Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-01-04 / 314. szám
_ , ---------- — . .................- " .........——....—— — ——— . . ELŐFIZETÉS IRÁNTI FIGYELMEZTETÉS. ■• * • , , Az „Erdélyi Hiradó“-nak, mely ezután is eddigi szellemében és modorában reend szerkesztve, ’s hetenkint négy tömött nyomatú íven jelenik meg, félévi díja jelen 1848. év első felére is az eddigi marad, u. m. postán küldendő példányokért hat rft. Kolozsvárit Öt rfl .46 kr. ezüst pénzben. ..x .V „Kolozsvári H é t i t u d ó s i t á s p ka, melynek tartalmát rendes hirdetményeink rovata teendi, félévi ára házhoz hordással ittiSZC/OT erüMT/en: lj előfizetőinknek lapunk azon számaiból, melyekben a’ szentesitett tönényczikkeket közöttük egy-egy példánynyal fogunk kedveskedni. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , a’ magyar hazán kívül járandó példányokra, csak a‘ bécsinél. Ezeken kivül N. Enyeden Vajda Dániel, M. Vásárhelyt Moos István és Dobolyi Sándor; N. Szebenben Pécsi János, ügyvéd; Udvarhelyszékein Gálfi Mihály; Sz. Udvarhelyen Szabó György; Kézdi-Vásárhelyt Kovács Dániel, ügyvéd; Brassóban Pávay Vajna János, könyvárus; Zilahon Deáky Samu, ügyvéd; Sz. Somlyón Szathmaári Dániel, ügyvéd; Tordán Tarsoly Gergely; Déván Sükösd Sámuel, lelkész; S. Szentgyörgyön Haurich József; Csikszékben Puskás Fer uraknál. A’ cs. k. postahivatalokat és előfizetésgyűjtő urakat szívesen kérjük az előfizetők neveit lakhelyük utolsó postaállomásával, tisztán kiírva sietőleg beküldeni, hogy a’ nyomtatandó példányokat ahoz képest intézhessük. Az Erdélyi Iliradó szerkesztősége. Tartalom. Erdély és Magyarország: jövi tisztelgés. (JViszlii. Boldog 11 j■ • 'eL ! L'jönez állítás. Kolozsvári napló. A ma vos-, Idtarhely- és C’siknzékek közgyűlései. Magjai honi dolgok. Hirfíszer. Külföld. II. Társalkodói ( Sz erepitésügy. 111. Észrevételük. Régiség.) Hirdetések. ERDÉLY ÉS MRÉV ÍRORSZÁG. Újévi lisyjefecs. Ez év első napján is, mint minden ily alkalommal, miután a felséges a’ I. uralkodóház hoszszú és boldog életéért, hű alattvalói minden hitfelekezetű egyházakban buzgó imát emeltek a’ királyok királyához, a’ kir. főkormányszék r. cath. püspök ura. Kovács Miklós ur ő excja vezérlete alatt, úgyszintén a’ Kolozsvárit létező egyházi, polgári és katonai tisztikarok kormányzó gr. Teleki József ó nmlgához mentek felséges fejedelmünk ’s a’ uralkodóház iránti hodoló tiszteletüket ’s legbuzgóbb jókivánatukat nyilvánitni. Ő nmlga lelkes örömmel fogadta az érzelmek nyilvánítását, ’s ő felsége szentséges színe elébe juttatását ígérte. A tisztelgő testületek őnmaga iránti őszinte kivonatukat is kijelentették. Az nap estvéjén a’ kormányzó ő exljánál fényes estvély volt. illiaria khiz 1), austriai cs. kir. főherczegnő, felséges fejedelmünk nővére, Parma, Piacenza, Guastalla tartományok fejedelemnője,s egykoron a’ világ egyik legdicsőbb trónján ült császárné, megszűnt élni. A’ földi nagyságokkal gúnyolódva küzd’ múlandóság a’ hatalom emberét, ki néhány perczig Európa sorsát markában tartja vala, egy marok porrá humasztá; ennek fiát az érte esengő anyai kebelből kiszakasztá, ’s most dec. 1zta az anyai kebel fájdalmas dobogását végképpen megszüntető. E nagy vesztés külső gyászát a’ felséges udvar hét hétre határozta, benső gyásza határozatlan , mert határtalan. gie&Bíloff líjével! Egy évet ismét birodalmába hódita a’ történészet a’ napi eseményekkel bibelődő hit lapirodalom köréből ; egy évvel idősebbek vagyunk már, mint ma egy éve valánk, ’s ha nem voltunk akár elfogultak, akár figyelmetlenek az ólai események iránt, tapasztalat dáltabbak , okultabbak is lehetünk. Erdély az 1847-ik év alatt igen sokat élt, ha H.Z életet nem a’ naptárból, hanem cselekvények után mérjük .... Ma egy éve, többi költ, azon reményünket is nyilvánítók, hogy az Érd. Híradó múlt évi folyama nagy dolgok megírására fog egykor a’ történetirónak kútfőül szolgálhatni. Menynyiben valósult reményünk, tanúsítják azon események, melyeknek hirdetői valánk; de csak félig tanúsítják még, mert a’ kimondott igéknek testté kell válniok előbb, hogy alapos ítéletet hozhassunk felettük. És mi, ingerkedjék bár menynyit velünk egy vezértelen állapotra jutott pályatársunk , habár sohasem tagadtuk, miképp nem egy hő óhajtásunk hiúsult meg a közel múltban, nem egy édes reményünk tűnt el későbbi jövők távul eső régióiba, nem vagyunk oly elfogultak, hogy ne méltányoljuk a’ jót, nem oly sikerhez szokottak, hogy a’ haládás ügyének bármily parányi acquisitioit örömrepesve ne üdvözöljük és nem olyeszélytelenek, hogy azt is, mi talán veszteseink közé számítható, utilizálni ne iparkodnánk. Igen, ismételjük : Erdély az 1847-ik év alatt sokat élt, mert alkotmányos kifejlődésének régóta zátonyon veszteglő hajója egy mozdulatot tett ,s miután ezt tette, keletre vagy nyugotra okvetlen mozognia kell, mert a horgonyok vasát megemésztette a’ rozsda, kötelei elrothadtak a’vízben,’s nincs emberi erő, mely képes legyen a’ sik tengeren megállapodást eszközölni. A’ szél kedvező, ’s csak bölcs éber kormányos és fáradhatlan matróczok kellenek , hogy a’ hajó, örvénytől, szíkiektől és homokbucskáktól megóva haladhasson, ’s Neva torkolata helyett a’jó reményfokánál kőlhessen ki. Ezen igazság merül fel lelkűnkben, valahányszor a’ már lehanyatlott év folyamára viszszatekintünk. Emlékezetünk táblájára maradandó betűkkel teend 1847 ké vésve, mert mi azt tartjuk: ez évben kezdett a’józan haladás nemzője döntő harczot a’ tespedés doeraenával mind a’ két magyar hazában. A’ diadal még nincs kiviva, mert a’ legyőzendő szörnyeteg minden esésével újabb erőt kölcsönöz a' földtől, mely édes anyja, de ám éppen itt a’ nagy feladat úgy járni el a’ szent ügy bajnokainak pályájukon, hogy sem olykori vesztés miatti elcsüggedés, sem ör.bizottság ne veszélyezzék, akarók mondani, ne késleltessék a’győzelmet, mert végképpeni elmaradása csak oly költemények közt gondolható, mikor aztán az sem lenne, ki egy résztvevő könyet hullasson a siker nélkül elvérzettek után. Azért, uraim! rejtsük keblünkbe a’ múlt év szent hagyományaképpen azon saját történeteinkből merített nagy tanulságot, miként a’ kor haladó kerekeit kevés ideig feltartóztatni talán igen, de egészen megakasztani semmmi földi hatalomnak nem lehet. Vigyük át a’ megifjult évre azon hiedelmünket, miképp alkotmányos reformokról nemcsak beszélni, hanem meg is tenni körültök, mit helyzetünk enged, már nálunk is nem hogy bűn volna, sőt polgári kötelesség; ne higgjünk azon álapostoloknak, kik Werbőczy atyánk szavait, melyekkel az utókort alkotmányunk alapjainak megőrzésére intette, oly lenyűgző átokká értelmezik, mintha a’ nagybecsű fának életnedvét elszívó kinövéseit is tilos volna lenyesni. Vigyük át azon boldogító reményt, hogy mi alatt a’ folyamatba indult év még hátra levő 363 napja leperegne, tanúi leszünk nagy és lélekemelő jeleneteknek , mertk amott nyugoton testvérhazánk és hódolva tisztelt koronás fejedelme közös akaratának lesznek kifolyásai , ’s egymás kölcsönös dicsősége, nagysága és jóllétének tényezői; ’s e’ reményünkhöz csatoljunk egy más, de buzgó óhajtás és erős akarat gyámolította reményt, hogy nem meszsze az idő, melyben annak, a’ mi ott készül, áldást hozó eredményeit testvéreinkkel közösen fogjuk mi is élvezni. És vigyünk át lankadni nem tudó buzgalmat a’ jóra törekvésben, mint ama nagy remények mulhatlan feltételeit. A párttusok keserű emlékeit pedig hagyjuk örök feledékenységbe merülni. Tartsuk büszkeségünknek politikai téren az ész fegyvereivel vívni, a’ haza szent ügyét sohasem használni magán érdekek palástjául, ’s bármi körülmények közepette nem engedni a’ józan ész világát szenvedélyek által elhomályosittatni. Mindezek mellőzésével van a’ hazafius lelke- sültségnek egy magasztos neme, mely a’ polgári tetteknek szint, elevenséget kölcsönöz, mely megkülönbözteti a’ keblünkben ápolt szent érdekekért; önzéstelen és áldozatra kész működést a’ szakmányszerű közönyös dolgozástól , mely a’ hon, a’ fejedelem és alkotmány rendületlen szeretetéből busog fel: ez érzelemnek adjunk kizárólag helyet sziveinkben, mint politikai téren működők. Részünkről, midőn az érintettük tanulságot, hiedelmet, reményt és érzelmeket kívánjuk átvinni ’s e’ hon minden polgára által átvitetni örökség gyanánt a’ múlt évről a’ már folyamatba vitt ultra , ez alkalommal nem marad egyéb hátra, mint keblünk mélyéből kívánni dicső és boldog életet felséges fejedelmünknek , áldást édes hazánknak ’s minden rendű fiainak; kívánni olvasóinknak türelmet és kegyes elnézést fogyatkozásaink iránt és munkatársainknak erőt és kitartást, hogy nehéz feladatunknak a’ tehetségig megfelelhessünk. Boldog új évet ! UtollCiállitás. Néhány nap alatt honszerte meg fog történni azon 4.000 egyén kiállítása, kiket a’ törvény 1848-ik évről a’honvédelem díszes pályájára rendelt. A’ kiállításnak a’ hajdaninál emberiebb modoráról intézkedett t.hozásunk , és a’ haza leendő oltalmazóit már többé nem fogják, vadállatokként, hurkokkal és vashorgokkal fogdosni, hanem a’ bár némelyek elő sanyarúnak rémlő , de szent polgári kötelesség érzete, a’ törvény áthág