Aradi Hirlap, 1923. február (7. évfolyam, 1441-1462. szám)

1923-02-15 / 1451. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRAI: a r JQOO 1L____•­r Aradi Hírlap megjelenik hétfő és az ünnepe­Egész évre. . . 360 lei ! Negyedévre ... 90 lei AfoO­­l /do JDOC113. JÍO, CStXlOrtOX > Kef kävelil napok kivételével mindennap. Hirde­Félévre...............180 isi ! Havonta..................30 lei , TACT - o • léseket miliméter díjszabás szerint felvesz a ki­Szerkesztőség és kiadóhivatal Sh­ada Metianu V11. eV.MOl.8Zam OZaWOn&ent 2 fel­adóhivata­l valamint««fiMzeebel-és külföldihír­(volt Forray-utca) 1. «zémn.­­ Telefonszém 97. detész irodák Apróhirdetéseket d. u. 5-ig vesz fel A világkonjunktúra javulása. írta: SZENDE PÁL (Wien.) A­­ mai fejtetőre állított helyzetben min­den ország kínos dilema elé kerül. Ha javul a valuta, akkor termelési válság áll be, ha pe­dig esik, akkor javul a konjunktúra. Mind­két állapotnak vannak előnyei, de azért a gyógyulás útja min gi­s a defláción át vezet. Az állategészségügyből vett hasonlattal azt kell mondanunk, hogy minden államnak «­átvészelt­nek» kell lenni, keresztül kell esnie a deflá­ciós betegségen és a vele járó gazdasági krí­zisen. Csak azoknak az országoknak helyzete lehet irányadó, amelyek már túl vannak az «átvészelésen», ahol a valuta hosszú idő óta stabil, vagy emelkedő tendenciát mutat, ahol a­­ konjunktúra javulása nem a valuta romlásá­nak a következménye, hanem a nemzetgaz­daság fejlődésének fokmérője. Ilyen orszá­gok a semleges államokon kívül Amerika, Anglia és Japán. Ha itt sikerül az eddigi pan­gást megszüntetni, a feléledő konjunktúra át fog csapni a többi államokra is, még­pedig annál inkább, mert a fenti hatalmas államok megnövekedett termelésük elhelyezése cél­jából pénzügyileg is segítségére fognak si­etni a válsággal küzdő Európának. Már két ízben közöltünk e hasábokon adatokat, ame­lyek ezekből az országokból a konjunktúra ja­vulásáról adtak hírt. A legutóbbi számok még biztatóbban hangzanak. Amerika­­ most tette közzé a legutóbbi hó­napok kereskedelmi statisztikáját. A kivitel 1922-ben az 1920. évi eredménynek kéthar­madát teszi ki, pedig 1920 a konjunktúra tob­zódásának a tetőpontja volt. Európa elszegé­nyedése ezekből az adatokból is kitűnik. 1913­ban még a­z összkivitelnek 62 százaléka irá­nyult Európába, 1922-ben már csak 45 száza­léka. Még szembetűnőbb a Németország felé irányuló kivitel hanyatlása, amely 1913 ban az összkivitel 15 százalékát, 1922-ben már csak 8,7 százalékát tette ki. Az angol kereskedelmi mérleg is jelentékeny érmélke­dést mutat, különösen az előbbi évhez ké­pest, s­­ már­­ elérte­­ az 1913. évi különösen a ked­vező év kivitelének 80 százalékát. A döntő iparágak közül a textilgyártás már csaknem túlesett a válságon, a széntermelés és ki­vitel egyre emelkedik. Leggyengébb a javulás a vas- és acélipar körében.­­ Még erőtelje­sebb a fellendülés Japánban, ahol a válság tulajdonképen csak 1920-ban kezdődött el. Eddig­i az 1922. évről csak az első kilenc hó­nap statisztikája jelent meg, de már ezen idő­tartam alatt is nagyobb volt a kivitel, mint 1921-ben A semleges államok keresked­elmi mér­lege is jelentékenyen megjavult. Egyedül Hol­landia tesz kivételt, de a visszaesés itt is csekély jelentőségű. Különösen szembetűnő a javulás Svédországban, ami arra vezethető vissza, hogy a német iparcikkek ára lassan­ként a v­ilágparitás felé emelkedett , így ver­senyképességük megszűnt. A svéd­ munkanél­küliek száma 1922. február havában az össz­munkásoknak 34 százalékát tette ki, novem­berben pedig már csak 14 százalékát. A tex­tiliparban és a hajózásban a munkanélküliség­­ majdnem­­ teljesen megszűnt, a vasipar el­lenben nehezen tér magához. Dániában és Norvégiában a munkanélküliek száma az 1922.­­év folyamán 50 százalékkal esett. Svájc, amely a háború alatt élvezett konjunktúrát, hosszú ideig tartó ipari válsággal volt kény­telen megbűnhődni, lassanként szintén ma­gához tér, a munkanélküliség csökken, a ki­vitel emelkedik. A javulási tendencia határozott és két­ségtelen. Minden attól függ, hogy miként fog a külpolitikai helyzet a közel­jövőben alakulni. Ha a lausannei konferencia meghiú­sulása folytán Kisázsiában háború tör ki, s a német-francia konfliktus a végletekig ki­­élesedik, akkor mindezek a szép remények meghiúsulnak s a káosz ismét általánossá válik. Oroszország ugyan résen van, hogy a zavart fokozza és a kanócot a lőporos hordó­ba dobja, mert a szovjet kormánynak veszí­teni valója nincs, de azért mégis remélhető, hogy a nemzetek feltámadó életösztöne ele­mi erővel fog mindenféle háborús kaland­nak ellenszegülni. Mit, akik itt Középeurópában a remény és kétség tengerén hányódunk, úgy érezzük magunkat, mint az a kórházi beteg, aki lát­ja hogy szobatársai gyógyulnak, sőt egész­ségesen hagyják el a kórházat, de ő maga még­­ súlyos operáció előtt áll. Ezek a statisz­tikai adatok a gyógyulás reményét keltik és a vágyat, hogy az operáción, az «átvészel­é­sen» minél előbb túlessünk. Addig, amíg a vil­­ág leghatalmasabb államai súlyos válsággal küzdöttek, nem lehetett tőlük várni, hogy a szegényebb országok bajaival törődjenek. Most, hogy ők is lassanként rendbe jönnek, módjukban van a szűkölködőknek segítségé­re jönni. Nem az emberi szolidaritás érzete fogja­­ őket erre sarkalni, hanem az a tapaszta­lat, amelyet minden bankember magáénak vall, hogy t. i. a szanálás a legkitűnőbb üz­letek egyike. Hausse-ok katasztrófája. (Megdöbbentő adatok a berlini tőzsdéről. A piac vezető papírja : a magyar aranyjáradék. Fejvesztve dobálják a papírmárkát.) Az Aradi Hírlap berlini szerkesztőségétől. A A versaillesi szerződés életbelépte óta még egyetlen időszakban sem volt oly bor­zasztóan rohamos Németország összeomlása és­ a n­émet pénz zuhanása, mint az újév első hónapjában, főleg az elmúlt héten. Újévkor a dollár még csak 7600 volt és alig négy h­ét alatt 53.000 márkás­ kurzusra emelkedett. E mellett az árfolyam még január 17-én 18.000, január 27-én pedig 27.000 volt! Ilyen körül­mények között csak az­ utolsó héten közel s­zázpercentes emelkedést láthattunk, s a dol­lár­ békek­urzusának tizenháromezerszereséb­e emelkedett. Ezeknek­ a számoknak lesúj­tó ere­jét az sem gyengíti, hogy a kurzus február elején 38.000 márkáig esett vissza. A politikai viszonyoknak a ziláltságán kívül a külföldi valuták teljes hiánya is okozta a mértéktelen emelkedést. A nagy szomorúságot a berlini piacon azonban nem­ a nyugati, hanem­ a ke­leti devizák áremelkedése olkozta. Hiszen a világ legrosszabb valutája, az osztrák korona iS 65-ről 86-ra emelkedett, hogy végül 52-es árfolyamon stabilizálódjék. Még nagyobb fi­gyelmet érdemel a­­ lengyel márka emelkedése. A lengyel márka 80-ról 120 márkára emelke­dett, vagyis túlszárnyalta a német márkát, hogy végül parin stabilizálódjék. Ép a len­gyel márkának ez az indokolatlan áremelke­dése a f­ele annak, hogy mennyire francia kéz játszik közre a német márka letörésében, mert a lengy­el márka áremelkedésében, is Francia­országnak van a keze, hogy a Lengyelor­szágtól­­ meghódított német területeken na­gyobb sikerrel vezesse b­e az új értékmérőt és nagyobb kedvet csináljon Danzignak is a csatlakozáshoz. Most minden szem a Ruhr-vidékre tekint azzal a reménnyel, hogy a németek passzív ellenállása mégis csak megakadályozza a leg­nagyobb katasztrófát. A márka árfolyamának teljes letörése Zürichben persze édeskevés re­ményt nyújt erre. Ezt a pesszimizmust a zürichi kurzus szerény javulása sem enyhít­heti. Pedig intervenciós vásárlások történtek maga a Németbirodalmi Bank még egyszer megkísérelte Newyorkban, hogy márkavásár­lásokkal megakadályozza a márka 0-ig való zuhanását — fájdalom, kevés eredménnyel. Ez a­­ megfigyelés rendkívüli ellenállóerőt adott az értéktőzsdének is. Az orkánná dagadt hossz-vihar ugyan az a 10.000-től 100.000 szá­zalékig­ t­erjedő áremelkedéseivel is áll és az anyag teljes hiánya miatt a papírok egész sorában csak kereslet van, kínálat úgyszólván semmi. A gyarmati részvények 250.000 szá­zalékról 550.000 százalékra emelkedtek, ami a részvények 1000 márkás névértéke mellett 5 és fél milliós árfolyamnak felelnek meg. Tekintélyes emelkedés­­é­t a magyar és osz­trák befektetési értékekben is, a magyar ko­­­rona­járadék elérte a 100.000 százalék büszke kurzusát is. A többi külföldi értékek is szé­pen emelkedtek. Kanada 190.000 százalékig. A kurzusok égig emelkedésének csak a pénz­piac f feszült helyzete az akadálya, mert a szüntelenül növekvő igények következtében a pénzhiány egyre nyomasztóbbá válik. A hét elején a katasztrófahangulat ismét úrrá lett. Elsősorban a magyar aranyjáradékot keresték amely a hétfői tőzsdén 33.000 százalékkal emelkedett s elérte a 115.000 százalékos kur­zust. A németországi valutáris viszonyokban be­állott katasztrofális leromlást külsőleg leg­plasztikusabban a külföldi fizetőeszközök ér­tékének rettenetes mértékű megduzzadása fe­jezi ki. Így a jelen év január hónapja folya­mán a külföldi fizetőeszközök értékemelke­dése a következőképen alakult jan. 2. jan. 31. növekedés dollár 7241 48877 41636 font 33416 226931 193515 svájci frank 1372 9177 7745 Wien 10 66­56 Amiből kitetszik, hogy­ amíg január fo­lyamán a márka árfolyama 0.07-ről 0.01-re morzsolódott­­ le, addig a külföldi devizák és valuták értékükben mintegy megkétszereződ­tek. Hogy ezalatt a francia franki is jelentékeny hányadát elvesztette világpiaci értékének, ugyancsak csekély vigaszul szolgálhat a tel­jesen lezüllött német gazdasági viszonyok szá­mára. Emellett a bankjegyforgalom mind ro­hamosabb tempóban, csaknem a szabad­esés gyorsulási törvényét követve, növekedik. A legutóbbi heti kimutatás újabb 217 milliárdos bankjegyszaporulatról ad számot, melynek folytán Németország bankjegyforgalma közel van ahhoz, hogy a kétbilliót is elérje s ily módon a bankjegyforgalom teljesen ausztriai arányokat mutat fel. A német márka árfo­­lyam­gyöngülése természetszerűleg teljesen de­­moralizálólag hat az árnivóra is, mely lihegve igyekszik követni a márka zuhanásának sem­

Next