’ kisdedóvó feletti, vagy talám— Uram őrizz meg a’gondolatától is — elleni polémia leendhez — sietünk nyilvánitni, hogy a’ jelennel legelégedetlenebb, a’ legnyar­­galóbb haladó ember is, a’ kérdésbeli megbe­csülhetetlen jótékonyságu üdvös intézeteknek csak buzgó pártolója lehet; már azért is , mert ezeknek még csak jövendő jük vagyon. Nem kérdezzük W. úrtól, mit ért a’ „k­ö­­zönséges iskola“ kitételen, mellynek epi­­thetuma némi kisebbítő értelmet látszhatnék magában foglalni, minthogy a’ második idé­zetben, határozottabb kifejezésben adja tud­tunkra véleményét, miszerint a’ „közönséges iskolák“ alatt egyszerűen falusi v. városi e­­lemiskolákat ért. *) Kénytelenek vagyunk megjegyezni , hogy ezen helyben hagyás a' küzlött czikkek szelleté­nek csak egészére terjedhet ki, mi ha nézetünkkel m­egyez­nék el sem fogadnék. De dolgozó társaink minden egyes nézeteit magunkéinak természetesen nem vall­hatjuk. •— S z e r­k. **) Én népszerűtlen népiróinknak , kiknek előbb Franki­innál legalább négy­anas évet kellene töl­te­ni fö­l, munkáit éppen nem ízlelem. A megrótt hely isme­retére a­ Vasárnapi Újság által juték s ebbe is csak azóta bukkantok ollykor ollykor, mióta az Athenae­um és Pesti H­­ 11 - ra bizonyossá tettek, hogy nem „népszerű.“ De ugyan, pedimtismus hosszú lére fel­eresztve, Kölcsey és csárdái féle stylus tarkán össze­keverve, a La Mennais flosculusokkal felc­ifrázva, valljon népszerűekké teszik-e úgynevezett népköny­veinket . de éppen ezen második idézetbeli kife­jezés még élesbé teszi azon ellentétet, mel­­­lyert az egész kivonatos értekezésem szövegé­vé kell lennem. Hogy W. ur „köznép számára“ írott köny­­vében a’ kisdedóvó intézeteket azon oldalról jellemze , mellyről olvasói előtt legérdekesbekké, sőt fontosbakká teheté, az nemcsak csekély ja­vallatomat, hanem magasztalásomat is igényli. De hogy világosan festett képe mellé az elem­­iskolát árnyékul állttá, azt semmikép hely­ben nem hagyhatom, sőt gondolom elmarad­tás mások is velem együtt óhajtották volna. Ha egy gazdasági író a­ töltögető eke szá­mos jogalmait előszámlálván , ajánlatát ezen fel­szólítással végezné: „na hát gazda társaim, hányjátok félre a szántó ekét ’s vegyelek töl­­tögetőt.“ Mi lenne?— Legfeljebb ki nevetnék a’ gazdatársak. Na de, mint mondám, vitatkozni nem a­­karok, annyival inkább, mivel nem a’ „köz­nép számára“ írván, kisdedóvókat fölebbi u. m. országos szempontból tekintve , a’ W. úr szavai csak alkalmat szolgálatának , hogy kisdedóvó intézetek és az elemiskola közti vi­szonyokat vegyem vizsgálat alá. Bár mi mélyenhatók és idvesek is valamelly intézet jogalmai az egyesekre mint egyesekre nézve, még csak abból korántsem következik hogy azon intézet országos érdekkel is bírjon. Jól megértsük , nem mintha a’ tag jólléte az egész test jóllétével kapcsolatban nem volna; nem mint­ha a’ tag fájdalmát az egész test nem érezné. Hanem az érzéstől a’ gondolko­dásig ’s innen a’ telleges beléelegyedésig nagy hézagok vannak. TV. Henrik azt óhajjá, hogy bár minden alattvalójának fazakában egy tyúk főhetne (egy­­szer-é vagy hatszor egy héten , nem jut eszem­be vagy tán nem is írják); ellenben Voltaire azt kéré a’ régens herczegtől, hogy ételéről ’s szállásáról ne gondoskodjék. Alkalmazzák , uraim, e’ példákat a’ hogy tudják, én csak azt mondom , hogy vannak oll­y érdekek , m­ely­­lyeket bízvást az egyének gondoskodására hagy­hatni, ’s vannak ollyak, mellyekre nézve ezt tenni veszélyes lenne; részint azért mivel el­mulasztásuk veszélyt hozna a’ társaságra; ré­szint mivel nem lehet feltenni, hogy szüksé­geit minden egyén olly közel és sürgetőleg érezze, vagy ha érzi is, nincs módja óhajtá­sának eleget tenni; részint végre mivel azon szükségek kielégítése közerőt igényel. illy érdek a’ növelés. De mielőtt a’ há­rom részintet reá illesztenek, szóljunk egy pár szót a’ növelés, t. i. a’ nép­, az or­szágos növelés czéljáról országos tekintetben. Ne féljenek, nem teszek én úgy mint a’ gyű­lési szónokok , kik röviden szólnak vagy v óráig. Az országos növelés czélja semmi sem egyéb, mint azon eszméknek, mellyeknek nem

Next

/
Thumbnails
Contents