Aradi Hirlap, 1923. február (7. évfolyam, 1441-1462. szám)
1923-02-15 / 1451. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRAI: a r JQOO 1L____•r Aradi Hírlap megjelenik hétfő és az ünnepeEgész évre. . . 360 lei ! Negyedévre ... 90 lei AfoOl /do JDOC113. JÍO, CStXlOrtOX > Kef kävelil napok kivételével mindennap. HirdeFélévre...............180 isi ! Havonta..................30 lei , TACT - o • léseket miliméter díjszabás szerint felvesz a kiSzerkesztőség és kiadóhivatal Shada Metianu V11. eV.MOl.8Zam OZaWOn&ent 2 feladóhivatal valamint««fiMzeebel-és külföldihír(volt Forray-utca) 1. «zémn. Telefonszém 97. detész irodák Apróhirdetéseket d. u. 5-ig vesz fel A világkonjunktúra javulása. írta: SZENDE PÁL (Wien.) A mai fejtetőre állított helyzetben minden ország kínos dilema elé kerül. Ha javul a valuta, akkor termelési válság áll be, ha pedig esik, akkor javul a konjunktúra. Mindkét állapotnak vannak előnyei, de azért a gyógyulás útja min gis a defláción át vezet. Az állategészségügyből vett hasonlattal azt kell mondanunk, hogy minden államnak «átvészeltnek» kell lenni, keresztül kell esnie a deflációs betegségen és a vele járó gazdasági krízisen. Csak azoknak az országoknak helyzete lehet irányadó, amelyek már túl vannak az «átvészelésen», ahol a valuta hosszú idő óta stabil, vagy emelkedő tendenciát mutat, ahol a konjunktúra javulása nem a valuta romlásának a következménye, hanem a nemzetgazdaság fejlődésének fokmérője. Ilyen országok a semleges államokon kívül Amerika, Anglia és Japán. Ha itt sikerül az eddigi pangást megszüntetni, a feléledő konjunktúra át fog csapni a többi államokra is, mégpedig annál inkább, mert a fenti hatalmas államok megnövekedett termelésük elhelyezése céljából pénzügyileg is segítségére fognak sietni a válsággal küzdő Európának. Már két ízben közöltünk e hasábokon adatokat, amelyek ezekből az országokból a konjunktúra javulásáról adtak hírt. A legutóbbi számok még biztatóbban hangzanak. Amerika most tette közzé a legutóbbi hónapok kereskedelmi statisztikáját. A kivitel 1922-ben az 1920. évi eredménynek kétharmadát teszi ki, pedig 1920 a konjunktúra tobzódásának a tetőpontja volt. Európa elszegényedése ezekből az adatokból is kitűnik. 1913ban még az összkivitelnek 62 százaléka irányult Európába, 1922-ben már csak 45 százaléka. Még szembetűnőbb a Németország felé irányuló kivitel hanyatlása, amely 1913 ban az összkivitel 15 százalékát, 1922-ben már csak 8,7 százalékát tette ki. Az angol kereskedelmi mérleg is jelentékeny érmélkedést mutat, különösen az előbbi évhez képest, s már elérte az 1913. évi különösen a kedvező év kivitelének 80 százalékát. A döntő iparágak közül a textilgyártás már csaknem túlesett a válságon, a széntermelés és kivitel egyre emelkedik. Leggyengébb a javulás a vas- és acélipar körében. Még erőteljesebb a fellendülés Japánban, ahol a válság tulajdonképen csak 1920-ban kezdődött el. Eddigi az 1922. évről csak az első kilenc hónap statisztikája jelent meg, de már ezen időtartam alatt is nagyobb volt a kivitel, mint 1921-ben A semleges államok kereskedelmi mérlege is jelentékenyen megjavult. Egyedül Hollandia tesz kivételt, de a visszaesés itt is csekély jelentőségű. Különösen szembetűnő a javulás Svédországban, ami arra vezethető vissza, hogy a német iparcikkek ára lassanként a világparitás felé emelkedett , így versenyképességük megszűnt. A svéd munkanélküliek száma 1922. február havában az összmunkásoknak 34 százalékát tette ki, novemberben pedig már csak 14 százalékát. A textiliparban és a hajózásban a munkanélküliség majdnem teljesen megszűnt, a vasipar ellenben nehezen tér magához. Dániában és Norvégiában a munkanélküliek száma az 1922.év folyamán 50 százalékkal esett. Svájc, amely a háború alatt élvezett konjunktúrát, hosszú ideig tartó ipari válsággal volt kénytelen megbűnhődni, lassanként szintén magához tér, a munkanélküliség csökken, a kivitel emelkedik. A javulási tendencia határozott és kétségtelen. Minden attól függ, hogy miként fog a külpolitikai helyzet a közeljövőben alakulni. Ha a lausannei konferencia meghiúsulása folytán Kisázsiában háború tör ki, s a német-francia konfliktus a végletekig kiélesedik, akkor mindezek a szép remények meghiúsulnak s a káosz ismét általánossá válik. Oroszország ugyan résen van, hogy a zavart fokozza és a kanócot a lőporos hordóba dobja, mert a szovjet kormánynak veszíteni valója nincs, de azért mégis remélhető, hogy a nemzetek feltámadó életösztöne elemi erővel fog mindenféle háborús kalandnak ellenszegülni. Mit, akik itt Középeurópában a remény és kétség tengerén hányódunk, úgy érezzük magunkat, mint az a kórházi beteg, aki látja hogy szobatársai gyógyulnak, sőt egészségesen hagyják el a kórházat, de ő maga még súlyos operáció előtt áll. Ezek a statisztikai adatok a gyógyulás reményét keltik és a vágyat, hogy az operáción, az «átvészelésen» minél előbb túlessünk. Addig, amíg a világ leghatalmasabb államai súlyos válsággal küzdöttek, nem lehetett tőlük várni, hogy a szegényebb országok bajaival törődjenek. Most, hogy ők is lassanként rendbe jönnek, módjukban van a szűkölködőknek segítségére jönni. Nem az emberi szolidaritás érzete fogja őket erre sarkalni, hanem az a tapasztalat, amelyet minden bankember magáénak vall, hogy t. i. a szanálás a legkitűnőbb üzletek egyike. Hausse-ok katasztrófája. (Megdöbbentő adatok a berlini tőzsdéről. A piac vezető papírja : a magyar aranyjáradék. Fejvesztve dobálják a papírmárkát.) Az Aradi Hírlap berlini szerkesztőségétől. A A versaillesi szerződés életbelépte óta még egyetlen időszakban sem volt oly borzasztóan rohamos Németország összeomlása és a német pénz zuhanása, mint az újév első hónapjában, főleg az elmúlt héten. Újévkor a dollár még csak 7600 volt és alig négy hét alatt 53.000 márkás kurzusra emelkedett. E mellett az árfolyam még január 17-én 18.000, január 27-én pedig 27.000 volt! Ilyen körülmények között csak az utolsó héten közel százpercentes emelkedést láthattunk, s a dollár békekurzusának tizenháromezerszeresébe emelkedett. Ezeknek a számoknak lesújtó erejét az sem gyengíti, hogy a kurzus február elején 38.000 márkáig esett vissza. A politikai viszonyoknak a ziláltságán kívül a külföldi valuták teljes hiánya is okozta a mértéktelen emelkedést. A nagy szomorúságot a berlini piacon azonban nem a nyugati, hanem a keleti devizák áremelkedése olkozta. Hiszen a világ legrosszabb valutája, az osztrák korona iS 65-ről 86-ra emelkedett, hogy végül 52-es árfolyamon stabilizálódjék. Még nagyobb figyelmet érdemel a lengyel márka emelkedése. A lengyel márka 80-ról 120 márkára emelkedett, vagyis túlszárnyalta a német márkát, hogy végül parin stabilizálódjék. Ép a lengyel márkának ez az indokolatlan áremelkedése a fele annak, hogy mennyire francia kéz játszik közre a német márka letörésében, mert a lengyel márka áremelkedésében, is Franciaországnak van a keze, hogy a Lengyelországtól meghódított német területeken nagyobb sikerrel vezesse be az új értékmérőt és nagyobb kedvet csináljon Danzignak is a csatlakozáshoz. Most minden szem a Ruhr-vidékre tekint azzal a reménnyel, hogy a németek passzív ellenállása mégis csak megakadályozza a legnagyobb katasztrófát. A márka árfolyamának teljes letörése Zürichben persze édeskevés reményt nyújt erre. Ezt a pesszimizmust a zürichi kurzus szerény javulása sem enyhítheti. Pedig intervenciós vásárlások történtek maga a Németbirodalmi Bank még egyszer megkísérelte Newyorkban, hogy márkavásárlásokkal megakadályozza a márka 0-ig való zuhanását — fájdalom, kevés eredménnyel. Ez a megfigyelés rendkívüli ellenállóerőt adott az értéktőzsdének is. Az orkánná dagadt hossz-vihar ugyan az a 10.000-től 100.000 százalékig terjedő áremelkedéseivel is áll és az anyag teljes hiánya miatt a papírok egész sorában csak kereslet van, kínálat úgyszólván semmi. A gyarmati részvények 250.000 százalékról 550.000 százalékra emelkedtek, ami a részvények 1000 márkás névértéke mellett 5 és fél milliós árfolyamnak felelnek meg. Tekintélyes emelkedését a magyar és osztrák befektetési értékekben is, a magyar koronajáradék elérte a 100.000 százalék büszke kurzusát is. A többi külföldi értékek is szépen emelkedtek. Kanada 190.000 százalékig. A kurzusok égig emelkedésének csak a pénzpiac f feszült helyzete az akadálya, mert a szüntelenül növekvő igények következtében a pénzhiány egyre nyomasztóbbá válik. A hét elején a katasztrófahangulat ismét úrrá lett. Elsősorban a magyar aranyjáradékot keresték amely a hétfői tőzsdén 33.000 százalékkal emelkedett s elérte a 115.000 százalékos kurzust. A németországi valutáris viszonyokban beállott katasztrofális leromlást külsőleg legplasztikusabban a külföldi fizetőeszközök értékének rettenetes mértékű megduzzadása fejezi ki. Így a jelen év január hónapja folyamán a külföldi fizetőeszközök értékemelkedése a következőképen alakult jan. 2. jan. 31. növekedés dollár 7241 48877 41636 font 33416 226931 193515 svájci frank 1372 9177 7745 Wien 10 6656 Amiből kitetszik, hogy amíg január folyamán a márka árfolyama 0.07-ről 0.01-re morzsolódott le, addig a külföldi devizák és valuták értékükben mintegy megkétszereződtek. Hogy ezalatt a francia franki is jelentékeny hányadát elvesztette világpiaci értékének, ugyancsak csekély vigaszul szolgálhat a teljesen lezüllött német gazdasági viszonyok számára. Emellett a bankjegyforgalom mind rohamosabb tempóban, csaknem a szabadesés gyorsulási törvényét követve, növekedik. A legutóbbi heti kimutatás újabb 217 milliárdos bankjegyszaporulatról ad számot, melynek folytán Németország bankjegyforgalma közel van ahhoz, hogy a kétbilliót is elérje s ily módon a bankjegyforgalom teljesen ausztriai arányokat mutat fel. A német márka árfolyamgyöngülése természetszerűleg teljesen demoralizálólag hat az árnivóra is, mely lihegve igyekszik követni a márka zuhanásának sem