Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-16 / 366. szám
szálkodásokról szóló híreket közölnek a’ lapok, a' régi bareaucratia fejének itt ott felemelkedését sejtik, ha Kossuth betegségét, Radeczki és Lederer engedetlenkedését a’ ministerium parancsolatinak olvassák , szóval ha a’ dolgok uj rendét legkisebbé is veszéllyel fenyegettetni látják — vidámság ’s titkos lelki kéj üti fel arczaikon kedvsátorát, dlubbokba seregelve hangosan olvassák, metsző észrevételeket tesznek, kurázsit kapnak, neki gyürköznek , insultálnak. Ha ellenben másszinüek a’ tudósítások, ha a’ nép megelégedéséről, a’ministerium erélyes fellépéseiről, uj hódításainkról ’sat. beszélnek a’ hírek , elborulnak , szárnyaikat lebocsátják , suttognak, mérgelődznek , és —sert isznak vagy préferánczoznak. Szóval : politicai időjárásunkat a’ mi komáink és sógorunk arczáról, szeméből és parókájáról a’ legnagyobb posítivitással leolvashatni. Hazánk ’s szabadságunk nevében kérlek azért szeretett véreim , ne viszálkodjunk, tovább is, felejtsük el a’ múltat, nyújtsunk békejobbot egymásnak, egyesüljünk a’király, haza, törvény és törvényes ministerium tiszteletében, szeretetében, támogatásában! Ti, a’ tiszta magyarságnak közepette élő polgártársim , nem is képzelitek menynyi ellensége van nemzetünknek, menynyi árulója hazánknak, menynyi vérszopója státuséletünknek , menynyi irigye, gyűlölője uj szabadságunk, uj hódit- Hiányainknak. Azon tömérdek irányt vetett német , cseh, korcs franczia ’sat. kik Szebenben mint nyugalmazott tisztek , mint szolgálatban levő general commandos és kincstári hivatalnokok, mint nyelvmesterek ’sat. a’ mi népünk zsírján híjának meg vagy tengeték nyomorult életöket, ’s jövőben a’ mi vérünkön is , a’ mi adózásunkból is hazandják fizetésöket, e’ tömérdek sehonnai idegen kevés kivétellel most mind ellenünk van , reánk kurtog , alánk áskálódik ’s imádkozik bukásunkért. Oh ha e’földre jőnétek, hol élni e’ sorok írója huzamos évek óta elkárhoztatva van, ha látnátok a’ napontai mesterkedéseket a’ titkos és nyilvános fondorkodásokat, ha látnátok amaz egyetértést, ama tervszerű systhemizált törekedéseket, azon bámulatos öszsze- és kitartást, melylyel a’ magyar haza, magyar szabadság és magyar dicsőség ellen százak ezerek éjjel nappal, szóval tettel, mindenütt mindenhol, mindenben működnek, ármánykodnak, szóval: ha látnátok, mint egyesül itt ellenünk minden a’ ki nem magyar, magok a’ legheterogenebb elemek, bizony mondom nektek, bizalmatok önmagatokban, az unió ’s fajunk jövendője iránt nem volna oly az elbizakodással határos, mely már a’ csatát megnyertnek hiszi , mely ellenséget nem is gyanít, gátot nem is ismer ,s rövid lelkesedése után tétlenül nyugszik kivívott borostyánain, bizony mondom nektek, egy perczig sem késnétek ti magyarok is bár minő rangú, pártu ’s véleménynek valátok eddig, valamenynyien egyesülni, adott és vett sebeitek elfelejteni , karatokat fegyverrel, szigeteket oroszlányi bátorsággal felfegyverezni , nem alulni, de örök éberen lenni , éjjel-nappal résen állni, egyesek, okosak, vigyázok lenni, hízni de el nem bizakodni, félni de meg nem ijedni ’s eképp a’ mint vérrel szerzők hazánkat, drága áron háromszáz év szenvedésein nyejtek uj szabadságiakat, úgy azt minden áron, bár ki irányában, egy hajszálig híven megőrizni. Istenemre mondom hazafiak, ha oly egyes lesz önfentartásában, uj alkotványa védelmében a’ magyar, mint egyesek megrontásában ellenes, nem lesz a’ világon hatalom, mely e’ kis ázsiai bajnoksereget sírba dönteni képes legyen. Készen légy azért minden perczen az eldöntő csatára drága nemzetem, ti puszták erős fiai, te kunok jászok hős nemzedéke, ti tiszai és dunamelléki izmos magyarok, és végre ti Attillafiak, szeretett székely véreim ! Hészen legyetek mondom a’ döntő csatára. Elleneink számtalanok. Közöttünk velünk élnek , ki tudja melyik perezben kitörendők. Emlékezzetek meg őseitekre, kik a’ földet vérök hallásával szerzék ! Emlékezzetek maradékaitokra, kik ha a' szabadságért elvénnénk, koszorúkat tüzendnek sírköveinkre, de kiket, ha gyáván viszsza rettenünk, újra járomba fog a’ zsarnok! Emlékezzetek meg ezekre, egyesüljetek, ’s mint egy test, egy lélek együtt szabadságban élni vagy dicsően halni. ** Udvarhely széknél* majus 2-TM közgyűlése volt hirdetve követválasztásért. Már majus 1-én bégyült a’ fővárosba az értelmesbek nagyobb része ’s a’ székháznál oly népes conferentia volt, hogy rendes időben közgyűlésnek megjárt volna. E’ népes conferentia kifőzte azt, mit a’ holnapi, hihetőleg roppant tömegű gyűlésnek kitálaljon, kivéve a’ rögtönzött tisztujitást, mert ez valamint előbbeni határozatunk szerint nem volt idejében, úgy készületlen lepett meg minket, kik az oly conferentiákban, hol néhányak intézik és osztják a’ hivatalokat, családi és vagyoni viszonyaink miatt jelen nem lehettünk. A’ conferentiából követek küldettek pénztárnok Ugrón Gáspár és királybíró Ugrón Lázár úrhoz, őket lemondásra felszólitni. Az előbbi a’többség kivánatára le fog mondani, az utóbbi azt szente, hogy szavazatra kilátja bocsátni, ha kivánja-e ezt a’ többség? ’s csak úgy mond le. E hirt estefelé hozták meg a’ küldöttek a’ város végén levő sorházba, hol rajok vártunk, ’s midőn haza akaránk indulni, néhány ifjú elvonul sebesen közöttünk, ’s kiáltja hevesen : ,,le az Ugronokkal.“ ’S alig haladunk száz lépést bé a’ városba, nép kezd csoportozni, ’s egyszer csak azon vesszük észre, hogy iszonyú néptömeg közt állunk, mely a fenebbi szavakat ezerszeresen és , szakadatlanul ismételve jár körül a’ városban. Elment e’ tömeg a’ városi tizedes háza elébe, kire ráfogták, hogy az Ugronok mellé akarja a’ várost uszitni. A’ tizedes ur neje kijött, ’s jelenté, hogy férje nincs otthon. A’ tömeg nem hitte, ’s bé akart nézni, de Keresztes Márton tanár ur a’ lovagiasság és sajátjog szentségére hivatkozva meggátta a tömeget, s csak azt kérdék a’ nőtől: ki mellett áll férje? A’ feleletet nem hallottam. Innen a’ tömeg egy más ház elébe vonult, hol sorszerint Ugrón Lázár úr látogatóban lenni állittaték. A’ ház ablakai sötétek. Kapujában két szekér vár valakire. A’ szekereket a’ tömeg tovább parancsolja. ’S Ugrón Lázárt „látni kívánja.”. hoszszas lárma után is a’házban semmi lesz a’ tömeg egy része megrohanja a kaput, azon bémegy, hogy a’ tisztelet tárgyát kihozza. ’S ekkor Pálfi János hévvel figyelmezteté a’ tömeget, hogy nektek most a’ szabadságért, a’ személy- és vagyonbiztosságért kell küzdeni, s épp ezért óvakodni a’ más tulajdonát szentségtelen kezekkel illetni. A’ tömeg elvonult. Le az Ugronokkal! veszszenek az Ugronok ! szavaknál egyebet hallani nem lehetett. A’ székház előtt megállapodik ’s egy ifjú indítványt tesz, hogy a’ Jósika Samu képe, mely most is a’ ref. iskola olvasó teremének, s eképp az iskolának falait fertőzteti, hozassék ki ’s ganédombról hozott szalmán égettessék meg. A’ könyvtárnok névszerint szólittatott fel, a’ tömeg heves pártolása mellett, hogy a’ képet töstérit hozza le. A’ kívánat következtében a’ pompás rámába foglalt kép töstént elhozatott , ’s midőn feltárták közszemléletre, dühösen rohanta meg a’ nép, ’s mielőtt tűzre került volna, irreporrá törték, ’s lángokra veték. Még a lángok közt sem volt nyugta, ütötte a’ ki üthette, ’s elménczkedett felette kiki a’ mint tudott. Egyik azt kívánta, hogy hamva temettessék az akasztófa alá. Másik azt állította, hogy ott igen tisztességes helyre tétetnék, sokkal alacsonyabb helyre kell — úgymond — tenni, el kell küldeni Ugrón Lázárnak. Harmadik azt kívánta, hogy helyére soha kép ne tétessék, ’s festessék feketére. Negyedik : irassék a’ kép helyére : „Itt függött Józsika Samu ’s most azért nincs itt senki ’stb.“ E’ lángok mellett szemébe tűnik egy ifjunak a székház kapuja fölé falba vésett nagy kő, rámetszve a’ kétfejű sas Vs-ik Károly idejéből. Levele kialtat le a’ ketfejü sassal, ’s ezer hang ismétlé. A’ székház udvarára lerohan egy csoport, egy roppant lajtorját mint tollat leemel a’ ház fedeléről, kiviszi, és a’ felső ablakon bényujtván, egy ifjú csákánynyal rámegy, ’s a’ sasnak kiülő részeit kolopálja. A’ főtiszt éppen akkor érkezik, ’s éljenekkel fogadtatván, nagy bajjal béhajat a székház udvarára. Egy ifjú a’ sas feletti ablakban gyertya mellett, egy fejszével kezdi vágni a’ képet, ’s a tömeg egy része egy más ház elébe vonulván, lajtorjával húz le egy deszkára festett kétfejű sast, ’s viszszajó a’ székház elébe, hol a’ kő sas ismerhetlenné torzult. Tovább megy keresni a’ sasokat. Egy kereskedőtől felkéri az ezelőtt kitenni szokott sast, de az kinyitván boltját, azt mondja, hogy miután az unió megindult, önkint elpusztította , ’a már nincs ; innen a’ postához mentek ’s a’ ház falára magosan kiszegzelt sását lajtorjával vette le, és öszszedaraboltan felvitte a’ piatz közepére 's a’ többivel együtt egy szemétdombra felrakta és megégette. (Rége köv.) inkániiilág. A’ P. Hírlap máj. H-1* számának főczikke felel az Oest. Ztg. azon czikkére, mely az évenkinti 10 millió státusadósság el nem vállalása iránti nyilatkozatát a’ P. H.nak ellenségesnek mondvák, másodszor is német vérrel indítványozza meghóditni Magyarországot. Az Oest. Ztg először közjogi szempontból igyekszik ráokoskodni hazánkra a’ 10 milliót. A státusadósságok , úgymond , egy részben a’ magyar kamarai jövedelmekre és nem közadózásra vannak alapítva. Erre a‘ P. H. utasítja az Oest. hrg szerkesztőjét bármely compendiumra a’ régi magyar közjogról, honnan megtanulhatja, hogy a’ magyar kamarai javak nem a’ fejedelem magán tulajdonai. Ha tehát csakugyan vett fel az osztrák kormány adósságot magyar kamarai javakra, ez oly jogtalan tett, mintha valaki szomszédja telkére tábláztatná bé saját tartozását. De tovább megy az osztr. lap szerkesztője, ’s nem bizva eléggé közjogi fegyvereibe, a’ pragmatica sanctioból folyó méltányosságra, sőt a’ magyar nagylelkűségre is hivatkozik. Mi a’ pragm. sanctiot illeti, ez egy oly kétoldalú kötés Magyarország és az uralkodóház között , mely valamint Magyarországnak nem ad béfolyást az austriai tartományok kormányzásába, az austriai kormányt sem hatalmazá fel arra, hogy dolgainkba avatkozzék. Az eddigi szorosabb viszony tehát jogtalan foglalás volt az ausztriai kormány részéről, melynek eredménye lett, hogy szellemi és anyagi érdekeink alá voltak rendelve és feláldozva az örökös tartományok érdekeinek. És mi fordittatott — kérdi a’ P. H. — azon adósságokból, a’ kétfejű sasokon kívül, hazánkban beruházásokra ? Mutasson az osztr. lap csak egy mföldnyi kőutat. Addig szüljék meg a’ magyar nagylelkűségre hivatkozni. A’ másodszori meghódításra vonatkozva ismét kérdi a’ P. H. : ugyan mikor hódította meg először német vér Magyarországot? Jó lesz azon nemes vért, mely a’ közelebbi napokban szabadságért folyt, nem pazarolni egy dicsőségesen elnyomó harezra haszontalanul. A’ „Nemzeti“ majus 11-iki számában boszankodását jelenti ki a’ magyar ministerium azon hoszszas béketűrése fölött, miszerint 28 napig várt, mígnem majus 7-én rendelés létetett Bécsböl Mészároshoz ministeri tárczája átvétele iránt. A’ „Jelenkor“ majus 9-ikről hasonlag hadügyi dolgokért boszankodik. Miért nem eskették fel még a’ katonaságot az alkotmányra ? Miért nem kaptak még nemzeti lobogókat? A’ magyarral ellenséges szellemű tiszteket miért nem tették le? Miért várparancsnokoskodik Lederer még most is Budapesten? !A’ vasárnap jött gyorsszekér azon hirt hozó, miképp egy macskazene miatt a’ katonasággali ősz- 311