Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-01-04 / 314. szám

_ , ---------- — . .................- " .........——....—— — ——— . . ELŐFIZETÉS IRÁNTI FIGYELMEZTETÉS. ■• * • , , Az „Erdélyi Hiradó“-nak, mely ezután is eddigi szellemében és modorában reend szerkesztve, ’s hetenkint négy tömött nyo­matú íven jelenik meg, félévi díja jelen 1848. év első felére is az eddigi marad, u. m. postán küldendő példányokért h­at rft. Kolozsvárit Öt rfl .46 kr. ezüst pénzben. ..x .V „Kolozsvári H é t i t u d ó s i t á s p ka, melynek tartalmát rendes hirdetményeink rovata teendi, félévi ára házhoz hordással ittiSZ­C/OT erüMT/en: lj előfizetőinknek lapunk azon számaiból, melyekben a’ szentesitett tön­ényczikkeket közöttük egy-egy példánynyal fogunk kedveskedni. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , a’ magyar hazán kívül járandó példányokra, csak a‘ bécsinél. Ezeken kiv­ül N. Enyeden Vajda Dániel, M. Vásárhelyt Moos István és Dobolyi Sándor; N. Szebenben Pécsi János, ügyvéd; Udvarhelyszékein Gálfi Mihály; Sz. Udvarhelyen Szabó György; Kézdi-Vásárhelyt Kovács Dániel, ügyvéd; Brassóban Pávay Vajna János, könyvárus; Zilahon Deáky Samu, ügyvéd; Sz. Somlyón Szathmaári Dániel, ügyvéd; Tordán Tarsoly Gergely; Déván Sükösd Sámuel, lelkész; S. Szentgyörgyön Haurich József; Csikszékben Puskás Fer­ uraknál. A’ cs. k. postahivatalokat és előfizetésgyűjtő urakat szívesen kérjük az előfizetők neveit lakhelyük utolsó postaállomásával, tisztán kiírva sietőleg beküldeni, hogy a’ nyomtatandó példányokat ahoz képest intézhessük. Az Erdélyi Iliradó szerkesztősége. T­artalom. Erdély és Magyarország:­­ jö­vi tisztelgés. (JVi­szlii­. Boldog 11 j■ • 'eL ! L'jönez állítás. Kolozsvári napló. A ma vos-, Idtarh­ely- és C’siknzékek közgyűlései. Magjai honi dolgok. Hirfís­­zer. Külföld. II. Társalkodói ( Sz erepitésügy. 111. Ész­revételük. Régiség.) Hirdetések. ERDÉLY ÉS­ MRÉV ÍRORSZÁG. Újévi lisyjefecs. Ez év első nap­ján is, mint minden ily alkalommal, miután a felsége­­s a’ I. uralkodóház hoszszú és boldog életéért, hű alattvalói minden hitfelekezetű­ egyházakban buzgó imát emeltek a’ királyok királyához, a’ kir. főkormányszék r. cath. püs­pök ura. Kovács Miklós ur ő excja vezér­lete alatt, úgyszintén a’ Kolozsvárit létező egyházi, polgári és katonai tisztikarok kor­mányzó gr. Teleki József ó nmlgához mentek felséges fejedelmünk ’s a’ uralkodóház iránti hodoló tiszteletüket ’s legbuzgóbb jóki­­vánatukat nyilvánitni. Ő nmlga lelkes örömmel fogadta az érzelmek nyilvánítását, ’s ő felsé­ge szent­séges színe elébe juttatását ígérte. A tisztelgő testületek ő­nmaga iránti őszinte ki­vonatukat is kijelentették. Az nap estvéjén a’ kormányzó ő exljánál fényes estvély volt. illiaria k­hiz­ 1), austriai cs. kir. főher­­czegnő, felséges fejedelmünk nővére, Parma, Piacenza, Guastalla tartományok feje­delemnője,­­s egykoron a’ világ egyik legdi­­csőbb trónján ült császárné, megszűnt élni. A’ földi nag­yságokkal gúnyolódva küzd’­ múlan­dóság a’ hatalom emberét, ki néhány perczig Európa sorsát markában tartja vala, egy ma­rok porrá hum­asztá; ennek fiát az érte esen­­gő anyai kebelből kiszakasztá, ’s most dec. 1zta az anyai kebel fájdalmas dobogását vég­képpen megszüntető. E nagy vesztés külső gyá­szát a’ felséges udvar hét hétre határozta, ben­ső gyásza határozatlan , mert határtalan. gie&Bíloff líjével! Egy évet ismét birodalmába hódita a’ történészet a’ napi ese­ményekkel bibelődő hit lapirodalom köréből ; egy évvel idősebbek vagyunk már, mint ma egy é­­ve valánk, ’s ha nem voltunk akár elfogultak, akár figyelmetlenek az ólai események iránt, tapasztalat dáltabbak , okultabbak is lehetünk. Erdély az 1847-ik év alatt igen sokat élt, ha H.Z életet nem a’ naptárból, hanem cselekvények u­tán mérjük .... Ma egy éve, többi költ, azon reményün­ket is nyilvánítók, hogy az Érd. Hír­adó múlt évi folyama nagy dol­gok megírására fog egykor a’ tör­té­ne­tirónak kútfőül szolgálhatni. Menynyiben valósult reményünk, tanúsítják a­­zon események, melyeknek hirdetői valánk; de csak félig tanúsítják még, mert a’ kimondott igéknek testté kell válniok előbb, hogy alapos ítéletet hozhassunk felettük. És mi, ingerked­­jék bár menynyit velünk egy vezértelen álla­potra jutott pályatársunk , habár sohasem ta­gadtuk, miképp nem egy hő óhajtásunk hiúsult meg a közel múltban, nem egy édes remé­nyünk tűnt el későbbi jövők távul eső régióiba, nem vagyunk oly elfogultak, hogy ne méltá­nyoljuk a’ jót, nem oly sikerhez szokottak, hogy a’ haládás ügyének bármily parányi acquisitioit örömrepesve ne üdvözöljük és nem oly­eszély­­telenek, hogy azt is, mi talán veszteseink közé számítható, utilizálni ne iparkodnánk. Igen, is­mételjük : Erdély az 1847-ik év alatt sokat élt, mert alkotmányos kifejlődésé­nek régóta zátonyon veszteglő ha­jója egy mozdulatot tett ,s miután ezt tette, keletre vagy nyugotra okvetlen mozognia kell, mert a horgonyok vasát megemésztette a’ rozsda, kötelei elrothadtak a’vízben,’s nincs emberi erő, mely képes legyen a’ sik tenge­ren megállapodást eszközölni. A’ szél kedvező, ’s csak bölcs éber kormányos és fáradhatlan matróczok kellenek , hogy a’ hajó, örvénytől, szíkiektől és homokbucskáktól megóva halad­hasson, ’s Neva torkolata helyett a’jó remény­fokánál kől­hessen ki. Ezen igazság merül fel lelkűnkben, vala­hányszor a’ már lehanyatlott év folyamára visz­­szatekintünk. Emlékezetünk táblájára maradan­dó betűkkel teend 1847 ké vésve, mert mi azt tartjuk: ez évben kezdett a’józan haladás nem­­zője döntő harczot a’ tespedés doeraenával mind a’ két magyar hazában. A’ diadal még nincs kiviva, mert a’ legyőzendő szörnyeteg minden esésével újabb erőt kölcsönöz a' földtől, mely édes anyja, de ám éppen itt a’ nagy feladat úgy járni el a’ szent ügy bajnokainak pályáju­kon, hogy sem olykori vesztés miatti elcsü­g­­gedés, sem ör.bizottság ne veszélyezzék, aka­rók mondani, ne késleltessék a’gy­őzelmet, mert végképpeni elmaradása csak oly költemények közt gondolható, mikor aztán az sem lenne, ki egy résztvevő könyet hullasson a siker nél­kül elvérzettek után. Azért, uraim! rejtsük keblünkbe a’ múlt év szent hagyományaképpen azon saját történe­teinkből merített nagy tanulságot, miként a’ kor haladó kerekeit kevés ideig feltartóztatni talán igen, de egé­szen megakasztani semmmi földi hatalomnak nem lehet. Vigyük át a’ megifjult évre azon hiedelmünket, miképp al­kotmányos reformokról nemcsak beszélni, hanem meg is tenni kö­rültök, mit helyzetünk enged, már nálunk is nem hogy bűn volna, sőt polgári kötelesség; ne higgjünk azon álapostoloknak, kik Werbőczy atyánk szavait, melyekkel az utókort alkotmányunk alapjainak megőrzésére intette, oly lenyű­gző átokká ér­telmezik, mintha a’ nagybecsű fának életnedvét elszívó kinövéseit is tilos volna lenyesni. Vi­gyük át azon boldogító reményt, hogy mi alatt a’ folyamatba indult év még hátra levő 363 napja leperegne, tanúi leszünk nagy és lélek­emelő jeleneteknek , mertk amott nyugoton testvérhazánk és hódolva tisztelt koronás fe­jedelme közös akaratának lesznek kifolyásai , ’s egymás kölcsönös dicsősége­, nagysága­ és jóllétének tényezői; ’s e’ reményü­nkhöz csa­toljunk egy más, de buzgó óhajtás és erős a­­karat gyámolította reményt, hogy n­e­m m­e­s­z­­sze az idő, melyben annak, a’ mi ott készül, áld­ást hozó eredményeit testvéreinkkel közösen fogjuk mi is élvezni. És vigyünk át lankadni nem tudó buzgalmat a’ jóra törekvésben, mint ama nagy remények mulhatlan feltételeit. A párttusok keserű emlékeit pedig hagy­juk örök feledékenységbe merülni. Tartsuk büsz­keségünknek politikai téren az ész fegyverei­vel vívni, a’ haza szent ügyét sohasem hasz­nálni magán érdekek palástjául, ’s bármi kö­rülmények közepette nem engedni a’ józan ész­­ világát szenvedélyek által elhomályosittatni. Mindezek mellőzésével van a’ hazafius lelke- sültségnek egy magasztos neme, mely a’ pol­gári tetteknek szint, elevenséget kölcsönöz, mely megkülönbözteti a’ keblünkben ápolt szent ér­dekekért; önzéstelen és áldozatra kész műkö­dést a’ szakmányszerű közönyös dolgozástól , mely a’ hon, a’ fejedelem és alkotmány rendü­letlen szeretetéből busog fel: ez érzelemnek adjunk kizárólag helyet sziveinkben, mint po­litikai téren működők. Részünkről, midőn az érintettük tanulságot, hiedelmet, reményt és érzelmeket kívánjuk át­vinni ’s e’ hon minden polgára által átvitetni ö­­rökség gyanánt a’ múlt évről a’ már folya­matba vitt ultra , ez alkalommal nem marad egyéb hátra, mint keblünk mélyéből kívánni di­cső és boldog életet felséges fejedelmünknek , áldást édes hazánknak ’s minden rendű fiainak; kívánni olvasóinknak türelmet és kegyes elné­zést fogyatkozásaink iránt és munkatársaink­nak erőt és kitartást, hogy nehéz feladatunk­nak a’ tehetségig megfelelhessünk. Boldog új évet ! UtollCiállitás. Néhány nap alatt hon­­szerte meg fog történni azon 4.000 egyén ki­állítása, kiket a’ törvény 1848-ik évről a’hon­védelem díszes pályájára rendelt. A’ kiállítás­nak a’ hajdaninál emberiebb modoráról intéz­kedett t.hozásunk , és a’ haza leendő oltalm­a­­zóit már többé nem fogják, vadállatokként, hurkokkal és vashorgokkal fogdosni, hanem a’ bár némelyek elő­­ sanyarúnak rémlő , de szent polgári kötelesség érzete, a’ törvény áthág­

Next